Késő ősszel, tavasszal az erdőt, mezőt járva gyakran láthatunk az úton átmasírozó, vagy épp valamilyen lágyszárú növényen falatozó nagy méretű, sötét színű, szőrös hernyókat.
Ezekre a népnyelvben járatosabb ember könnyen rávágja, hogy "papmacska", ám ez a megnevezés csak a medvelepkék, elsősorban a közönséges medvelepke (Arctia caja) hernyójára használatos, a fenti leírás viszont ennél több fajra is illik.
Milyen fajok hernyóira használják a "papmacska" elnevezést?
A közönséges medvelepke (Arctia caja) hernyója a legismertebb, de a málnaszövő (Macrothylacia rubi), a barna medvelepke (Hyphoraia aulica) és a fekete medvelepke (Arctia villica) hernyói is hasonló külsejűek, így a népi megnevezés ezekre a fajokra is ráilleszthető.
Közönséges medvelepke (Arctia caja)
A közönséges medvelepke (Arctia caja) régen országszerte gyakori faj volt, mára jelentősen megritkult, lokálissá vált.
Fiatal, pár centis hernyók telelnek, tavasszal bújnak elő, május-júniusra érik el a végső méretüket és a jellegzetes "papmacska" kinézetet.
A hernyó nagy méretű, 6-8 centiméteresre nő, hosszú, sűrű szőrzete miatt kissé zömöknek hat.
Alapszíne fekete, szőrzete a fej környékén és a hasi oldalon - egészen a feltűnően fehér légzőnyílásokig terjedően - végig narancssárga vagy élénk rozsdavörös.
A hátán hosszú, gyakran ezüstös vagy fehér végződésű szőrszálak nőnek.
A kifejlett lepkék főként május és július között repülnek, jellemzően éjszaka, így ritkán kerülnek az ember szeme elé.
Málnaszövő (Macrothylacia rubi)
A málnaszövő (Macrothylacia rubi) hernyója a félreértések tárgya.
Gyakori faj, országszerte előfordul, így könnyen összefuthatunk vele.
Különböző lágyszárúakon fejlődik a nyár folyamán, majd ősszel, olykor már augusztus végén, szeptember elején a hernyók elindulnak, hogy megfelelő helyet találjanak maguknak a teleléshez.
Az áttelelés után március végén, április elején jelennek meg újra, hogy néhány hét táplálkozás után bebábozódjanak.
A hernyó nagy méretű, akár a 8-10 centimétert is elérheti.
Alapszíne fekete, hátoldalát sűrű, rövid, rozsdabarna szőr fedi.
Középvonala fekete, belőle hosszú, barna szőrök nőnek.
A hasi oldal fekete, az oldalvonal mentén hosszú, szürke vagy fehér szőrsáv nő.
Védekezéskor a hernyó összegömbölyödik, ilyenkor láthatóvá válnak a szelvények közti világossárga övek.
Barna medvelepke (Hyphoraia aulica)
A barna medvelepke (Hyphoraia aulica) nem túl gyakori, lokális faj, tapasztalataim szerint főleg nedves élőhelyeken fordul elő.
A fiatal hernyók telelnek át, ilyenkor a hátuk még teljesen fekete.
A hernyó a fenti fajokétól kisebb, 4-5 cm, alapszíne fekete.
Szőrzete a 3. szelvénytől nagyjából a hát közepéig rozsdavörös, fokozatosan sötétülve; a hasi oldalon ugyaneddig tart a vörös sáv, de erőteljesebb.
Oldala fekete.
A háton hosszabb szőrök csak az utolsó néhány, sötét szelvényből nőnek.
Fekete medvelepke (Arctia villica)
A fekete medvelepke (Arctia villica) elterjedt faj, de nagyobb számban csak kevés helyen fordul elő, kedveli az erdős területeket.
A hernyó 5-6 cm, alapszíne sötétszürke vagy szürkésbarna.
Szőrzete rövid, a bibircsekből kinövő barnás vagy szürkés pamacsokból áll, az utolsó szelvényekből nőnek csak hosszabb szálak.
Tápnövények és életciklus
A közönséges medvelepke főleg lágyszárúakon fejlődik, kedvelt tápnövényei az útifű-fajok (Plantago spp.), pitypang (Taraxacum), de sok más növényt is elfogyaszt, például Rubus-, Sonchus-, vagy Allium-fajokat, de megeszi a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) leveleit is.
A kikelő hernyók oroszlánfog- (Leontodon spp.), árvacsalán- (Lamium spp.), csalán- (Urtica spp.), útifű- (Plantago spp.) és pitypang fajokon (Tharaxacum spp.) fejlődnek.
A tápnövény(ek): a legtöbb fás- és lágyszárú növényen megél.
Az áprilisban kikelt imágók a párzást követően lerakják csomókban álló petéiket.
A petéje gömbölyded, alapján levágott. A nőstény csomókban rakja le.
Hernyók külső jegyei és védekezés
A hernyó nagy méretű, akár a 8-10 centimétert is elérheti.
Alapszíne fekete, hátoldalát sűrű, rövid, rozsdabarna szőr fedi.
A fiatalabb hernyók alapszíne szürkés, hátuk közepén sárga csík húzódik, oldalukon egy vonalba rendeződött foltsort viselnek, amelyet kétoldalról szintén egy vonalba rendeződött fekete pontsor kísér, közepesen szőrözöttek.
Az idősebb hernyók már világosbarna szőrökkel erősen borítottak, fejük fekete, potrohlábaik fekete alapszínűek és sárga „cipőcskét” viselnek, a hátközépi sárga vonal sok esetben még ekkor is átüt a sűrű szőrzeten.
A hernyóként telelő fajok áttelelnek hernyóként, majd tavasszal kelnek ki telelésükből.
A báb sötét színű, egyöntetű barna vagy fekete, fajhatározásra nem alkalmas.
MI VAN VELED YOUTUBE ÉS BRAWL STARS?!
Miért fontos a pontos azonosítás?
A "papmacska" elnevezés lazán, népies módon több faj hernyójára is alkalmazható, de a pontos fajmegnevezés fontos a fajok elterjedésének, védelmének és természetvédelmi státuszának megértéséhez.
A közönséges medvelepke régen gyakori volt, mára jelentősen megritkult, lokálissá vált, ezért egyes területeken külön figyelmet érdemel.
Megfigyelési tippek
- Különböző lágyszárúakon és nedves élőhelyeken is kereshetjük a hosszú, sűrű szőrű hernyókat.
- Ősszel és kora tavasszal a közlekedő, vándorló hernyók gyakrabban kerülnek szem elé.
- Gyűjtés és vizsgálat előtt mindig vegyük figyelembe a természetvédelmi szabályokat és a faj státuszát.
Összefoglaló megjegyzések
Lárvái, hosszú, sűrű, sötét szőrrel borítottak, innen ered a „medvelepke” elnevezés.
Ezek a hernyók sokféle növényt fogyasztanak, és tavasszal kelnek ki telelésükből.
A hernyók jellegzetes külseje - fekete alapszín, rozsdabarna vagy narancsos szőrzetrészek, hosszabb szőrszálak a hátvonalon - segíti a megkülönböztetést, de a hasonló megjelenés miatt a népi "papmacska" elnevezés könnyen több fajra is kiterjed.