Berlinben Ezüst-medvét nyert A remény másik oldalával a finn rendező, Kaurismäki, amely a menekült-jelenségről szól, és amelynek alapmotívuma az emberség megőrzése a modern Európa árnyékában. A film két párhuzamos történetszálon vezeti a nézőt: Khaled, a szíriai menekült útját követjük Aleppóból Helsinkibe, míg Wikström, az ingekkel házaló középkorú férfi, a megváltozott életútja felé indul el a kispolgári tartományból egy vendéglátóhely megálmodásával. A találkozásuk központi pillanata a közös terem, amelyben a két férfi sorsa átkereteződik egymásra, s a film ennek kapcsán mutat rá az empátia fontosságára a finnek és más nemzetiségűek között.
Formanyelv és témák
Kaurismäki sajátos formanyelve a vízszintes idővonal, a szuggesztív testbeszéd, a természetes fényhasználat és a redukált képi eszközök együttese. Ezek a jellemzők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a filmben az emberi sorsok hangsúlyosak legyenek a társadalmi környezet rideg valóságával szemben. A nyomor és az emberi esélyek felől érkezünk, ahogy a rendező a proletár-trilógiára és a vesztések-trilógiára utaló témákat ötvözi a 2010-es évek menekültválságának eklektikus jelenségeivel. A történet hősei közötti kölcsönös tisztelet és a felek közötti empátia a film szívét adja.
Karakterek és dinamika
A Wikström által vezetett vendéglő és a Khaled által képviselt útkereszteződés számos humoros, mégis sorsdöntő pillanatot teremt. A két férfi kapcsolata a film legidillikusabb és legdrámaibbra hangolt része: a kezdetben távoli, véletlen találkozásokból kibontakozó barátság végül a közös felelősségvállalás és az egymásért vállalt segítség jegyében formálódik. A diszkrét, de erőteljes színészi játék és a rendező minimalista dialógusa szöges ellentétben áll a sztereotípiákkal, és megmutatja, hogy az empátia talán a legfontosabb eszköz a kulturális különbségek átívelésére.
Humor és groteszk a valóságban
A film humora olykor abszurd helyzetekből fakad: például az étterem sushi-ételét a sózott hering és a wasabi imitációjával készítik a turisták szemelőt, amely egyszerre nevettet és rávilágít az éttermi valóságok finom feszültségére. A humor nem felületes; a jelenetek a társadalom ambivalenciáját, a multikulturalizmus kihívásait és a mindennapi bizonytalanságokat dolgozzák fel.
Kapcsolat a valósággal és tematikai összefüggések
A remény másik oldala nem csupán befogadói történet: a film egy szélesebb európai diskurzust is érint a menekültek fogadtatásáról és a társadalom-egyén viszonyáról. A két főhős útja különböző motivációk és társadalmi hátterek tükrében mutatja be, hogy a tolerancia és a segítő szándék hogyan válhat a közösség erőforrásává, miközben a bürokrácia és a közösségi félelem is megjelenik a történetben. A film végkicsengése az emberség művészi ünneplése, amely egyszerre szívhez szóló és intellektualizált jelzés a mai Európa állapotára.
Filmirodalmi kontextus és összehasonlítás
Számos más európai rendező is feldolgozta a menekültválság témáját, például Jacques Audiard Saul fia-t megidéző vagy Mundruczó Kornél Jupiter holdja folytatásai; a kritikai szemlélet Kaurismäki filmjét inkább vígjátékként és emberi drámaként értelmezi. A remény másik oldala azonban a valóság pedalizált, minimalizált megjelenítésével és a két történet összekapcsolásával hozza létre sajátos hangulatát, amely egyszerre tálalja a társadalmi problémákat és a személyes történetekben rejlő remény reményének erejét.
Bemutató: 2017. szeptember 7. A film gazdag mondanivalója és kifinomult rendezői eszközei révén egyszerre idéz fel nosztalgiát és érzelmi elköteleződést a nézőben. A remény másik oldala egy olyan alkotás, amely egyszerre mulatságos és megindító, és amely a jelenkor legnagyobb kérdéseire keresi a válaszokat a humánum keretein belül.

Rövid adatok a filmről
- Rendező és író: Aki Kaurismäki
- Főszereplők: Sherwan Haji (Khaled), Sakari Kuosmanen (Wikström)
- Megjelenés: 2017
- Szereplők kapcsolata: két főhős útjának összetalálkozása a film előrehaladtával
- Központi téma: emberség, befogadás, menekültválság