Kozeleg a tél, ilyenkor egyre több lovas és lótartó gondolkodik el lova nyírásán. Nem sorolva ide az egészségügyi okokat (tetvesség stb.), a lovat azért kell lenyírni, mert ha a munkavégzés során hosszú szőre miatt megizzad és nagyon lassan szárad meg, akkor nagy a kockázata, hogy később az istállóban vizesen álldogálva esetleg megfázik. Fontos tudnod, hogy egy zárt istállóban tartott, izzadt lóra nem megoldás rátenni a vastag takaróját (még akkor sem, ha „lélegző” anyagból készült), amíg meg nem szárad, mert felveszi a párát és néhány órával később a ló vizes takaróban fog fagyoskodni.
Nem nehéz elképzelni, mennyire kellemetlen ez. Egy, a természetben élő ménes alkalmanként télen is megizzad és bár senki sem takargatja, mégsem éri őket baj. Sőt, ménesi körülmények között is gyakori, hogy a csikók vidáman szaladgálnak a hóban, de semmi gondjuk, hiszen sétálva megszáradnak. Rengeteg tényező befolyásolhatja a nyírás időpontját, de az első és legfontosabb, hogy milyen munkát végez a lovad. Ha hideg időben a munka ugyan rendszeres, de nem kimerítő, vagyis nem izzad meg és van elég idő alaposan visszahűteni munka után, akkor nem szükséges ősszel nyírnod. Ide tartozó kérdés, hogy változtatható-e a nyírás hossza? Nem. A lónyírógépek többsége egységes 3 mm-es szőrt hagy a lovon. A nyírás mértéke a lenyírt felület méretének változtatásával befolyásolható.
Továbblépve: Itt is fontos szempont a terhelés mértéke és a ló tartási körülményei. A gyakorlati szempontok alapján ajánlatos a test nyírása a fej és a lábak nélkül. Amennyiben az esztétikum fontos, (eladó lovak, nagyobb versenyek, ménvizsgák stb.) a ló teljes nyírása indokolt lehet. A nyereghely meghagyása szintén szokás. Magyarországon nem túl gyakori fazon, amikor csak a kifejezetten izzadékony testtájak, mint a nyak, szügy, lágyék és a konc kerülnek nyírásra.
Ez a módszer nagyon praktikus, nem túl nehéz munkát végző jószágok esetében, mikor a ló sokat van karámban de tulajdonképpen bokszban lakik. Ehhez a fazonhoz egy alternatíva, amikor a has sincs lenyírva. Ilyenkor a munka során kevésbé izzad a ló, vagy ha mégis, a lenyírt szőr hamar megszárad és a hát természetes módon védve marad. Így a karámban, sőt gyakran az istállóban sem igényel takargatást.
Ma már igazán könnyen lehet nyírógépet venni. De egy jó nyírógép nem olcsó: egy szakemberrel végeztetett nyírás tíz- tizenötszörösébe kerül. Másrészt a legjobb minőségű gépek is csak egy nyírófejjel kerülnek forgalomba. Mindenképpen tanácsos legalább még egy nyírófejet venni a géphez, és a tartalék mindig élesen várakozzon a felszerelések között, hogy semmiképpen ne kelljen félbehagyni egy lovat.
Ez akkor lehet kellemetlen, ha a ló be van bódítva, mivel a legtöbb műhely minimum két nap átfutással vállalja az élezést. Több, rendszeresen nyírt ló esetében megtérülhet, de feltétlen ismert márkájú, erős gépet érdemes venni, aminek az alkatrészellátása is megoldott. A minőség nagyon fontos. Az olcsó gépek nehezek, melegednek, gyorsan kopnak. Ne állj neki egyedül. Még a legnyugodtabb ló is okozhat meglepetéseket. Feltétlenül legyen minimum hallótávolságban valaki, aki a segítségedre siet, ha bármi gond adódik.
Készülj fel, hogy olyan helyeken is lószőrt fogsz találni magadon, ahol eddig kizártnak tűnt. Legjobb, ha sűrű szövésű anyagból készült (orkán) overállt vagy köpenyt veszel fel. A gépet nagyon gyakran kell olajozni. Teljes nyírás esetén oldalanként nyolc- tizenkét alkalommal, de poros lovon még többször. Nyírni csak szőrnövekedéssel ellentétes irányban lehet.
Minden esetben javasolt, hogy a lovat először az üres, majd a gépes kezeddel kicsit dörzsölgesd meg és csak akkor érintsd hozzá a nyírófejet, ha ezt minden gond nélkül hagyja. A nyírási felületek sorrendje a következő: elsőként a test mindkét oldala hátulról előre, utána a lábak, végül a fej. Azért fontos ez a sorrend, mert ha bármi oknál fogva mégsem tudnád befejezni a nyírást (életlen gép, áramszünet stb.) lehetőleg a ló használható maradjon.
