A harmincas évek divatja a gazdasági válság és a glamour ellentmondásos keveréke volt.
Milyen volt az 1930-as évek divatja? Mit hordtak a férfiak? Mit viseltek a nők? Milyen cipők, frizurák voltak divatban?
A divaton mindig is nyomot hagyott a történelem: amíg az első világháborút követően a húszas évek mozgalmasak voltak, addig az 1929-1933 közötti nagy gazdasági világválságot követő időszak egyfajta állandóságot hozott.
Ez az állandóság azonban nem biztonságérzetet testesített meg, hanem a fejlődéstől, a folyamatos átalakulástól való megfosztottság érzetét - hiszen a divat lényege a folyamatos változásban, megújulásban van.
Pedig a kezdetekben sok potenciál rejlett: az elegancia már nem csak a felső tízezer kiváltsága volt.
A tömegtermelésnek köszönhetően egyre szélesebb réteg válogathatott az elegáns ruhák közt, és engedhette meg magának, hogy a korszakban divatosnak számító darabokkal töltse fel a ruhatárát.
Az urak odafigyeltek a régi korok apró intelmeire: más színű és anyagú ruhát vettek fel délelőtt, délután, és az esti alkalmakra.
A nagy divatcégek kínálatát és a keresletet viszont már a korabeli művészvilág, és a filmbeli viseletek alakították.
A filmipar és a zeneipar mellett még fontos szerepe volt a sportnak is, mint szabadidős tevékenységnek.
A népszerűségének, terjedésének volt köszönhető, hogy egy teljesen külön iparág szerveződhetett a sportruhák tervezésére és kivitelezésére is.
Noha a változás igen kismértékű volt a ’30-es években, mégis elmondható, hogy ez a korszak volt a XX.
Az elegáns viselet a két világháború között nem sokat változott, az ízlés a letűnt korok utáni nosztalgiát, kapcsolódást mutatta.
A zakó és felsőkabát hosszában voltak apró eltérések: hol az egyik, hol a másik számított egy kicsit divatosabbnak.
A nyakkendő is elegáns öltözet része volt, ez az a ruhadarab, amely a leginkább visszaköszön napjainkban: ekkorra alakult ki ugyanis az a forma és stílus, ami a mai divatos nyakkendőket is meghatározza.
Ünnepélyes alkalmakra az öltözködési etikettnek megfelelően szmokingot, estélyre frakkot vettek fel a férfiak ebben az időszakban, természetesen fazonban, stílusban és színben hozzá illő fehér inggel és mellénnyel.
Az 1935 őszén megtartott divatkongresszus látványos változást hozott a férfidivatban, mégpedig a színek terén.
A kék és szürke alapok helyett a kékesszürke és a barnászöld árnyalat kezdett meghatározóvá válni, és megjelentek olyan, korábban elképzelhetetlen újítások is, mint a zöld, és a halványpiros csíkozás.
A bemutatón a legnagyobb sikert a világosszürke alapon látható kékes kockázással díszített zakó érte el, melyhez minta nélküli, és egy árnyalattal világosabb nadrágot viselt a modell.
Ez előrevetítette a változást, hogy a nadrág és a zakó színe közti eltérés is hamarosan divatba jöhet.
Ebben az időszakban a legmenőbb lábbeli az alacsony sarkú, fűzős bőrcipő volt, itt is körültekintően figyeltek arra, hogy milyen színben válasszák ki ezeket a darabokat.
Ebben a korszakban is a rövid frizura számított a legelegánsabb viseletnek, és megjelent a hajzselé, mely egyedi formát és fényt kölcsönzött a frizuráknak.
A harmincas évek elejét a női divatban a természetes szépség, az egyszerű elegancia, a diszkrét báj jelentette.
A szabásvonal eleinte visszafogott volt, követte a női test természetes vonalait, az évtized végére azonban ennek a teljes ellentéte vált meghatározóvá.
Megjelentek a feltűnő, pompás darabok a divatházakban, melyek elsőosztályú, drága anyagokból készültek, sok esetben csillogó hatást is keltettek, és nem maradt le róluk a gazdag hímzés sem.
A nőies nő reneszánza mellett ott volt a sportosan elegáns, modern nő, mint egy alternatív ideál a korban: Marlene Dietrich hatására divattá lett a bő szárú nadrág.
A blúz-szoknya valamint az egyszabású ruha egyaránt elterjedt és kedvelt volt a korszakban, eleinte enyhén, később erőteljesen puffos ujjakkal, válltöméssel.
Ezeken a hétköznapi viseleteken is megjelentek az egyedi, extra kiegészítők.
