1920-as évek ruha és haj divat, 1930-as évek ruha és haj divat

A harmincas évek divatja a gazdasági válság és a glamour ellentmondásos keveréke volt.

Milyen volt az 1930-as évek divatja? Mit hordtak a férfiak? Mit viseltek a nők? Milyen cipők, frizurák voltak divatban?

A divaton mindig is nyomot hagyott a történelem: amíg az első világháborút követően a húszas évek mozgalmasak voltak, addig az 1929-1933 közötti nagy gazdasági világválságot követő időszak egyfajta állandóságot hozott.

Ez az állandóság azonban nem biztonságérzetet testesített meg, hanem a fejlődéstől, a folyamatos átalakulástól való megfosztottság érzetét - hiszen a divat lényege a folyamatos változásban, megújulásban van.

Pedig a kezdetekben sok potenciál rejlett: az elegancia már nem csak a felső tízezer kiváltsága volt.

A tömegtermelésnek köszönhetően egyre szélesebb réteg válogathatott az elegáns ruhák közt, és engedhette meg magának, hogy a korszakban divatosnak számító darabokkal töltse fel a ruhatárát.

Az urak odafigyeltek a régi korok apró intelmeire: más színű és anyagú ruhát vettek fel délelőtt, délután, és az esti alkalmakra.

A nagy divatcégek kínálatát és a keresletet viszont már a korabeli művészvilág, és a filmbeli viseletek alakították.

A filmipar és a zeneipar mellett még fontos szerepe volt a sportnak is, mint szabadidős tevékenységnek.

A népszerűségének, terjedésének volt köszönhető, hogy egy teljesen külön iparág szerveződhetett a sportruhák tervezésére és kivitelezésére is.

Noha a változás igen kismértékű volt a ’30-es években, mégis elmondható, hogy ez a korszak volt a XX.

Az elegáns viselet a két világháború között nem sokat változott, az ízlés a letűnt korok utáni nosztalgiát, kapcsolódást mutatta.

A zakó és felsőkabát hosszában voltak apró eltérések: hol az egyik, hol a másik számított egy kicsit divatosabbnak.

A nyakkendő is elegáns öltözet része volt, ez az a ruhadarab, amely a leginkább visszaköszön napjainkban: ekkorra alakult ki ugyanis az a forma és stílus, ami a mai divatos nyakkendőket is meghatározza.

Ünnepélyes alkalmakra az öltözködési etikettnek megfelelően szmokingot, estélyre frakkot vettek fel a férfiak ebben az időszakban, természetesen fazonban, stílusban és színben hozzá illő fehér inggel és mellénnyel.

Az 1935 őszén megtartott divatkongresszus látványos változást hozott a férfidivatban, mégpedig a színek terén.

A kék és szürke alapok helyett a kékesszürke és a barnászöld árnyalat kezdett meghatározóvá válni, és megjelentek olyan, korábban elképzelhetetlen újítások is, mint a zöld, és a halványpiros csíkozás.

A bemutatón a legnagyobb sikert a világosszürke alapon látható kékes kockázással díszített zakó érte el, melyhez minta nélküli, és egy árnyalattal világosabb nadrágot viselt a modell.

Ez előrevetítette a változást, hogy a nadrág és a zakó színe közti eltérés is hamarosan divatba jöhet.

Ebben az időszakban a legmenőbb lábbeli az alacsony sarkú, fűzős bőrcipő volt, itt is körültekintően figyeltek arra, hogy milyen színben válasszák ki ezeket a darabokat.

Ebben a korszakban is a rövid frizura számított a legelegánsabb viseletnek, és megjelent a hajzselé, mely egyedi formát és fényt kölcsönzött a frizuráknak.

A harmincas évek elejét a női divatban a természetes szépség, az egyszerű elegancia, a diszkrét báj jelentette.

A szabásvonal eleinte visszafogott volt, követte a női test természetes vonalait, az évtized végére azonban ennek a teljes ellentéte vált meghatározóvá.

Megjelentek a feltűnő, pompás darabok a divatházakban, melyek elsőosztályú, drága anyagokból készültek, sok esetben csillogó hatást is keltettek, és nem maradt le róluk a gazdag hímzés sem.

A nőies nő reneszánza mellett ott volt a sportosan elegáns, modern nő, mint egy alternatív ideál a korban: Marlene Dietrich hatására divattá lett a bő szárú nadrág.

A blúz-szoknya valamint az egyszabású ruha egyaránt elterjedt és kedvelt volt a korszakban, eleinte enyhén, később erőteljesen puffos ujjakkal, válltöméssel.

Ezeken a hétköznapi viseleteken is megjelentek az egyedi, extra kiegészítők.

