19. századi női frizurák: shag-tól a rokokó pompáig

A hetvenes évek egyik legemlékezetesebb frizurája volt a shag: vagány, kócos, mégis nőies. Akár csak egy kis változásra vágysz, akár teljesen új stílust szeretnél, ez a retró frizura rögtön különlegesebb megjelenést ad. A bozontos sérót az 1970-es évek elején hozta divatba a legendás fodrász, Paul McGregor. Ő az, aki megalkotta Jane Fonda frizuráját az 1971-es Klute című filmben. A frizurát a rétegek, a volumen és a természetes mozgás határozta meg, szakítva a 60-as évek merev, „polírozott” stílusával. Mick Jagger is így kezdte hordani a haját, ezzel pedig aztán a férfiak körében is nagyon népszerűvé vált a frizura. A shag lényege a réteges vágás. A legrövidebb része a frufru, innen a haj fokozatosan hosszabbodik a tarkóig.

A shag és ikonikus elődei

Jane Fonda az 1971-es Klute című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az Oscar-díjat, illetve frizurájával divatot teremtett. Tom Smith mesterfodrász szerint, bár elsőre merésznek tűnhet, a shag meglepően sokféle arcformához illik. Különösen jól áll a szögletes vonásokhoz, mert lágyítja és ellensúlyozza az éleket. A shag frizura titka a laza, kócos hatás, ezért a hullámos haj illik hozzá a legjobban, de göndör hajjal is jól mutat. A shag frizurához érdemes inkább volument adó, száraz hatású spray-t használni, mint hajolajat vagy szérumot. Ennél a fazonnál nem a simaság a lényeg, hanem hogy a haj dúsnak, karakteresnek és élettelinek hasson.

A haj színeivel kapcsolatos megfigyelések részben a 19. század végére nyúlnak vissza. A hajszínváltoztatás kezdetei a 19. században sajátos alakuláson mentek keresztül: kezdetben még mindig növényi alapú szerek adták a változtatás alapját, később pedig egyre inkább a modern kémiai megközelítés vált meghatározóvá. A hajfestékek piaca kialakult, és a megjelenő termékek révén a 19. század második felére elindult a továbblépés a tartósabb színek felé. A 19. század végén és a 20. század elején már számos növényi recept és az első színezési eljárások is ismertek voltak.

A hajfestés és a századforduló innovációi

A hajszínváltoztatás történetében számos tévhit is él: hogy a nők nem szőkítették a hajukat, mert erkölcstelennek tartották a szőkeséget, vagy hogy a hajport csak a 18. században kenték a fejükre. Valójában a porozást továbbfejlesztették, és a hajporok közül voltak sötétítettek is. A porozást alkalmazták a haj festéséhez, és a rokokó korszakból örökölve a 19. század végéig gyakori volt a csillámos hatás. A hennázás és más növényi összetevők is megjelentek, például cassia és amla, amelyekkel különböző árnyalatokat érhettek el. A hennás vörös hajszín a 19. század második felében különösen népszerű volt, és a henna mellett egyéb növényi összetevők is szerepet kaptak a keverékekben.

A modern mesterséges festékek útja a 19. század végén kezdődött: az első szintetikus festék, az anilinbíborról szóló felfedezések és az 1860-as évek textilipari forradalma adta az alapot a későbbi hajfestékekhez. A mauvein (anilinbíbor) felfedezése 1860-ban forradalmasította a színek világát, ezt követte a többi mesterséges szín, mint az anilinsárga és -kék, majd a PPD (p-feniléndiamin) 1863-ban. Ernst Erdmann felismerése a PPD használatában 1888-ban történt. A 20. század elején a kétlépcsős hajfestés és a hajszál belsejébe bejutó festékek jelentették a forradalmat a festési technikákban. Ma pedig szinte minden szín elérhető, a rózsaszín, zöld, kék és a hő hatására színváltó árnyalatok is megtalálhatók.

