Olvasási idő kb. 1954. május harmincadikán olyan baleset történt a Balatonon, ami addig sosem. A Pajtás nevű gőzhajó olyan a balatoniaknak, mint az amerikaiaknak a Titanic: úgy tűnt, minden rendben lesz, aztán mindenki döbbenten állt a döbbenetes szerencsétlenség előtt. A Pajtás felborulása összesen 22 ember halálát okozta, közülük többen gyerekek, fiatalok voltak. Ám alighogy a túlélők partra kerültek, az ÁVH emberei már intézkedni is kezdtek: mindenkitől elkobozták a fényképezőgépét, megfenyegették az embereket, hogy hallgassanak, és meghamisított adatokat hoztak nyilvánosságra a tragédiáról: a 22 halottból 12 lett, „többen kisebb sérüléseket szenvedtek”, és persze kihangsúlyozták a mentési munkálatok nagyszerűségét. Azóta nyilvánosságra kerültek azok a részletek, amelyek az ötvenes években még nem láthattak napvilágot.
A Pajtás története
Billeg? A Pajtás (bár eleinte csak egyszerűen II.) elnevezésű gőzhajó még 1917-ben épült Budapesten, és 1918-tól gond nélkül közlekedett a Dunán. A második világháború során azonban aknára futott, és el is süllyedt. A roncsot 1946-ban kiemelték, helyreállították, és úgy vélték, balatoni gőzhajónak még jó lesz. A hajón még Siófokon is végeztek javításokat, átalakításokat, például megmagasították, hogy minél több ember férjen el rajta. 1954. május 30-án dél körül indult el a hajó Balatonfüredről, és Siófok felé tartott. Hihetetlenül sokan, száznyolcvanan zsúfolódtak össze a hajó fedélzetén, köztük - a gyereknapra való tekintettel - igen sok volt a gyerek. Már az út elején nagy látványosság fogadta az utasokat, a hajó bal oldalán ugyanis elindult egy vitorlaverseny. A hivatalos verzió szerint minden utas a fedélzet bal oldalára tömörült, hogy ne mulassza el a látványosságot, ám a többletsúlytól a hajó megbillent. A megrémült emberek erre átrohantak a hajó jobb oldalára. A veszélyesen imbolygó hajó végül attól borult fel, hogy a pánikba esett tömeg ismét a bal oldalra futott, miközben a hajó kapitánya képtelen volt megfelelően ellenkormányozni. Néhány túlélő azonban ezt cáfolja, és azt állítja, hogy olyan sokan voltak a hajón, hogy nem lehetett egyik oldalról a másikra szaladgálni - elképzelhető hát, hogy egyszerű hajótervezői hiba okozta annyi ember vesztét. A Pajtás süllyedni kezdett, az emberek fejvesztve menekültek. Az orosz katonák nem tudtak a víz felszínén maradni súlyos csizmáikban és egyenruhájukban, míg a jó úszók sikerrel kerestek menedéket a közeledő vitorlásokon. Mások a sekély vízből félig kiálló hajó oldalán gyűltek össze, ott várták a mentőcsónakokat. Egy baba pólyástul zuhant a vízbe, szerencsére pont a babaholmi tartotta fenn a víz színén. Egyvalaki azonban megőrizte a hidegvérét: Vámosi Gyula fűtő, aki ahelyett, hogy az életét mentette volna, gyorsan kiengedte az összes gőzt a kazánból, és ezzel megelőzte a hajó felrobbanását. Csak ezután próbált alámerülve kimenekülni a kijáraton, ám az ajtóban menekülő utasok húzták le, és mindannyian megfulladtak. Végül 22 halálos áldozatot és 56 sérültet számoltak össze.