Jellegzetes volt, hogy a nyakrészt zsabóval, masnival, rátétekkel, hímzett vagy csipkés gallérokkal díszítették.
A fűző ugyan már a múlté volt, de a darázsderék iránti elfogultság nem, ezért aztán nagy keletje volt a korszakban az alakformáló alsóneműknek a finom, selyemből és csipkéből készült darabok mellett.
Az ideális kiegészítők közé tartozott a testszínű, matt selyemharisnya, melyeket a derékra erősített harisnyatartóval rögzítettek.
Magyarországi viszonylatban az estélyi, alkalmi ruhák egy kicsit sem voltak visszafogottak: a merész dekoltázsok, mély hátkivágások, spagettipántos darabok sem keltettek megbotránkozást ebben az időben.
A női frizurában inkább a rövid volt a tetszetős, vagy a félhosszú, amit hullámokba ondoláltak.
Manapság divat a céges bulikat ’20-as évek stílusában megrendezni, de a farsangi vagy évadzáró bálokat is szívesen szervezik e korszak hangulatában.
Sorra alakulnak az 1920-as éveket idéző klubok, tánccsoportok is.
Az I.világháborút követő években a divat is új irányzatokat vett.
A Századfordulótól kezdve erősödtek a női emancipációs törekvések, illetve a háború szűkös évei alatt számos munkakörben kellet helyt állniuk a nőknek a férfiak helyett.
Így társadalmilag az 1920-as évekre elfogadottá vált, ha egy egyedülálló nő munkát vállalt és a keresményével maga gazdálkodott.
Mivel egyre több fiatal nő helyezkedett el a munkaerő piacon, érthető, hogy a divatipar elsősorban őket célozta meg.
Megjelentek a dolgos hétköznapokra és a mozgással együtt járó szabadidős tevékenységekre tekintettel lévő kényelmes és célszerű ruhadarabok.
(A sportruhákról a téma terjedelme miatt majd egy másik blogban olvashattok.)
A konfekció ipar gyártotta termékektől az egyedi, méretre szabott ruhákig széles volt a paletta.
Az 1920-as évek a szecesszió egyik ágának az art deco irányzatnak is az évtizede, mely funkcionalista stílusával a divatra is nagy hatást gyakorolt.
Az első világháború végét követően az emberek emiatti felszabadultságukat hihetetlen táncőrületben fejezték ki.
Egyre szaporodtak a táncos lokálok, bárok, tánciskolák, mert mindenki az új koreográfiákat - a charlestont, swinget, tangót, fox trotsot akarta megtanulni és táncolni.
A dinamikusan fejlődő film is erősen befolyásolta a divatot.
Az évtized legnagyobb vívmánya, hogy a hosszú szoknya végképp eltűnt a nappali ruhatárból.
A fűzőnek már híre hamva sem volt, helyette az évtized elején pár évig egy feszes trikót viseltek, amely a mellet leszorítva fiús alakot kölcsönzött viselőjének.
Később ezt felváltotta a melltartó és bugyi felett viselt vékony vállpántos kombiné.
A pénztárca tömöttsége határozta meg az alsónemű anyagát.
Ahogy rövidült a szoknya, egyre nagyobb figyelmet kapott az alóla kivillanó láb és a rajta lévő harisnya.
1925-ben történt meg először a divattörténetben, hogy a szoknya olyan rövid lett, ami a térdet is szabadon hagyta.

A gyártók felismerve a lehetőséget, selyemből készült test színű harisnyákat dobtak piacra igen nagy sikerrel.
Ezek harisnyaszárak voltak, melyeket harisnyatartóval erősítettek fel.
Aztán pár év múlva a ruhák a kamaszos külső érdekében - egy kis túlzással mondhatjuk - úgy néztek mi, mintha csövekből állnának.
Egy cső, amibe belebújtak és két cső a karoknak.
A derekat már nem szorította öv, mivel azt a csípőre helyezték át.
Mindemellett a férfias elemek is megjelentek, mint pl. Philipsborn 1925 tavasz-nyár katalógus.
Az alkalmi ruhák között felbukkantak a térdig érő flapper stílusú koktélruhák a nagyestélyik mellett.
Flapper táncosok.
Az estélyi ruhák sokszor hosszú uszályban végződtek ezzel is hangsúlyozva a karcsú alakot.
Estélyi ruha 1928-29-ből.
A cipők közepes méretű sarokkal biztosították a kényelmet.
A rövidítési láz nemcsak a szoknyákat kurtította meg, hanem a frizurákat is.