Jellegzetes volt, hogy a nyakrészt zsabóval, masnival, rátétekkel, hímzett vagy csipkés gallérokkal díszítették.

A fűző ugyan már a múlté volt, de a darázsderék iránti elfogultság nem, ezért aztán nagy keletje volt a korszakban az alakformáló alsóneműknek a finom, selyemből és csipkéből készült darabok mellett.

Az ideális kiegészítők közé tartozott a testszínű, matt selyemharisnya, melyeket a derékra erősített harisnyatartóval rögzítettek.

Magyarországi viszonylatban az estélyi, alkalmi ruhák egy kicsit sem voltak visszafogottak: a merész dekoltázsok, mély hátkivágások, spagettipántos darabok sem keltettek megbotránkozást ebben az időben.

A női frizurában inkább a rövid volt a tetszetős, vagy a félhosszú, amit hullámokba ondoláltak.

Manapság divat a céges bulikat ’20-as évek stílusában megrendezni, de a farsangi vagy évadzáró bálokat is szívesen szervezik e korszak hangulatában.

Sorra alakulnak az 1920-as éveket idéző klubok, tánccsoportok is.

Az I.világháborút követő években a divat is új irányzatokat vett.

A Századfordulótól kezdve erősödtek a női emancipációs törekvések, illetve a háború szűkös évei alatt számos munkakörben kellet helyt állniuk a nőknek a férfiak helyett.

Így társadalmilag az 1920-as évekre elfogadottá vált, ha egy egyedülálló nő munkát vállalt és a keresményével maga gazdálkodott.

Mivel egyre több fiatal nő helyezkedett el a munkaerő piacon, érthető, hogy a divatipar elsősorban őket célozta meg.

Megjelentek a dolgos hétköznapokra és a mozgással együtt járó szabadidős tevékenységekre tekintettel lévő kényelmes és célszerű ruhadarabok.

(A sportruhákról a téma terjedelme miatt majd egy másik blogban olvashattok.)

A konfekció ipar gyártotta termékektől az egyedi, méretre szabott ruhákig széles volt a paletta.

Az 1920-as évek a szecesszió egyik ágának az art deco irányzatnak is az évtizede, mely funkcionalista stílusával a divatra is nagy hatást gyakorolt.

Az első világháború végét követően az emberek emiatti felszabadultságukat hihetetlen táncőrületben fejezték ki.

Egyre szaporodtak a táncos lokálok, bárok, tánciskolák, mert mindenki az új koreográfiákat - a charlestont, swinget, tangót, fox trotsot akarta megtanulni és táncolni.

A dinamikusan fejlődő film is erősen befolyásolta a divatot.

Az évtized legnagyobb vívmánya, hogy a hosszú szoknya végképp eltűnt a nappali ruhatárból.

A fűzőnek már híre hamva sem volt, helyette az évtized elején pár évig egy feszes trikót viseltek, amely a mellet leszorítva fiús alakot kölcsönzött viselőjének.

Később ezt felváltotta a melltartó és bugyi felett viselt vékony vállpántos kombiné.

A pénztárca tömöttsége határozta meg az alsónemű anyagát.

Ahogy rövidült a szoknya, egyre nagyobb figyelmet kapott az alóla kivillanó láb és a rajta lévő harisnya.

1925-ben történt meg először a divattörténetben, hogy a szoknya olyan rövid lett, ami a térdet is szabadon hagyta.

1920-1980 divat infografika: női és férfi ruházat áttekintése

A gyártók felismerve a lehetőséget, selyemből készült test színű harisnyákat dobtak piacra igen nagy sikerrel.

Ezek harisnyaszárak voltak, melyeket harisnyatartóval erősítettek fel.

Aztán pár év múlva a ruhák a kamaszos külső érdekében - egy kis túlzással mondhatjuk - úgy néztek mi, mintha csövekből állnának.

Egy cső, amibe belebújtak és két cső a karoknak.

A derekat már nem szorította öv, mivel azt a csípőre helyezték át.

Mindemellett a férfias elemek is megjelentek, mint pl. Philipsborn 1925 tavasz-nyár katalógus.

Az alkalmi ruhák között felbukkantak a térdig érő flapper stílusú koktélruhák a nagyestélyik mellett.

Flapper táncosok.

Az estélyi ruhák sokszor hosszú uszályban végződtek ezzel is hangsúlyozva a karcsú alakot.

Estélyi ruha 1928-29-ből.

A cipők közepes méretű sarokkal biztosították a kényelmet.

A rövidítési láz nemcsak a szoknyákat kurtította meg, hanem a frizurákat is.

1920-23 között még divatosak voltak a hátul kis kontyba fogott laza frizurák, aztán a fodrászok nagy örömére egyre több hölgy vágatta fiúsan rövidre a haját.

