Afrika Korps hadművelet története

Miután a britek 1940-ben kiverték az olaszokat Líbia keleti feléből, és már Tripolit fenyegették, 1941 januárjában - az olaszokat üldözve - Bardíát és Tobrukot is elfoglalták az angolok.

Az olaszok 130 000 embert elveszítve, február 8-án El-Agheiláig vonultak vissza. Ekkor az angolok leálltak, csapataik egy részét Görögországba dobták át. Közben ugyancsak 1941 januárjában angol támadás indult Kelet-Afrikában, és május 18-án az aostai herceg vezette olasz csapatmaradványok letették a fegyvert. Valamennyi kelet-afrikai olasz gyarmat elveszett. Olaszország kénytelen volt német segítséget kérni. Felállítottak egy kisebb, páncélosokkal megerősített gépesített erőt, amely végül egy teljesen fel nem töltött hadtestté állt össze, és az 5. könnyűhadosztályból; valamint a 15. páncéloshadosztályból állott.

Ez utóbbi vegyes összetételű páncélos erő volt (45 db Pz. II, Pz. III, 20 db Pz. IV és 10 parancsnoki páncélos). A két német hadosztályt nevezték Afrika Korpsnak (Afrika Hadtest). Ugyancsak ide irányítottak két újabb (egy páncélos és egy gyalogos) olasz hadosztályt. Az olasz csapatok vezetését Gariboldi tábornok vette át, Graziani marsall helyett. A német-olasz csapatok parancsnoka pedig Rommel tábornok lett, aki Franciaországban kiváló teljesítményt nyújtott a 7. Rommel helyreállítva a fegyelmet, 1941. március 21-én sikeres támadást indított. Március 31-én pedig háromágú előrenyomulást indított Cirenébe, meglepve a briteket.

Április 4-én az angolok elvesztették Benghazit, a három német hadoszlop április 7-én Mechilinél találkozott. Tobruk és több angol tábornok kerül Rommel kezére. Tizenöt nap alatt az angol csapatok - két legyengült hadosztály és egy dandár - az egyiptomi határra vonultak vissza. Április 12-én elvesztették Bardiát, 15-én Sidi Omar-t és Es-Salumot, a Halfaya-hágót és a Giarabub-oázist. Április 10-én Tobrukban 35 000 angolt kerítettek be.

Az olasz-német csapatok különösen a páncélos- és repülőegységek gyengék voltak a Rommel kezdeményezésére indított hadművelet befejezéséhez és Kairó eléréséhez. A május végén bekövetkező angol ellentámadás elől Rommel taktikusan kitért, ezzel elkerülte a bekerítést. Churchill azonban ellentámadásra utasította Wavell tábornagyot. Ez kudarcba fulladt, mert a frontális angol támadást a németek aknamezőkkel és tankelhárító ágyúkkal lassították le, és a szárnyakat újra és újra megtámadva visszavonulásra kényszerítették őket. Churchill rezignáltan kijelentette: „Rommel letépte Wavell homlokáról a babért” - és leváltotta közel-keleti főparancsnokát.

Hitler 1941. június 21-én kijelentette Mussolininek: „Az Egyiptom elleni támadás őszig lehetetlen.” Ez meg is mentette az angol Nile-hadsereget a teljes vereségtől. Az észak-afrikai arcvonal a líbiai-egyiptomi határ közelében átmenetileg megszilárdult.

Rommel érkezésekor nem egyszerűen visszavágott, hanem a sivatagi hadviselés sajátos dinamikáját hozta meg: a sivatagban a közvetlen utánpótlás, a gyors manőverek és a különleges terep meghatározó volt. Rommel tábornok megkérdőjelezte a parancsnokságot és gyakran megszegte a rendeleteket, Gariboldit figyelmen kívül hagyta, és Tobruk ostromaival tette híressé nevét. A Tobruk bevétele volt talán a legnagyobb brit vereség, amelyért Churchill is nehezen bírta a helyzetet.

