A XIX. századi Anglia, majd az USA, illetve a Nyugat-európai országok gazdasági termelésében ugrásszerűen bekövetkező mennyiségi, minőségi növekedést, melynek során a manufaktúraipart a gyáripar váltotta fel, és a tőke illetve munkaerő a mezőgazdaság helyett már az iparba áramlott, ipari forradalomnak nevezzük.
Az ipari forradalom komplex gazdasági-társadalmi átalakulás amely a 19. század középtől a 20. század elejéig tartott. Ez az időszak magában foglalta az ipari, az agrárszektor, az infrastruktúra forradalmát, miközben demográfiai, társadalmi - strukturális és urbanizációs forradalom is lezajlott. Három lényeges folyamata volt: új anyagok feltűnése, új energia és erőforrások születése, a gépesítés és munkaszervezés új formái. A második ipari forradalom során új találmányok jöttek létre a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban.
A folyamat azért épp Angliában indult meg, mert az egész Földön egyedül itt alakult ki 1689-re egy olyan alkotmányos rendszer, melyben a valódi hatalom a király helyett a modernizációban érdekelt parlament kezében volt. Amikor a körülményes gyapjúfeldolgozást felváltotta a gyarmatok révén Angliába kerülő gyapotnövény-feldolgozás, és az abból nyert pamut elterjedése, gépesíteni akarták a textil előállítást. Kezdetben, a gőz felhasználása előtt, a kézierőt megnövelő egyszerű mechanikus szerkezetek jelentek meg. A gőzgépet 1769-ben James Watt találta fel, Skóciában, a glasgow-i egyetem műhelyében. Így az első gőzzel hajtott gép a gőz-szövőszék lett, melyet Edmund Cartwright talált fel 1785-ben. A gőzzel működő szövőgépek sokkal több textíliát tudtak előállítani, így lényegesen több ruha készült, amit viszont a régi közlekedési eszközökkel (lovaskocsikkal) már nem győztek elszállítani.
Ipari területek szerint a folyamat a következőképpen alakult: Textilipar => Közlekedés => Vasútipar => Szerszámgépgyártás => Vaskohászat. A folyamat lényege: a textilipar megnövekedett szállítási igénye miatt gyorsabb szállítóeszközökre volt szükség, így a gőzgépet mozdonyok és hajók meghajtására is kifejlesztették. Megindult a vasútipar fejlődése. A vasúthoz azonban rengeteg szerszámgépre: lemezekre, csavarokra, csapágyakra lett szükség, így jött létre a szerszámgépgyártás. Az első szakasz a történettudomány ott vonja meg, amikortól gépek kezdik készíteni a gépeket is (mozdonyok alkatrészeit esztergagépekkel gyártják). Ez a pont Angliában már az 1850-es években elérkezett. Innentől tehát már az ipari forradalom második szakaszáról, vagy egy második ipari forradalomról beszélünk.
Az új ipari korszak, amelyet a II. ipari forradalom időszakának hívunk, akárcsak közel száz évvel korábban az I. Az egyik lényeges változás az új anyagok megjelenése volt. Ilyen például az acél, amely a kevésbé ellenálló vas használatát szorította ki. Gyártására új eljárásokat dolgoztak ki. A kémia tudományának fejlődése vezetett a vegyipar felfutásához. Új anyagok tömeggyártása indult be, ilyen volt az alumínium, a gumi, a cement, a papír, a mosószóda. Energiaforrásként elsősorban még mindig a kőszenet használták, de ekkor kezdte meg pályafutását a kőolaj is.
A petrolkémia - a kőolaj feldolgozása - teremtett lehetőséget arra, hogy a mai értelemben vett autózás megszülessen. A kőolajból előállított benzin adta a hajtóerejét a robbanómotornak, amelynek Nikolaus Otto dolgozta ki elsőként a terveit. Kísérleteztek már korábban is különböző üzemanyagokkal (gőz, gáz, alkohol stb.), de az áttörést a benzin hozta meg. Az első modelleket Daimler, Benz, Renault és Opel gyártották. A gyártás területén az igazi nagy áttörés azonban Detroitban történt, Henry Ford autógyárában. Itt 1898-tól már futószalagról gördültek le a járművek. Egy autógyár számos vegyipari és gépipari alapanyagot igényelt, ilyen például az akkumulátor, a műanyag, a gumik, az üveg, a benzin.
A német Zeppelin 1900-ban személyszállításra alkalmas léghajót szerkesztett, 3 évvel később pedig az amerikai Wright testvérek repülőgépe emelkedett az égbe. Igazi mérföldkő volt az emberiség életében az elektromos áram ipari alkalmazása. Magyar mérnökök szerkesztettek először transzformátort, amely lehetővé tette, hogy az áramot nagy távolságokba juttassák el. A kommunikáció is tökéletesedett. Gyors ütemben fejlődött a hadiipar is. Alfred Nobel svéd tudós feltalálta a dinamitot, ez új távlatokat adott a bányászatnak és az útépítésnek, no meg sajnos a fegyverkezésnek is. A géppuska, a tengeralattjárók és a páncélozott hadihajók a XX. század elejére váltak elterjedtté.
A második ipari forradalom során társadalmi átalakulás is lezajlott: megjelent a burzsoázia és a munkásosztály, a nyugati államokban a középosztály száma, súlya megnövekedett (például fehérgalléros munkások), ezért ezeket a társadalmakat középosztály-társadalmaknak is nevezzük. Kelet-Európában torlódott társadalmak alakultak ki (egymásra torlódtak a feudális és a tőkés formák osztályai). Erre jellemző a földbirtokosok és a parasztság társadalmi többsége, szegényparasztság nagy aránya, míg a burzsoázia súlya néhány százalékos, a munkásság is szűk (12%-os) társadalmi osztály, amely homogén a szegénység tekintetében.