Kiegészítőként az egyszerűség jegyében viseltek kisebb fülbevalókat, karkötőket, gyöngysorokat.

A férfiak ruhatárában jelentős változás a korábbi évekhez képest nem történt.

A már jól bevált ing, nyakkendő, öltöny együttes volt az általános viselet.

Divatos öltöny színek a barna, a szürke, a sötétkék árnyalatai voltak.

Rövid hajukat hátrasimították és pomádéval rögzítették.

A Nagy Gatsby című, Baz Luhrmann által 2013-ban rendezett filmhez Catherine Martin tervezett gyönyörű kosztümöket, melyekért Oscar díjat kapott.

A nőies nők és férfias férfiak divatja.

Az első világháború végét követően felerősödtek a női emancipációs törekvések, illetve egyre több fiatal nő helyezkedett el a munkaerőpiacon.

Így a divatipar elsősorban őket célozta meg a dolgos hétköznapokra kínált kényelmes ruhadarabokkal.

De munka után mindenki az önfeledt szórakozásba vetette magát, amit a húszas évek amerikai jazz korszaka alapozott meg.

A női divat felszabadulása és átalakulása révén beköszöntött a praktikus ruhák időszaka.

A korszak legnagyobb képviselője Coco Chanel volt, aki a kényelmet helyezte mindenek elé, ezzel teljesen megreformálva a lányok és asszonyok öltözködését.

Chanel ikonikus elemei: kis fekete ruhadarab, tweed kosztüm, gyöngyök

A fűzőket és a földig érő abroncsokat száműzték, ezzel a vékony darázsderekak és a hosszú szoknyák kora lejárt.

1920-22 között még bokáig érő, derékban övvel díszített fazonú ruhákat hordtak.

Pár évvel később már a nőies idomokat teljesen elfedő, egyenes, csőszerű szabásvonalú egyberuhák időszaka volt, ahol a derékvonal nemes egyszerűséggel eltűnt, pontosabban lecsúszott a csípőre.

A divattörténetben először 1925-ben történt meg, hogy a térd kivillant a szoknya alól.

Ezzel egyidejűleg megjelentek a testszínű harisnyák is, amit akkor még harisnyatartóval viseltek.

Flapper ruhák részletei: flitterekkel, gyöngyökkel

A divat ezen korszaka a női emancipáció jegyében járt, a hivalkodó megjelenés és a szabad beszéd is ehhez kapcsolódott.

A hölgyek rövidre vágott bubifrizurája és a bambuszkeringő-ihletésű frizurák alakították a frizuradivatot.

A 20-as években a Coco Chanel hatása erőteljes volt, a „kis fekete” ruhadarab alapdarabként maradt a nők ruhatárában.

A csillogó charleston ruhákhoz feltűnő kiegészítőket, tollboákat és derékig érő gyöngysort viseltek.

A Gatsby-stílus ruhái egyszerre elegánsak és fiatalosak voltak, a 20-as évek jellegzetes hangulatát adva vissza.

A férfiaknál a háromrészes öltöny továbbra is dominált, a vállak szélesedése és a derék hangsúlyozása jellemző volt.

A ruhaszínek között a barna, a szürke és a sötétkék dominált, kiegészítőkben pedig élénkebb árnyalatok mutatkoztak.

A cipők vastag gyapjúból, tweedből vagy kordbársonyból készültek, a téli szezonban, a nyáron pedig könnyebb anyagúak voltak.

A hajviselet megmaradt: a haj hosszának 12-18 cm-nek kellett lennie, hogy a korhű megjelenés megvalósuljon, a hajvonal középen vagy oldalra rendeződött.

A férfiak parókákat viseltek vagy kopaszságukat fedték, a hajhosszhajlat a kor divatja szerint alakult.

Kalapok közül a Fedora a legikonikusabb, a Derby a brit üzletemberek tipikus választása, míg Amerikában a Homburg lett elterjedt.

A sportos elemek és a kényelmes öltözet egyre fontosabb lett a férfiaknál is, például a golf- és buggyos nadrágtípusok megjelenése.

A 1920-as években a szoknyák rövidülése mellett a smink is merészebb lett: pirosító, szempillák kiemelése, szemöldök világosítása figyelhető meg.

Az 1920-és években a színvilágot a bézs, elefántcsont, halványkék és bőrszín, valamint a halvány sárga kedvelték.

A harisnyák megjelenése és a harisnyatartó viselése is hozzájárult a női megjelenéshez.

A 1920-as évek végére a legtöbb fiatal nő már miniruhában járt az utcán, ám ez az állapot csak később vált általánossá.

tags: #1920 #es #1930 #ruha #es #haj