A 19. századi frizurák gazdag világa

A 18. századi rokokó frizurák világa sokáig hatott a 19. század végéig, majd a frizurák terén a természetes, elegáns megoldások kerültek előtérbe. A copfok, fonatok és a különféle kontyok népszerűek maradtak, és a fent említett szökőkutak, csillogó porok és díszítő elemek gazdagították a megjelenést. A 18. század végének csillogó divatja mellett a 19. század végére a praktikum és a kényelem is hangsúlyt kapott a ruházatban és a hajviseletekben. A magas, pompás szerkezetekhez persze továbbra is tartozott a fejdíszek, virágok, tollak és ékszerek gazdag használata, amelyek a fodrászat művészetét ainda tovább emelték.

Az 1800-as évek végén Marie Antoinette hatására nagy méretű frizurák jelentek meg, amelyeket párnákkal és keretekkel stabilizáltak. A hosszú, kivitelezett frizurák gyakran elérték a fél méteres magasságot is. A készítésük hosszú órákig tartott, és a tartósság érdekében lisztpor, faggyú és különféle dunaszerű rögzítők használata volt elterjedt. A kifejezetten díszített frizurákhoz szokás volt drága illatszereket és parfümöket használni, hogy elfedjék a hajban ragadt liszt és por okozta kellemetlen szagokat. A fejfedőkhöz és parókákhoz használt eszközök között megtalálhatóak voltak a fejdíszek, tiarák, virágok és a gyöngyökkel díszített ékszerek is.

A 19. század második felében és a 20. század elején a frizuradizájn morális megítélése is változott: a merész kivágású estélyi ruhák és a hosszú szoknyák mellett a hajviseletek és a megjelenés összhangja volt a lényeg. A 1860-as években a lábfejet valóban be kellett takarni, és a dekoltázs sem lehetett túl nyitott - ez is befolyásolta, hogy a nők hogyan érvényesítik a szépségüket a hajkoronával együtt. A modern stílus iránti benyomások ma már a történelmi visszatekintésben is érezhetők, és a letűnt korszak elemei a mai trendekben is visszaköszönnek.

Stílusok kapcsolódása a korszakokhoz

A shag és a 19. századi hajfestés története összefonódik a korszakok divatjával: a természetes textúra és a vágás hangsúlya, a rostos, kócos hatás, a rétegezés és a volumen adta dinamika mind megkondulták a korok frizuráinak jellegzetességeit. A 80-as évek divatjára visszatekintve a retró érzés folyamatosan jelen van a modern fodrászatban: a különleges, dús tincsek és a merész kiegészítők továbbra is jelen vannak a divatban, bár az esztétika sokkal árnyaltabb és technikailag fejlettebb, mint a századokban volt. A mai hajápolási termékek és technikák pedig lehetővé teszik, hogy a régi frizurák hangulatát a modern arcokra és eseményekre adaptálva, de egyéni stílusban valósuljon meg.

Shag stílusú frizura fotója a 1970-es évekből

How to Cut a Modern Shag

Az útmutatások szerint a shag frizurához a laza, természetes hullámok és a volumen hangsúlya a kulcs. A hullámos hajhoz a legideálisabb a száraz, volument növelő spray használata, a simaság nem cél. A hajfestékek történetében pedig a modern hajfestékek alapja az azonosított anyagok és a technikai fejlődés, amelyek ma lehetővé teszik a merész és sokszínű megjelenést. A 19. század végén és a 20. század elején zajló kísérletek és technikák megmutatják, hogyan alakult ki a hajfestés olyan sokrétű művészetté, amely ma már szinte végtelen árnyalatokat kínál.

Korszak
18. századRózsás, hatalmas pompa, szökőkút-stílus tollak, virágok, fejdíszek
19. század vége - 20. század elejeKontyok, fonatok, díszített haj lisztpor, csillogó por, parfümök
1970-es évekShag, réteges vágás, laza mozgás száraz spray, volumen növelő termékek

És ha egy idézetnyi összegzés kellene: a hajviseletek története a stílus, a technika és a társadalmi normák változásának tüköre, amelyben a természetes megjelenés és a díszítés egyaránt megfértek a korok ízlésével. A shag és a 19. századi hajfestés témája részben összefügg, hiszen mindkettő a haj természetes mozgására és a változtatásra integrált megoldásokat mutat. A mai olvasó számára pedig inspirációt adhat, hogy a retró elemeket modern formában használva saját személyes stílusát erősítse meg.

tags: #19 #szazadi #noi #frizura