Mind ismerünk rengeteg népi bölcsességet különböző szólásokból és közmondásokból, de azt már kevésbé tudjuk, hogy honnan is erednek pontosan. Mai értelemben arra az emberre használjuk, aki valamilyen csínyt követett el. Az eredeti jelentése ennek azonban valóban szó szerinti. Régen fával tüzeltek és nem mindenhol volt füstelvezető kémény, így ha valaki figyelmetlenségből vizes fát dobott a tűzre, akkor füst keletkezett, ami betöltötte az egész szobát. Ez a kifejezés egészen régről, a 16. századból származik, mikor egy csehországi aprópénz volt forgalomban, a batka. Ennek az értéke annyira csekély volt, hogy alig ért valamit. Ma is ezt használják olyan dolgokra, aminek szinte semmi értéke sincs. Mai jelentése az, ha valaki nagyon erőteljesen kiabál. De mégis mi köze ennek a féreghez? Hiszen a féreg nem ordít! Nos, ez a kifejezés még azokból az időkből származik, mikor még farkasok is éltek az ország területén. Egyes területeken férgeknek hívták őket, ugyanis kártevőként tartották. Az ordítás pedig a vonyításukra utal.
Jelenleg arra használjuk, ha valakinek szegényes, szakadt ruhái vannak, vagy a kinézete koszos, ápolatlan. A kifejezés még az akasztásos büntetések idejéből származik, mikor a bűnözőket felkötötték a fákra. Azonban, ha rosszul tették a kötelet a nyakába, vagy gyenge volt az ág és letört, akkor egyszerűen csak leesett a földre és így lett ágról szakadt ember. Általában ilyenkor futni hagyták a gazembert, mert egyszerű hibának tartották és tulajdonképpen az akasztás megtörtént még akkor is, ha a bűnöző túlélte. Jelentése, hogy valaki ott hagy valakit szó nélkül és elmegy. Ez onnan ered, hogy a házakat nagy kapuk díszítették. Még ma is megtalálhatóak egyes házaknál, különösképpen igaz ez Erdélyre. A kapukon pedig általában volt egy kép, esetleg egy ábra. A szokás szerint a házigazda mindig kikísérte a vendéget. Beszélgettek egy kicsit, majd a vendég elment, a házigazda viszont ott maradt. Vagyis a kapunál, amin a fakép van.
„Mindegy, ha csákány förgeteg hull is.” - A Hódmezővásárhelyről származó szólás azt jelenti, hogy mindenáron véghezviszünk a szándékunkat, amitől semmi és senki sem tántorítatlan el minket. „Bugyli bicska fanyelű, ha elvész is, megkerül.” - Napjainkban ez úgy hangzik, hogy rossz pénz nem vész el. Régen összecsukva, zsebre vágva hordták az emberek nem úgy, mint a rendes késeket, amiket a csizmaszárba csúsztattak. A zegernyés idő hideg, cudar, esős, havas időjárást jelent. A zákányos megfejtése nyálkás, piszkos lében úszó.
„Kutya baja, mint a kiséri halottnak.” - Egy legenda szerint Kiséren megmozdult egy halottnak hitt ember. „Dorongot vetettek eleibe.” - Valakit megakadályoztak a célja elérésében. „Úgy szánts, hogy boronálni lehessen.” - Ez ma úgy hangzik, hogy igényesen, hiba nélkül végezzük el a munkánkat, hogy a következő lépést arra lehessen alapozni. „Róka farkát billegeti, násznagy akar lenni.” - Valaki hízelgéssel, ravasz csellel szeretne elérni valamit. „Disznó orrára arany perec.” - Ez azt jelenti, hogy egy arra érdemtelen, értéket nem becsülő ember kerül előnyökhöz.
Hazánkban sok disznóval kapcsolatos szólás, közmondás létezik. „Jámbor is napjában hétszer vétkezik.” - Ez azt jelenti, hogy nincs teljesen feddhetetlen ember, mert mindenki követ el hibákat. A mondás egy bibliai idézet nyomán jöhetett létre. Lukács evangéliumának 17.
„Szénáról szalmára.” - Akkor mondjuk ezt, ha egy helyzet rosszabbra fordult. A szólás abból ered, hogy a széna és a szalma között milyen minőségi eltérés van. Korábbi írásainkban településnevek, tájnyelvi szavak, népi gyógynövénynevek és családnevek eredetének jártunk utána. Most szólásainkra került a sor. Számos mondás bibliai eredetű vagy már az ókori Rómában is létezett, vannak népi megfigyelésen, bölcsességen alapulók, irodalmi vagy történelmi eredetűek, a legújabbak pedig regényekből, filmekből, esetenként politikusoktól származó idézetek. Megfelelő helyzetben használva választékosabbá tehetik beszédünket, ugyanakkor ismernünk kell tényleges jelentésüket, nehogy rosszkor, rossz helyen süssünk el egy oda nem illő mondatot.
„Bárdosi Vilmos tanár úr” a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Szólások és közmondások eredete című szótárában több mint 1800 szólás, közmondás és szállóige jelentését és eredetmagyarázatát gyűjtötte össze. E szólás eredetét a mezőgazdaságban kell keresnünk. Amikor lekaszálják a szénát, egy ideig száradni hagyják a földön; úgy mondják: a széna rendekben hever. A megszáradt szénát azután boglyákba kell rakni, mert ha megázik a földön, könnyen tönkremegy. Régen a jó renden van volt a mai rendben van kifejezés megfelelője. Akinek tehát jó renden van a szénája, annak nem kell aggódnia, hiszen időben rendbe tette, majd boglyákba rakta a szénáját.
Szótár- és etimológiai munkákban gyakran említik, hogy a legsűrűbb források közé tartozik a Biblia, az irodalom és a történelem. A könyv megjelenése után sokan vették észre, hogy közmondásokunk eredetének kutatása továbbra is élénk terület marad. A megjelent kötet már bemutatója során is hangsúlyozta a szerzők, kiadók és szakértők: nemcsak magyarázatot ad, hanem eredetmagyarázatot és kultúrtörténeti hátteret is nyújt.
Magyarország története és eredete
A szótár rámutat arra is, hogy a szólások és közmondások keletkezése sosem zárult le teljesen; új példák és párhuzamok kerülnek elő a modern forrásokból, legyen szó irodalmi művekről vagy politikai idézetekről. A népnyelv gazdag és élő hagyatéka továbbra is formálja mindennapjainkat, miközben történetüket és eredetüket is tanulmányozhatjuk a Frazeológiai etimológiai szótár segítségével.