A szocializmus évei rányomták a bélyeget minden magyarországi történésre és minden szakmára. Nem volt ez másként a fodrászattal sem. Harza Rozália, aki maga is egy fodrászszövetkezet tagjaként kezdte a pályát, válaszolt kérdéseinkre a korabeli viszonyokkal kapcsolatban.
Szövetkezetek és a korabeli gazdasági rend
Ön is egy fodrászszövetkezet tagjaként kezdte? Igen, tanulóként. 1960-ban kezdtem a pályát 14 évesen. A szövetkezet pedig a Második Kerületi Fodrászszövetkezet nevet viselte. Budapesten minden kerületnek volt szövetkezete, a második kerületi volt az első. Ez már 1953-tól működött. 1953-ban a kisiparosok, vagyis maszekok nem csak saját üzletet nyithattak, de alkalmazottaik is lehettek.
Hogyan jött létre egy ilyen szövetkezet? Az imént említett kisiparosok alakították a szövetkezeteket olyan módon, hogy minden eszközt és berendezést a szalonban dolgozók javára bocsátottak, vagyis „bedobták a közösbe”. A szövetkezeti tagoktól pedig részesedést vontak, amivel ők is hozzájárultak az anyagi helyzethez. Amikor pedig kiváltak a szövetkezetből, ezt visszakapták. Nem volt nagy összeg, tehát nem nevezhetnénk kezdőtőkének egy következő munkahely felé.
Korabeli fodrászüzlet A Második Kerületi Fodrászszövetkezet vezetője Szendrey Ferenc volt. Én apám révén kerültem ide, tanulószerződéssel. Akkor ösztöndíjat is kaptam, illetve évente vizsgáznom kellett. 1964-ben aztán az Első és Második Kerületi Fodrászszövetkezet úgymond fuzionált, vagyis egyesült. Ehhez csatlakozott kicsivel később a harmadik kerületi is. Ez is ebben az időszakban jött divatba. A kisebb kerületi szövetkezetekből lett például a Budai- vagy a Kék Duna Fodrászszövetkezet. Ezeket a korabeli neveket néhány helyen még ma is lehet hallani.
A szövetkezeteknek volt egy „TMK-ja” (Tervszerű Megelőző Karbantartás, a szerk.). Ez azt jelentette, hogy a szövetkezet biztosított villanyszerelőt, gáz- és vízvezeték szerelőt és festőt. Ők javítottak ki minden hibát, amik adódtak az üzletekben. Festeni pedig minden évben kellett, így ez is rendelkezésre állt. Ha manapság vállalkozik valaki, akkor mindent magának kell állnia, ráadásul ma sokkal nagyobb költségekről beszélünk. A korai időszakban a részesedésnek köszönhetően minden biztosítva volt központilag.
A szövetkezetek és az állami üzletek
Ezek voltak az egyedüli üzletformák a szakmában? A szövetkezetek mellett Állami Fodrászüzletek is létrejöttek ugyanebben az időszakban. Volt ilyen például Miskolcon, de Budapesten is. Budapesten a BÁF volt (Budapesti Állami Fodrászat - a szerk.). Ha valaki itt dolgozott, akkor már alapfizetést kapott, akkor is ha „nem termelt eleget”. Ha pedig több volt a vendég, akkor több fizetést kapott az adott fodrász. A szövetkezetben nem volt alapfizetés. Ott csakis százalékos fizetés volt, minél több vendég, annál több pénz.
1975 körül aztán felbomlottak a nagyobb szövetkezetek. Ekkor kisebb csoportosulások jöttek létre, 2-3 szalonra jutott egy vezető. Ezeket már kisvállalkozásnak nevezték. A ’80-as években pedig már megérkeztek a nagy szalonok Zsidró Tamás és Hajas László úttörésével. Ők már alkalmazottakkal dolgoztak és több szalont is nyitottak. Ez a forma működik jelenleg is, a legtöbb esetben vállalkozók dolgoznak egy-egy nagyobb szalonban. Ez pedig nagyon hasonlít a korábbi fodrászszövetkezetekhez.
Állami fodrász és kozmetikus üzlet és a képzés
Az oktatás is sokat változott az évek során. Ez miben érzékelhető? A mi időnkben biztosítva volt a továbbképzés. Minden csütörtöki napon voltak oktatások. Egyébként az iskolai oktatás úgy zajlott, hogy egy hét elmélet, aztán egy hét gyakorlat. A fodrász szakmába a 60-as években nagyon nehéz volt bejutni. Engem is apám juttatott be, neki egy magas beosztású személy még meg is jegyezte: „Ha azt kérnéd, hogy a lányodat az orvosi egyetemre juttassam be érettségi nélkül, azt könnyebben el tudnám intézni.”