A termelés eszközei a gépek, a gépek energiaforrása a gőz. Így kialakult a gépgyártás, illetve a gépekkel való kereskedelem. A textilipar átalakulása után a gőzgépek gyártása, a vaskohászat, végül a sokféle munkagép (pl. cséplőgép) gyártása következett. Híres feltalálók: James Watt (gőzgép), Stephenson (gőzmozdony), Fulton (gőzhajó), Hargreaves (fonógép, az ún. fonó Jenny).
Az acélgyártásból fejlődött ki a gépgyártás. A 19. században a vegyiparban is átalakulás ment végbe: papír-, üveg-, cement-, gumi-, kerámiaipar, alumíniumgyártás. Kifejlesztették a belső égésű motort. A belsőégésű motor az égéstér korlátozhatóságán alapult. A gőzgéppel szemben könnyebben indítható, energiatakarékosabb. A négyütemű benzinmotor (Nikolaus Otto német mérnök) földgázból és kőolajból készült benzinnel volt üzemeltethető. A belső égésű motorok felfedezése a közlekedés új távlatait nyitotta meg. A fejlesztésben a németek (és magyarok is, mint Csonka János) jártak az élen, de az egész ipart forradalmasító futószalag-rendszerű tömeggyártás először az amerikai Ford autógyárban valósult meg (1898-tól). A kis méretű, könnyű benzinmotorok alkalmazásával valóra vált az emberiség álma, a repülés.
A generátorok felfedezésének jelentősége: iparilag alkalmazható lett az elektromos áram. A találmányok és alkalmazásaik sokkal elterjedtebbé váltak ebben a forradalomban, mint a korábbiban (vagy korábbi szakaszában). Az időszak találmánya volt Amerikában a szerszámgyártás, ami más gépek alkatrészeinek előállítását is megkönnyítette. A második ipari forradalom vége az első világháború kezdetére esik.
A tudás terjesztésének ez a formája törölte el Angliában a papírra kivetett adót az 1870-es években, és ilyenformán az előállítási költségek csökkentésével jelentősen előmozdította a szakmai újságírást, a folyóiratok megjelentetését. Aki ma számítógépes klaviatúrát szeretne venni, kaphat egészen laposat, felgöngyölíthetőt, leönthetőt, csukló- és ételtartóval egybeépítettet, a formák, anyagok és színek sokaságáról nem is beszélve. Egyben azonban túlnyomórészt megegyeznek: a betűk elrendezése, az ún. betűkiosztás azt a százhúsz éve befutott „fejlesztést” követi, amely Christopher Latham Sholes amerikai nyomdásztól és írógépkonstruktőrtől ered, és amelyet a felső sor első betűi alapján QWERTY-billentyűzetnek szokás nevezni.
Történelem és QWERTY
A második ipari forradalom a megkésett és alulindukált iparosodás kora. A második ipari forradalom kifejezés csak két országra, Angliára és az Amerikai Egyesült Államokra igaz. Valójában sok európai államban nem is lehetett korábban ilyesmi, mert összefüggésben áll a német és olasz egység létrejöttével, az osztrák-magyar kiegyezéssel, II. és III. Sándor orosz cárok gazdasági reformjaival és III. Napóleon uralkodásával.
A második ipari forradalom során új találmányok jöttek létre a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban. Az árucikkek tömegtermelése szintén fejlődésnek indult, az étel, az ital, a ruházat, a közlekedés, a korai rádiók és gramofonok előállításának gépesítése a lakosság szükségleteit szolgálta, egyúttal egyre több munkahelyet teremtett. A korra jellemző a harmadik szektor, a szolgáltató ipar megjelenése és előretörése.
A második ipari forradalom a centrum kiszélesedésével és átrendeződésével járt együtt. Az Osztrák-Magyar Monarchia átlagos éves gazdasági növekedése 5,6% volt. Németországban és a USA-ban főleg a vegyipar és a gépipar terjedt, míg Magyarországon az élelmiszeripar, a vasúti gépgyártás és az elektromos berendezések gyártása indult be (AEG, Siemens, Ganz, Láng). Jellemző folyamat a tőkekoncentráció, a monopóliumok kialakulása, ez a szabadversenyes kapitalizmus, másképpen imperializmus kora. A tőke összevonása során a vállalatok és vállalkozások száma is csökken, a kisebbek megszűnnek vagy beolvadnak a nagyobbakba.
A második ipari forradalommal párhuzamosan a hadiipar fejlődött a leggyorsabban. Feltalálták a gépfegyvert, és a dinamitot. Alkalmazták a vegyipar találmányát is. A repülőgép az első világháborúban vált „nagykorúvá”. A traktorra csak páncélzatot kellett szerelni és bevetésre készen állt a tank. A búvárhajót - a robbanómotor és a villanymotor bravúros kombinációjával - egyenesen hadi célokra tervezték. Az óriási csatahajók a kor legmodernebb - úszó - üzemei.
A második ipari forradalommal párhuzamosan fejlődött az élelmiszeripar, a vasúti gépgyártás és az elektromos berendezések gyártása is. A magyar mérnökök jelentős szerepet játszottak az elektromos áram ipari alkalmazásának elterjesztésében, transzformátorok fejlesztésével lehetővé téve az energia nagy távolságokba történő szállítását.
tags: #2 #ipari #forradalom #remington