A szöveg az Ollókezű Edward és a Dark Shadows kapcsán Tim Burton munkásságát vitatja meg, annak mintáira és visszautalásaira építve.
Tim Burton rendező és Johnny Depp színész párosa az Ollókezű Edward című korszakalkotó műben alapozódott meg.
Ezt követően elválaszthatatlanokká váltak és olyan sikerfilmek követték egymást, mint az Ed Wood, Az Álmosvölgy legendája, Charlie és a csokigyár, Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya illetve Alice Csodaországban.
Az Éjsötét árnyék 2012-es közös munkájuk gyümölcse, amely egy vámpír szocializálódását mutatja be az 1970-es évekbe, akinek kiesett kétszáz esztendő.
Az Éjsötét árnyék aktualitása több síkon megragadható, hiszen a vámpíros téma már ismert, de a főhős koporsóban alszik, füstöl a napsütéstől, és egy kifinomult prototípus, aki manipulálja az emberek gondolatait.
Tim Burton tehát összegyűjtött mindent, amit az utóbbi időben megtudhattunk a vámpírokról - majd pellengérre állította őket, és viccesebb szituációk kerekedtek ki mindebből.
Másrészt a retró korszak újraéledéséhez is volt néhány szava a rendezőnek: a film környezete, zenéje, kosztümjei és emberei mindent felidéztek, amit az 1970-es évekből szeretni tudunk.
Aki ismeri a rendező munkásságát, valószínűleg a mesés elemeket is eszébe juttatja a jellegzetes humor mellett.
Az Éjsötét árnyék alkalmazkodik ezen elvárásokhoz is, mivel a vámpír főhős mellett van egy gonosz boszorkány, aki sötét varázslatokkal próbálja elcsábítani a halhatatlanná tett szerelmét.
A rendező megoldása és gesztusa a színésznő felé zseniális és egyben tiszteletreméltó.
Valójában az, amiben kicsit hiányt szenvednek Burton utóbbi időben keletkezett alkotásai, az az eszmeiség.
Szép és jó végignézni egy filmet, amely jól kifigurázza a vámpírokat vagy a retró-imádatot, de a néző nem gazdagodik számottevő szellemi tartalommal.
Ez a tendencia az Alice Csodaországban-nal érte el tetőpontját, amikor a látvány és a humor háttérbe szorítja azokat az értékeket, amelyek szerint nemcsak egy Tim Burton-karakterekkel teli színvonalas vígjátékról van szó, hanem valami többről is.
Tim Burton a Nagy hal óta mintha letért volna egy bizonyos ösvényről, ám az Éjsötét árnyék még mutat némi reményt, hogy talán lesznek még a rendezőnek olyan filmjei, amiken érdemes elgondolkodni is, nemcsak szórakozni.
A cikk eredeti megjelenése: 2012. 05. 29.
A Collins család Amerikába ment 1752-ben új életet kezdeni.
Meggazdagodtak a halászatból, és kisvárost építettek Maine államban, ami a nevüket viseli.
Két évtizeddel később Barnabas vezeti a birtokot, gazdagságánál csak a nők iránti vágya nagyobb.
Ám elkövet egy hibát, összetöri egy boszorkány szívét, aki bosszúból elátkozza és élve eltemeti.
Két évszázaddal később Barnabast véletlenül kiszabadítják sírjából.
A férfi visszatér a régi birtokra, és találkozik a zavaros utódaival.
Elhatározza, hogy visszaállítja családja hírnevét.
Bemutató dátuma: 2012. május 10.
Az utóbbi években Tim Burtonnel igencsak elszaladt a ló.
A rendező ’80-as, ’90-es évekbeli, sötét humorú, groteszk anti-tündérmeséivel (Beetlejuice, Ollókezű Edward) görbe tükröt tartott közönsége elé.
Manapság inkább azzal van elfoglalva, hogy saját egyedi világát egyszerű és közhelyes popcorn-mozivá változtassa át.
Pedig az Éjsötét árnyék receptje tipikusan burtoni téma.
Adott egy kultikus tévésorozat a hatvanas évekből (Dark Shadows), amelynek több mint 1200 epizódját vélhetően kerek szemekkel bámulta végig a rendező, s vélhetően ebből származnak legjobb alkotásai (Ed Wood, Támad a Mars).