Az Afrika-hadtest sikerének megkérdőjelezését kiváltó tényezők között megemlítik a hátország belső problémáit, a kiszolgáltatott ellátást, az üzemanyaghiányt és a korlátozott utánpótlást. A brit oldalról a Haifa és a Málta körüli harcok, a tengeri útvonalak védelme is folyamatos nehézséget jelentett. A harctér sajátos dinamikája a sivatag ötvözete volt a hadviselésben, ahol a gyalogság fegyverzete és az a néhetettnél is fontosabb a hírszerzés és a logisztika játszott szerepet.

A DAKot a 1942-es El-Alamein környéki csata után egyre gyengébb eséllyel látták el, a utánpótlás vonalai megtörtek, a brit ACS- és a szövetséges repülés megnehezítette a mozgást. A németek végül 1943 elején Tunéziában összpontosítottak, de a brit és amerikai erők egyesített ökológiai nyomása egyesítette a Panzerarmee Afrikát. Rommel 1943 elején visszavonulást rendelt el, és augusztusra az Afrika-páncéloshadsereg alakulatai Tunéziában összpontosultak. A németek 1943 májusában megadták magukat, és 1943 szeptemberében Afrika elveszett. Rommel 1943 decemberében visszavonult Európába, ahol később öngyilkosságra kényszerítették a Hitlerrel szembeni állásfoglalás miatt.

Az Afrika Korps öröksége és összegzése

Az Afrika Korps rövid története a második világháború kulcsfontosságú színtere volt: gyors hadvezéri készségek, zseniális taktikai lépések, sivatagi logisztikai megoldások és a fronton megjelenő új fegyvernemek. Rommel személye pedig a háború egyik ikonikus alakjává vált, akiről Churchill siralmasan megjegyezte: „Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben.”

Az afrikai hadjárat során a vezetés és a hadviselés összefonódott a stratégiai döntésekkel: Németország és Olaszország közös erőfeszítései a brit erők elleni fronton, a Szovjetunió elleni tervekkel párhuzamosan, és a Közel-Keletet érintő sikertelen inváziós tervek. A Rommel-vezette hadtest azonban a sivatag sajátosságaival szembesülve kifejezetten erős és rugalmas ellenállást mutatott, amíg a brit és amerikai új erőforrások meg nem erősítették az ellenállást. A végső vereség azonban minden erőfeszítés ellenére bekövetkezett, és Afrika határai végleg a Szahara felé tolódtak.

Afrika Korps induló csapatösszetétele

Hitler háborús fegyverei - Az Afrika Hadtest

Az utolsó fejezetekben az afrikai hadsereg szétterült: Tunéziában maradtak egyes hadosztályok, míg az Atlanti-óceán felé vezető visszavonulás során a britek és amerikaiak megnyitották a második frontot. A hadi események összefüggéseiben a keleti front és a nyugati hadműveletek egyaránt hatottak az afrikai hadjáratok alakulására, amelyeket végül a berlini vezetés megszervezett és véghezvitt.

IdőpontEseményKimenetel
1940Nyugat-Európa elfoglalása, Franciaország fegyverszünetNémet előretörés sikeres
1941Afrika Korps megalakulása Rommel parancsnokságávalKialakult afrikai front
1942-1943El-Alamein környéki csaták, Tobruk visszafoglalásaNémet-olasz visszavonulás
1943Tunéziai csaták, Afrika hadtest összeomlásaAfrika vereség

Az Afrika Hadtest sorsa és Rommel öröksége a második világháború történetében tovább él, hiszen a sivatagi hadviselés elegáns és kegyetlen példájaként marad fenn. A korabeli hírszerzés, logisztika és hadfelszerelés-fejlesztések mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Afrika Korps legendája a “sivatagi róka” nevet megérdemelten érdemelte ki.

tags: #africa #korps #hadmuvelet