1920-23 között még divatosak voltak a hátul kis kontyba fogott laza frizurák, aztán a fodrászok nagy örömére egyre több hölgy vágatta fiúsan rövidre a haját.
Kiegészítőként az egyszerűség jegyében viseltek kisebb fülbevalókat, karkötőket, gyöngysorokat.
A férfiak ruhatárában jelentős változás a korábbi évekhez képest nem történt.
A már jól bevált ing, nyakkendő, öltöny együttes volt az általános viselet.
Divatos öltöny színek a barna, a szürke, a sötétkék árnyalatai voltak.
Rövid hajukat hátrasimították és pomádéval rögzítették.
A Nagy Gatsby című, Baz Luhrmann által 2013-ban rendezett filmhez Catherine Martin tervezett gyönyörű kosztümöket, melyekért Oscar díjat kapott.
A nőies nők és férfias férfiak divatja.
Az első világháború végét követően felerősödtek a női emancipációs törekvések, illetve egyre több fiatal nő helyezkedett el a munkaerőpiacon.
Így a divatipar elsősorban őket célozta meg a dolgos hétköznapokra kínált kényelmes ruhadarabokkal.
De munka után mindenki az önfeledt szórakozásba vetette magát, amit a húszas évek amerikai jazz korszaka alapozott meg.
A női divat felszabadulása és átalakulása révén beköszöntött a praktikus ruhák időszaka.
A korszak legnagyobb képviselője Coco Chanel volt, aki a kényelmet helyezte mindenek elé, ezzel teljesen megreformálva a lányok és asszonyok öltözködését.

A fűzőket és a földig érő abroncsokat száműzték, ezzel a vékony darázsderekak és a hosszú szoknyák kora lejárt.
1920-22 között még bokáig érő, derékban övvel díszített fazonú ruhákat hordtak.
Pár évvel később már a nőies idomokat teljesen elfedő, egyenes, csőszerű szabásvonalú egyberuhák időszaka volt, ahol a derékvonal nemes egyszerűséggel eltűnt, pontosabban lecsúszott a csípőre.
A divattörténetben először 1925-ben történt meg, hogy a térd kivillant a szoknya alól.
Ezzel egyidejűleg megjelentek a testszínű harisnyák is, amit akkor még harisnyatartóval viseltek.

A divat ezen korszaka a női emancipáció jegyében járt, a hivalkodó megjelenés és a szabad beszéd is ehhez kapcsolódott.
A hölgyek rövidre vágott bubifrizurája és a bambuszkeringő-ihletésű frizurák alakították a frizuradivatot.
A 20-as években a Coco Chanel hatása erőteljes volt, a „kis fekete” ruhadarab alapdarabként maradt a nők ruhatárában.
A csillogó charleston ruhákhoz feltűnő kiegészítőket, tollboákat és derékig érő gyöngysort viseltek.
A Gatsby-stílus ruhái egyszerre elegánsak és fiatalosak voltak, a 20-as évek jellegzetes hangulatát adva vissza.
A férfiaknál a háromrészes öltöny továbbra is dominált, a vállak szélesedése és a derék hangsúlyozása jellemző volt.
A ruhaszínek között a barna, a szürke és a sötétkék dominált, kiegészítőkben pedig élénkebb árnyalatok mutatkoztak.
A cipők vastag gyapjúból, tweedből vagy kordbársonyból készültek, a téli szezonban, a nyáron pedig könnyebb anyagúak voltak.
A hajviselet megmaradt: a haj hosszának 12-18 cm-nek kellett lennie, hogy a korhű megjelenés megvalósuljon, a hajvonal középen vagy oldalra rendeződött.
A férfiak parókákat viseltek vagy kopaszságukat fedték, a hajhosszhajlat a kor divatja szerint alakult.
Kalapok közül a Fedora a legikonikusabb, a Derby a brit üzletemberek tipikus választása, míg Amerikában a Homburg lett elterjedt.
A sportos elemek és a kényelmes öltözet egyre fontosabb lett a férfiaknál is, például a golf- és buggyos nadrágtípusok megjelenése.
A 1920-as években a szoknyák rövidülése mellett a smink is merészebb lett: pirosító, szempillák kiemelése, szemöldök világosítása figyelhető meg.
Az 1920-és években a színvilágot a bézs, elefántcsont, halványkék és bőrszín, valamint a halvány sárga kedvelték.
A harisnyák megjelenése és a harisnyatartó viselése is hozzájárult a női megjelenéshez.
A 1920-as évek végére a legtöbb fiatal nő már miniruhában járt az utcán, ám ez az állapot csak később vált általánossá.