Mindenki fodrász akart lenni. Ezért aztán alig voltak helyek. Én sem akartam lenni semmi más, csak fodrász. Várólistás lettem, így kerültem végül a szövetkezethez gyakorlatra. Ráadásul a női fodrász helyek teltek be leghamarabb, én pedig férfi-női fodrász szakon tudtam maradni. Később ebből lett mestervizsgám, ami akkor elég ritka volt, mert a mi osztályunk volt az utolsó ilyen típusú, utána csak külön lehetett tanulni. Ezért aztán 1979-ben fel is kért az OPI (Országos Pedagógiai Intézet - a szerk.), hogy segédkezzek a tanterv elkészítésében, mert addigra újra szerették volna összevonni a férfi-női fodrászatot, az „1515. számú szakma” keretében.
Budapesten nem is akarták ezt a változást, mert nem szembesültek azzal, hogy túl sok női fodrász volt. Vidéken ez nagyon látszott, a kisebb településeken, falvakban nem is volt férfifodrász, pedig szükség lett volna rá. A szakma összevonása véleményem szerint egyébként is jó ötlet. Meg lehet tanulni mindkettőt, itt vagyunk mi élő példának. 1515. számú szakma.
A mai oktatás és a történeti perspektíva
Hogy látja a mai fodrászoktatást? Nem értek egyet azzal, hogy manapság a fodrász szakmát olyanok tanítják, akiknek nincs sok gyakorlati tudásuk. Fontos az elmélet, de a gyakorlat még fontosabb. Az én időmben lehetett maszekban és szövetkezeti tanműhelyben is tanulni. A tanműhelyi oktatás a mai napig is működik. Ilyenkor egy mester mindenre megtanítja a tanulót. Maszekban sajnos a tanulókat régen inkább cselédként kezelték. Ne higgyünk annak, amilyen világot lefest számunkra Hollywood. Nem aranycsilláros, bőrfoteles csarnokot kell elképzelni, mint raszta fordászat. Egyszerűen ez csak egy közismert keresési kulcsszó arra a szolváltatásra vonatkozóan, ami dreadlockot készít a pácienseknek.
Természetesen ne keverjük össze a fogalmakat. Azaz ne keressünk az utcákat róva raszta haj szalonokat és erre vonatkozó hirdetéseket a kereskedelmi tv-k reklámjai között. Saját vélemény szerint nem is lenne jó, ha egy bármikor meglátogatható szalonban kellene 12 óra hosszás raszta készítést elszenvedni úgy, hogy 30 percenként betoppanna valaki, aki kérdésekkel és időpont foglalással traktálná a raszta mestert. Amúgy is elég fárasztó (és fájdalmas) a dreadlock készítése szegény áldozatok számára, nem hogy szünetek és időhúzó harmadik felek lassítsák a folyamatot.
Félreértés ne essék, vannak raszta fodrászok az országban. Megtalálhatóak az interneten, és igen, ilyen kifejezéssel is lehet őket keresni. A fenti viccesebb megfogalmazás lényege kizárólag annyi, hogy ne fodrász szalont keressünk utcafrontos bejárattal. Nem csak annak költségei miatt, amit sajnos az ügyfelek lennének kénytelenek fenntartani. Hanem mert a szabad bejárás miatt senki haja nem készülne el soha.
A raszta készítők tehát a fővárosban találhatóak csak meg fodrászatban (szalonokban), viszont bármely más városban egy hangulatos nappali vagy magánház lesz a raszta fodrászat.