A fejet azért érdemes utoljára nyírni, mert a lovak ezt hagyják a legkevésbé. Ennél a legvalószínűbb, hogy segítségre, esetleg pipára lesz szükséged. A ló fejét és lábait egyébként sem szabad egyedül csinálnod. Általában nagy segítséget jelent, ha valaki megfogja a ló fejét és nem magában kikötve áll.
Az etetés többnyire nem vezet célra, különösen a fej nyírásakor, hiszen értelemszerűen nem praktikus, ha a ló rág. Ráadásul az első falat után továbbiakat követel, szóval kapar, mászkál, de még véletlenül sem áll nyugton. A pipa többnyire működik, de a nyírás időtartama felülettől függetlenül is egy-két óra. Ennyi ideig nem célszerű a ló orrán pipát hagyni. Ha semmilyen módon nem sikerül meggyőznöd az állatot, hogy ez az ő érdekét is szolgálja, akkor marad a bódítás.
A vénásan adható bódítókhoz állatorvost kell hívnod. Hatóanyag szempontjából az acepromazine jól bevált, mert ettől a ló nem izzad. Hátránya, hogy nem túl mély bódultságot okoz, ezáltal az igazán problémás lovakhoz nem biztos, hogy elég. A detomidin-hidroklorid tartalmú szerek függetlenül a beadás módjától jobban hatnak, de nem szerencsés, hogy a lovak többnyire megizzadnak tőle. Az utóbbi években nagyon divatosak a különböző minták. Az egyszerűbbeket (például szívecske) egy kis gyakorlattal akár sablon nélkül is megvalósíthatod. De vedd figyelembe, hogy ami télen, az otthoni edzések alkalmával vicces, az később, mondjuk egy tavaszi versenyen már kellemetlen lehet.
A lótartók a meleg nyári hónapokban jellemzően gondosan figyelnek a lovak által fogyasztott víz mennyiségére és minőségére. Mindannyian tudjuk, hogy a kólika a legfőbb egészségügyi kockázat a lovak esetében - a fertőző betegségeken kívül.
Számos típusa és oka létezik, de a leggyakoribb, különösen télen, amikor az elégtelen vízfogyasztás okozza a fájdalmas tünetegyüttest. Egy felnőtt ló testének körülbelül 62-68 százaléka víz. Egy átlagos méretű ló télen is kb. 25 liter vizet iszik naponta. Amennyiben a ló intenzív edzésen vesz részt és izzad, akkor ez a mennyiség akár 40 liter is lehet. A ló folyadékháztartásának egyensúlyához elengedhetetlen a megfelelő hidratálás.
A szorulásos kólika, bélsárpangás - lényegében székrekedés - leggyakrabban a kemény, száraz székletanyag felhalmozódását jelenti a vastagbélben. A közelgő szorulásos kólika szokásos jele a levertség, étvágycsökkenés, valamint trágyázáskor a trágya látványos szárazsága. Évek óta több cikkemben is már javasoltam a szakirodalomban is mindenhol olvasható egyszerű javaslatot, hogy a téli hónapokban biztosíts meleg vizet lovadnak, mivel ez megnöveli a vízfogyasztásukat, ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy ösztönözd lovadat arra, hogy többet igyon.
A Pennsylvaniai Állatorvostudományi Egyetem kutatói végeztek egy, a lovak vízfogyasztását vizsgáló kísérletet még a 90-es években. Az első vizsgálatban a kutatók a lovak egyik csoportjának fagypont közeli hőmérsékletű vizet (0-3°C), a másik csoport számára pedig melegített vizet (18°C) tettek elérhetővé. Arra jutottak, hogy hideg időben a lovak 40 százalékkal több vizet ittak, amikor a vizet felmelegítették. A tanulmány során a kutatók a lovak ivás során mutatott viselkedésének néhány érdekes szempontját is megfigyelték.
Megjegyezték azt is, hogy a vízfelvétel jellemzően az etetés után három órán belül megtörténik minden ló esetében, függetlenül attól, hogy a ló istállózott vagy ridegtartásban van. Ez azért rendkívül fontos, mert ha nem önitatót, hanem vödröt, kádat, vályút használsz az itatáshoz, nagyon fontos, hogy naponta kétszer etetés közben vagy közvetlenül etetés után töltsd fel őket.
