Siklódról összegyűjtött dalokat és néprajzi emlékeket bemutatva megismerjük, hogyan élt a közösség a Kis-Küküllő felső szakaszának vízgyűjtő területén, és hogyan kapcsolódott Székelykeresztúrhoz a kulturális élet.
A helyi közösség története és földrajzi kapcsolatok
Siklód tiszta székely település, amely földrajzilag nem része a Sóvidék szűkebb értelemben vett részének, de néprajzilag oda sorolható. Egy időben közigazgatásilag is a parajdi járáshoz tartozott, majd 1960-as évek végén Etéd községhez csatolták. Jelenleg is odahozzá tartozik, és sok szállal kapcsolódik Székelykeresztúrhoz, ahol sokan találtak munkát és otthont maguknak. Így a településhez kötődő emberi és kulturális kapcsolatok ma is élnek.
Néprajz és kultúra: a helyi hagyományok megőrzése
Az 1970-es évek közepéig visszanyúló gyűjtőmunka során az ott élő nép- és katonadalokat próbálták összegyűjteni. A falutalálkozók, a siklódi szobornál rendezett események és a keresztúri Tanulók Háza zenekarának kísérete inspirálták a további tevékenységeket, és arra ösztönözték a közösséget, hogy folytassák az énekek gyűjtését. Előbb katonadalokkal kezdték a gyűjtést, mert a kötelező katonai szolgálat megszűnése után könnyebben feledészteni kezdhettek az ehhez kötődő szokások és dalok. A cél a dalok könyv és hangzóanyag formájában való megőrzése volt, hogy az utókor számára is átadhassák a faluban történő éneklések emlékét. A gyűjtemény nem kirekesztő: minden dal fontos volt, legyen szó népdalról vagy más jellegű dalokról, hiszen egyaránt kedveltek voltak és minden dal szeretettel hallgatották.
A gyűjtés és a közösségi élet
A gyűjtés során újabb tagok csatlakoztak, mert egy-egy ének szövegének felelevenítése gyakran nehéz feladat volt. Többször szerepeltek Keresztúron, Siklódon és Kőrispatakon, és a kezdeti katonadalok mellett az általános zene- és énektudás is bővült. A hangzóanyag és a könyv formájában történő megőrzés lehetővé tette, hogy a faluban, különböző alkalmakor énekeltek dalokat „megőrizve” és továbbadva a fiatalabb generációknak is.
A közösségi kezdeményezések és az oktatás szerepe
A faluban élő fiatalok és tanítók szerepe kiemelkedő volt: a tanítványaikkal végzett népdalgyűjtés hozzájárult a hagyományok megőrzéséhez és továbbadásához. A közösség tagjai nemcsupán népdalokra összpontosítottak, de minden dalt kedveltek és szeretettel adtak elő, ami hozzájárult ahhoz, hogy a dalok széles körben terjedjenek és fennmaradjanak.
Az együttestagok számára fontos volt a hagyományok megőrzése, a katonadalok megőrzése mellett a tánc és a színjátszás is jelen volt. A sok tagot számláló „Siklódi lakodalmas” együttes például több mint 80 tagot számlált, és a közösségi események részeként falumúzeum is létezett.
Dalok és népmesei elemek
A gyűjtések során több mint katonadalokkal kezdték a munkát. A középpontban a dalok voltak, de a gyűjtőmunka kiterjedt a népmesékre és tündérmesék elemeire is, amelyeket a bennük rejlő folklórisztikus motívumok alapján értelmeztek. A dalok szövegeket felidézve, a klasszikus motívumokat újra meg újra megjelenítették, megőrizve így a helyi kultúra gazdag örökségét. A gyűjteményben megjelenő dalok között megtalálhatók a hon- és hazafias témák, a természeti jelképek és a tündérek világának képei is, amelyeket a magyar népmesék hagyományai ihlettek.
Az örökség átadása és a jelen
Az összegyűjtött dalok és írásos anyagok célja, hogy az utókor számára is hozzáférhető legyenek, és hogy a faluban zajló hagyományok tovább élhessenek. Az anyagok rendszerezése és kiadása lehetővé tette, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék a régi dalokat és a népféltételeket. A kutatás és a publikálás során törekedtek arra is, hogy a dalok ne csak egy adott időszakra legyenek visszavezethetők, hanem a mai hallgatók számára is érthető legyen a hagyományok gazdag világa.
Peremfeltételek
Az 1970-1976 közötti gyűjtések intenzívebb folytatása során újabb tagok csatlakoztak a csapathoz, mert szükség volt a dalok szövegének pontos felidézésére. A katonadalokkal való kezdet fontosságát az adja, hogy a feledésbe merülő szólamok és dallamok újra élhetnek, és a közösség megőrizheti kulturális identitását a jövő számára.