A 18. századi Collins család legifjabb sarját, Barnabast (Johnny Depp) féltékenységből elátkozza és vámpírrá változtatja a gonosz boszorkány (Eva Green), majd koporsóba temetve 200 évre száműzi.
Poros, karótnyelt, modoros úrként csöppen a hippi-korszak kisvárosi miliőjébe, és miközben visszaszerzi elveszett halászati vállalkozását és szerelmét, újjáépíti családját és bosszút áll az őt elátkozó boszorkányon.
A kitaszított, varázslattól szenvedő, a kispolgári világ számára elfogadhatatlan főhős tipikus burtoni figura.
Az Ollókezű Edward szerelmes gépembere, a Beetlejuice szellemvilága, Sweeney Todd bosszúszomja is hasonló karakterek voltak.
Az Éjsötét árnyék vámpírkarakterológiája a mai vérszívó-divathóbortba is jól passzol, de a korszakot váltó Nosferatu-típus modernkori bolyongásai ugyanúgy szolgálhattak volna humorforrásként, mint a Collins-család tagjai.
Jó néhány elem azonban hiányzik ebből a megközelítésből: a forgatókönyv kesze-kusza, a történet suta, és a karakterek motivációi nem érthetők meg egyértelműen.
A film hangulata a tájképekkel és a hangulatos felvételekkel jól működik, de a jelenetek hosszúak és kimerítőek lehetnek.
A színészek játéka sem mindig meggyőző, Johnny Depp poénos, de a többiek sminkje és a CGI torzítások gyakran kiábrándítóak.
A hangulat megteremtése érdekében a film zenei világa is erős, a hatvanas-hetvenes évek dalaiból szemezve.
Az összkép mégis olyan, mintha Burton saját stílusának túl fényesre csiszolt, üres ismétlése volna, amely nem hordoz sem horrorisztikus, sem parodisztikus, sem pedig mélyebb üzenetet.
Reméljük, hogy a Frankenweenie folytatása újra visszatalál a korábbi erővonalakhoz.
A költő Dsida Jenő élete és költészete a magyar irodalom egyik jelentős/ egyik jellegzetes fejezete.
A költő életútja Szatmárnémetiben kezdődik, majd Budapestre költözik, végül Kolozsvárra, ahol irodalmi pályafutását kibontakoztatja.
Dsida Jenő költői pályája mindössze egy évtizedre tehető, de munkássága kiemelkedő és hatása később jelentősen mérvadó lett.
Értékes volt mind a magyar lírában, mind az erdélyi irodalmi közösségekben, és a Nyugat köréhez kötődő hagyományokból merített.
Dsida Jenő keresztény értékrendje és Krisztushoz való viszonya meghatározó eleme költői világának.
Krisztushoz való viszonyában a megváltó világ, a természet, a jóság és a szeretet hangjai találkoznak, ugyanakkor a halandóság és a szenvedés motívumai is jelen vannak.
Dsida verseiben a keresztény gondolatok mellett a klasszikus hagyományokkal és az antik szövegek megidézésével gazdagított intertextualitás jelenik meg.
A költő érzékeny hangon írt a szegénységről, az életről és a hitről, amely a múlt és jelen közti átmenetet is jelöli.
Ő az a lírikus, aki a modernizmus és a klasszikus formák ötvözetét képviselve ad crucial jelentést az erdélyi és magyar identitásnak.
A versek és életrajz részletei pedig összefonódnak a történelmi eseményekkel és a kulturális átalakulásokkal.
Az irodalmi örökség bemutatása során kiemelkedő, hogy Dsida Jenő költészete a magyar líra egyik jellegzetes, gazdag hagyományát képezi.
József Attila és Radnóti Miklós mellett Dsida Jenő a magyar nyelv egyik legkifejezőbb lírikusa a két világháború közti időszakban.
Dsida Jenő verseinek megjelenése a száműzettség és a politikai változások idején nehézségeket okozott, ám később megerősödött az elismerése.
Értékes költői hagyatéka olyan műsorokat és verseket foglal magába, amelyek a növekvő magyarság irodalmi identitását gazdagítják.
A költő Krisztus-követő szemlélete és a keresztény értékek összhangja egyedivé teszi Dsida Jenő költészetét a magyar irodalomban.
Az írás végső ereje abban rejlik, ahogyan a kortárs filmipar és a klasszikus irodalmi örökség találkozik a modern költészettel és misztikussággal.