A tragédia utóélete és vizsgálatok
Harminc évnek kellett eltelnie, hogy az összes, a katasztrófával összefüggő adat, fénykép nyilvánosságra kerüljön, és hogy a túlélők mesélhessenek. Ekkor derült ki, hogy a hajó kapitányát, Heisz Jánost nyolc hónapnyi előzetes fogva tartás után elengedték, miután a hajónaplóban talált bizonyítékok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Pajtás nem volt túlterhelve. A Pajtást később kiemelték a Balatonból, ám ahelyett, hogy szárazra tették volna, Siófok, később Dömsöd néven tovább szelte a habokat a Dunán. 1987-ben vonták ki a forgalomból, ekkor került magánkézbe. A tragédiáról Simonné Zákonyi Tünde túlélő és társai kezdeményezésére, Raffay Béla szobrász segítségével 1999-ben beszélték ki a történetet. A hatéves Szoboszlay Mária például gyereknapi ajándékként kapta édesapjától a hajóutat. A hajó billegésekor az apa kidobta a lányt a vízből, hogy a boruló hajó ne temesse maga alá. Mária fent tudta tartani magát a víz felszínén, ám édesapjának már nagyobb küzdelmébe került, hogy odaérjen lányához, a belé kapaszkodók még a ruháját is letépték. Végül mindkettőjüket egy vitorlás mentette ki a vízből. Harminc évvel később is visszaidézte Halmosi Lajos, a vitorlásverseny egyik résztvevője a események borzalmas hangulatát: sikoltozásról, jajgatásról számolt be. Az áldozatok száma 22, a sérülteké 56 volt.
A Balaton felől a Duna felé - 1796 és korábbi tragédiák
Tragédia a Balatonon - A szélvész és a részegség okozta 58 ember halálát - 2015.04.17. Már korábbi kutatók, Zákonyi Ferenc, Bíró József és mások is arra gyanakodtak, hogy a 18. század végén lehetett valamilyen nagy baleset a Balatonon, mert hirtelen jelentős változás történt a hajózási eszközökben. Jelenleg nincs ismert egyértelmű ábrázolása, vagy részletes leírása az ilyen hajóknak, így a kutatók inkább csak találgatnak, milyenek lehettek ezek valójában. Valószínűleg a nagyméretű, tölgyfából készült bödönhajókból kötöttek kettőt, vagy többet is egymásmellé. Pallókkal látták el őket, középre raktak egy vitorlát, meg talán valami korlátot is eszkábáltak rájuk, s ezzel vitték át az utasokat, a terményeket, de még az ökrösszekereket is a Balaton másik partjára. A révek kialakulása idején általában az érintett személynek a Balaton két oldalán működő saját birtoktestei között szállították a terményt. A Balatonon ennyi idő alatt váratlan viharok alakulhatnak ki. A helyi történetírásban az 1796-os esetet a korabeli források szerint az egyik hajó késve indult, mert a révész sokáig iszogatott a révkocsmában; végül a hajó felborult, és a hatvan utas közül sokan vízbe veszett.
Mai összefüggések és relevancia
A 20. század közepén elkönyvelt tragédiák mellett a korszak haditengerészeti és polgári hajózásának sötét oldala is felbukkan: a Wilhelm Gustloff sorsa és az ahhoz kapcsolódó történetek sok szorításban vitatottak és sok részletük máig rejtélyes. A hajó az 1945-ös menekítés idején mintegy két és félmillió német civilt szállított Kelet-Poroszországból Németországba a Vörös Hadsereg elől; a fedélzeten gyorsan megindult pánik, a jeges vízbe esés és a megdőlt fedélzet sok ezernél is több ember halálát okozta. E történet a történelem legnagyobb vízi mentőakciói közé tartozik, és a hajóroncsa kegyeleti hellyé vált. A Balatonon 1796-os és későbbi példák emlékeztetnek arra, hogy a korabeli közlekedés és a hirtelen fellépő viharok milyen sok ártatlan életet követelhetnek, különösen akkor, ha a biztonság technikai és szervezeti elemei hiányosak vagy - mint oly sokszor a történelem során - külső erők (háború, politikai nyomás) befolyásolják őket.

Wilhelm Gustloff - Hitler szuperhajója | Dokumentumfilm
Történetünk erősen kapcsolódik a repülő- és hajózási biztonság fejlődéséhez, a hatalmi intrikák és titkolózás árnyékában zajló eseményekhez is. A hazai történelemkutatásban a Balaton és a Duna védelme, a hajózás rendszere és a katasztrófa utóélete együtt mutatja meg a 18. század végétől a modern korig terjedő folyamatos tanulási folyamatot a társadalom számára.
Hírességek és személyes történetek szőtték a tragédiák emlékét: a családok, barátok küzdelmei, túlélők visszaemlékezései és a későbbi feltárások, amelyek megmutatják, mennyire összetett egy hajózás-baleset társadalmi és politikai vonatkozása is.
tags: #7000 #halott #hajo #katasztrofa