WHEREAS, The National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) seeks to confront and eliminate societal and institutional prejudices deterring the advancement of African Americans; andWHEREAS, policies that ban or restrict natural hair or Black hairstyles should be recognized as race discrimination because of the close association of natural hair or hairstyles with, and the unique and heavy burden imposed on, Black men and women; andWHEREAS, policies having the effect of forcing Black people to adapt to Eurocentric hairstyles can lead to significant physical harm, including breakage, loss, skin and scalp damage, and the development of trichorrhexis nodosa and traction alopecia. Even more alarming, a 2011 study published by the American Journal of Epidemiology linked hair relaxers to an increase in uterine fibroids; andWHEREAS, policies having the effect of forcing Black people to adapt to Eurocentric hairstyles can lead to significant financial burdens. Black women spent nearly 2.5 billion dollars on haircare in 2018, and on average, spend an estimated nine times more than White women on hair care; andWHEREAS, recognizing a different approach towards policies that ban or restrict natural hair or hairstyles associated with Black people will enrich the community by bringing to light the invidious forms of explicit and implicit bias that have historically caused substantial harm to those who wish to maintain natural hair or specific hairstyles but are forced to choose between education or employment and their cultural, social, and/or religious identity; andWHEREAS, the exertion of control over and systemic ban on natural hair and hairstyles associated with Black people can be traced to the denigration of Black people under slavery; andWHEREAS, State legislatures in California, New York, New Jersey, Colorado, Washington, Minnesota, Maryland, Virginia, Georgia and Ohio have recognized that hair discrimination targeting hairstyles associated with race is racial discrimination and passed legislation or begun to pass legislation that combats such discrimination; andWHEREAS, local government such as Cleveland, Toledo, Philadelphia and Montgomery County have recognized same; andWHEREAS, our nation, in both our laws and our societal expectations, has historically characterized Black physical characteristics such as dark skin and kinky and curly hair as negative traits, including unprofessional, dirty, and unmanageable, and such negative connotations lead to separate and unequal treatment; andWHEREAS, physical, psychological and financial costs and burdens are placed on Black people in order to adapt to outdated, Eurocentric ideals of beauty and professionalism.
Kártérítési pert indított egy amerikai fodrászati lánc ellen egy afroamerikai asszony. Debbie Deavers Sturvisant vádja szerint az arkansasi székhelyű Dillard's egyik alabamai szalonjában harmincöt dollárt kellett fizetnie a hajvágásért és a mosásért, miközben egy fehér vendég ugyanezért csak húsz dollárt fizetett. Nem járt szerencsével a magyar fodrászoknál az afrikai magyar előadó, Fekete Pákó sem. Az előadóművész az Indexnek elpanaszolta, akármikor elment Magyarországon egy fodrászhoz, visszautasították, mert visszarettentek az erős, fekete hajszálak jelentette kihívástól.
Fekete Pákó élete két és fél éve változott meg, ugyanis barátnője ért a fekete hajakhoz, és olyan divatos mintát - kockásat például - nyír, amit az énekes akar. Fekete Pákó elmondása szerint a helyzet annyira súlyos, hogy a Magyarországon élő afrikaiak egymáshoz járnak hajat vágni. Az előadóművész elmondta, a frizurája egyébként nem túl hosszú, sőt leginkább kopasz, amit divatos mintákkal tesz izgalmassá. "Az egyszerű előítélet szerint minden fekete haja ugyanolyan. Ez azonban nincs így, ahogy a fehérek haja sem mind ugyanolyan" - nyilatkozta a Washington Postnak Patrick C. Cooper, Sturvisant ügyvédje.
"A Dillard's nem faji alapon határozza meg árait, hanem a fodrász képzettsége, a szolgáltatás színvonala és a vágás ideje alapján" - írta közleményében a cég. Egy fodrásziskola oktatója ugyanakkor a Washington Postnak elismerte, hogy bevett gyakorlat, hogy faji és nemi alapon különböző árakat szabnak meg. A fodrászati szakkönyvek mindegyike különbséget tesz a "fekete haj" és a többi népcsoport haja között, mondta el a Postnak Tom McArthur, az ABC Fodrászati Főiskola oktatója.
Mint mondta, az általánosan "fekete hajnak" nevezett, sűrű, göndör, drótszerű haj vágása külön képzést igényel. "Teljesen más vágás, nem mindenki ismeri. McArthur szerint nyilvánvaló, hogy a több képzést igénylő, munkaigényesebb vágásért több pénzt kérnek. Ez utóbbi sem tarthat azonban sokáig. A fodrászt szakembernek hívják, aki a haj vágásával, formázásával, festésével, hajápolással és dauerizálásával foglalkozik. A fodrász szakma már az ősidők óta ismert.
Keleten a fodrászokat gyógyítóknak tekintették, akik hajvágással hozzájárultak az ember spirituális lényegének azonnali gyógyulásához. Az első fodrászok az ókori Görögországból származtak. Az akkori fodrász mesterek már képzettek voltak ügyfeleik arcformája alapján frizurát készíteni. 1163-tól 1416-ig a fodrászokat borbélyoknak nevezték. Akkoriban alig tudtak igazi segítséget nyújtani.
Miután az alacsony tudásszint és a könnyű pénz iránti hajlam miatt megfosztották őket ettől a lehetőségtől. A 18. századot a fodrászok munkájának elértéktelenedése jellemezte. A válság 1893-ig tartott, amikor Chicagóban hivatalosan is megnyílt a fodrásziskola. A 20.
tags: #a #fodraszatban #a #rasszizmus #szivas