A lóbtemiben a hatékony hidratálás érdekében: Az olaj kiegészítés kifejezetten hasznos ebben az időszakban. A paraffinolaj nem szívódik fel, csupán „mechanikai” segítség. A rost emésztése a lovaknál az utóbélben történik, ezért a hideg hónapok során különösen fontos a jó minőségű széna etetése. A szemes takarmányokkal extra kalóriát tudsz bevinni, de az nem fordítódik a testhőmérséklet fenntartására.
Az etetett szálastakarmány mennyisége függ a ló méretétől, anyagcseréjétől, és a munkavégzéstől. Általánosságban az etetett széna mennyisége a ló testsúlyának 1.5-2%-a naponta, de a hőmérséklet csökkenésével ezt a mennyiséget emelni kell. Télen a lovaknak is több ideje van ropogtatni, ez egyúttal jó időtöltés is számukra. Szénázással megelőzhető a gyomorfekély és a kellemetlen viselkedési problémák kialakulása is.
A téli időszakban a lovak kevesebbet mozognak. Sokszor a legelőre vagy karámba sem jutnak ki a rossz időjárási körülmények és kedvezőtlen talajviszonyok miatt. Biztos minden lótartó találkozott már azzal a helyzettel, amikor saras időben kilátogatott a lovához, majd meglátta, hogy annak kültakaróját vastag sár fedi.
Vannak lovak, melyek imádnak lefeküdni és hemperegni, legyen bármilyen a talaj, míg mások igyekeznek elkerülni a saras helyeket. Rendkívül fontos a megfelelő pataápolás ló esetében, különösen nedves, sáros környezetben. Ha lovunk lába frissen saras, vigyük be a patamosóba, és lovaglás előtt mossuk tisztára. Amennyiben a sár már rászáradt, mosás helyett egy gyökérkefével könnyedén eltávolíthatjuk.
A farok és sörény szőreit mind télen, mind nyáron érdemes fésülés előtt sörényfénnyel befújni. Ez megkönnyíti a kifésülést, így elkerülhetjük a hosszúszőrök kitépését. Amennyiben a ló testén rászáradt sár található, a legjobb választás a körkörös, fém sárvakaró lóápoláshoz. Mivel erős eszközről van szó, óvatosan alkalmazzuk, nehogy felsértsük a bőrt. Megpróbálhatjuk a sarat megszárítani, majd a fent leírt módon eltávolítani.
A téli lóbunda ápolása külön odafigyelést igényel, hiszen a kosz hatványozottan megtapad benne. Léteznek lóporszívók, amelyekkel a fellazított port teljesen el lehet távolítani, de ezek használatához a lovat fokozatosan hozzá kell szoktatni. Alapvetően nem vagyok a mindenáron történő takarózás híve, úgy gondolom, csak akkor használjuk, ha valóban szükség van rá. Ugyanakkor a lovak mellett eltöltött sok év alatt találkoztam olyan lóval, amely imádott hemperegni a saras karámban, így az ápolása naponta akár 50 percet is igénybe vett.
Amikor ránézünk egy lóra, első pillantásra a szőre árulkodik róla, milyen állapotban van: fényes és selymes bunda sugallja az egészséget, míg a fakó, töredezett, fénytelen szőr sokszor betegség, hiányállapot vagy rossz tartási körülmények jele. De vajon mitől lehet igazán ragyogó egy ló szőre? A szőr állapota szoros összefüggésben áll a ló szervezetének általános egészségével.
Hiába fésüljük, ápoljuk kívülről, ha belülről hiányoznak a szükséges tartalékok, a szőr fénytelen marad. A legfontosabb építőkövek közé tartoznak a fehérjék és az aminosavak. Az omega-3 és omega-6 zsírsavak nemcsak a bőr egészségét támogatják, hanem fényessé és rugalmasabbá teszik a szőrt. Ezek természetes forrása lehet a lenmag, a repceolaj vagy különféle takarmány-kiegészítők. A vitaminok közül az A-vitamin a bőr és a szőr egészségének fenntartásához nélkülözhetetlen, míg az E-vitamin antioxidáns hatásával védi a sejteket és hozzájárul a bőr rugalmasságához. A cink, a réz, a szelén és a mangán hiánya nagyon gyakran fakó, fénytelen szőrben mutatkozik meg.
Egy ló naponta több tíz liter vizet is elfogyaszt, és a dehidratáció szinte azonnal meglátszik a bőr és a szőr állapotán. Nem véletlen, hogy az egészséges, ragyogó szőr egyik titka a mindig friss és tiszta víz biztosítása. A mindennapos ápolás nemcsak esztétikai kérdés, hanem a ló egészségének is alapja. A napi kefélés serkenti a bőr vérkeringését és eloszlatja a faggyúmirigyek által termelt természetes olajokat.
Bár a lovak gyakori samponos fürdetése nem ajánlott, időnként - például vedlés idején vagy erősebb szennyeződés esetén - kifejezetten hasznos lehet. A kímélő, lóbarát samponok és balzsamok segítenek megőrizni a bőr pH-egyensúlyát, miközben a szőr tiszta és csillogó lesz. A modern lótartásban egyre népszerűbbek a különféle szőrfényesítő spray-k és olajok is, amelyek azonnali ragyogást biztosítanak.
Nemcsak a takarmányozás és az ápolás, hanem a tartási körülmények is közvetlenül hatnak a szőr állapotára. A tiszta, száraz alom elengedhetetlen, hiszen a poros, nedves környezet könnyen bőrproblémákhoz, gombás fertőzésekhez vezethet, amelyek rontják a szőr fényét. Az istálló megfelelő szellőzése szintén kulcsfontosságú, mivel a túl párás, zárt térben a bőr könnyebben begombásodik, és a szőr fakóvá válik.
A fakó, fénytelen szőr sok esetben nem csupán az ápolás vagy a takarmányozás hiányosságainak következménye, hanem egy-egy egészségügyi probléma tünete. Az egyik leggyakoribb ok a belső paraziták jelenléte. A Cushing-kór például hosszú, göndör és fénytelen szőrrel jár, amely nem vedlik le rendesen, míg az inzulinrezisztencia és egyéb anyagcserezavarok szintén fakóvá, élettelenné tehetik a bundát.
Az allergiák és bőrbetegségek - legyen szó gombás fertőzésről, bakteriális gyulladásról vagy egyszerű bőrirritációról - ugyancsak nyomot hagynak a szőrön. Az egészséges és fényes szőr titka tehát az összetett gondoskodásban rejlik. Ehhez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étrend, a rendszeres folyadékbevitel, valamint a megfelelő zsírsav-kiegészítők, például a lenmag vagy az olajok beépítése a takarmányozásba. A tartási körülmények javítása, a tiszta és jól szellőző istálló, a rendszeres legelőzés, valamint a higiénia fenntartása mind hozzájárulnak a bunda egészségéhez.
Ahogy lassan beköszönt a tél és a hideg idő, a lovak tartásával kapcsolatos kérdések is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Ilyen kérdés a lovak hidegtűrése is. Természetes, hogy minden gazdi a legjobbat akarja kedvenc négylábúinak, ehhez viszont érdemes tudni, milyen körülményeket szeretnek, és milyeneket kevésbé. Fáznak a lovak télen?
Ezek az állatok szabad, független lények, alapvetően nem szorulnak rá az emberek segítségére - takarásra, fűtött istállóra. Egy megfelelően takarmányozott, erős lónak, akinek kellő területet biztosítunk a -15 fok sem árt.
Ezért a hidegebb időkre a lovak sűrűbb bundával készülnek fel, aminek a szálai közt megreked a levegő, és melegen tartja az állatot. A „bunda” felső rétege vízlepergető, ami az esőtől és a hótól is védelmet nyújt. A túl gyakori kefélés ezt a réteget előbb-utóbb eltávolíthatja, amitől a szőrzet elveszti ezen funkcióját. Érdekesség ebben a témában a Texas A&M University kutatása, amiben megállapították, hogy nem a hőmérsékleti változásoknak köszönhetően növesztenek télre dúsabb szőrzetet, hanem a napfényes órák számának csökkenését érzékelve.
A bőrüknek Ez összefüggésben van az előző ponttal, ugyanis a lovak a bőrükben - pontosabban a szűrtüszőikben - lévő kis izmokat használva hideg időben felborzolják a szőrüket, a levegő pedig így egyfajta szigetelés alkothat a szálak közt.
A patájuknak és az emésztésüknek A lovak speciális pataszerkezetüknek köszönhetően a talaj irányából nem hűlnek ki, az emésztési folyamataik pedig hőt termelnek. Télen több szénára van szükségük, de ha a megfelelő mennyiségű táplálék a rendelkezésükre áll, az hatalmas segítség a hideg elleni védelmükben. A lovak téli tartásának tehát a legfontosabb része a szükséges mennyiségű és minőségű élelem biztosítása a nap 24 órájában.
A szokásos takarmány mellé ilyenkor az sem árt, ha valamilyen lédús zöldséget vagy gyümölcsöt adunk az állatnak: tököt, sárgarépát, vagy almát. A zord időjárás ellen biztosítsunk egy fedett, védett helyet, ha pedig nyírni akarjuk a ló szőrzetét, megfelelő pokrócról is gondoskodnunk kell.