Az osteoporosis, vagyis a csontritkulás, egy olyan krónikus betegség, amelyben a csontok tömege és sűrűsége fokozatosan csökken, ennek következtében a csontok gyengébbé, törékennyé válnak. Bár a csontritkulás kezdetben észrevétlenül zajlik, idővel a csontok törékenyebbé válnak, növelve a törések kockázatát, különösen olyan területeken, mint a csípő, a gerinc és a csukló. A csontritkulás mértéke részben attól függ, hogy mennyi csonttömeget értünk el fiatalkorban, amiben az egészséges életmódnak döntő szerepe van. A csontritkulás a csont ásványi-anyag tartalmának csökkenése, ami miatt a csontok szerkezete meggyengül és törékennyé válik - annyira törékennyé, hogy egy kisebb esés, rossz mozdulat vagy köhögés is törést okozhat. A csontritkulás a férfiakat és nőket egyaránt érintheti, de a menopauzában lévő hölgyek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
A csont egy folyamatos változást, átépülést mutató szövet, mely állandó megújulásban van - új csont épül, és a régi csont lebomlik. Fiatalon a csontépítés javára billen a mérleg, ezért a csonttömeg nő. A 20-as évek eleje után ez a folyamat lelassul, és a legtöbb ember 30 éves korára eléri az úgynevezett csúcscsonttömeget. A csontritkulás kialakulását két tényező befolyásolja: az élet első 40 éve során megvalósuló csont-felépülés, valamint az ezt követő csont leépülés mértéke. A csontszövetben mind fiatal mind idős korban folyamatos épülés és lebomlás zajlik és ez dinamikus egyensúlyban van. A csont ilyen szintű anyagcseréjével alkalmazkodik a környezeti megterheléshez, újítja meg időről időre szöveti felépítését. A csontanyagcsere nem azonos szintű a két féle csontállományban: a szivacsos állományban nagyobb mértékű, a kompakt állományban alacsonyabb.
A csontritkulás (osteoporosis) kialakulását számos tényező befolyásolhatja. Az életkor előrehaladtával a csontvesztés normális velejárója, de egyeseknél ez a folyamat sokkal gyorsabb. A nők a menopauza utáni első néhány évben gyorsan veszítenek csontozatukból, így nagyobb kockázatnak vannak kitéve, különösen korai menopauza vagy petefészek-eltávolítás esetén. Azonban férfiak, fiatalabb nők és gyermekek is érintettek lehetnek. Számos egyéb tényező is növelheti a csontritkulás kockázatát, beleértve a nagy dózisú szteroid tabletták szedését, bizonyos egészségügyi állapotokat (gyulladásos vagy hormonális problémák, felszívódási zavarok), családi előfordulást, bizonyos gyógyszerek hosszú távú alkalmazását, étkezési zavarokat, alacsony testtömeg-indexet, mozgáshiányt, túlzott alkoholfogyasztást és dohányzást.
A csontritkulás tünetei
A csontritkulás gyakran "néma betegségnek" számít, mivel a csontállomány ritkulása kezdetben egyáltalán nem okoz tüneteket. Sok ember nem tud a betegségéről egészen addig, amíg egy csontja meg nem törik. Az első tünetek általában hátfájás, magasságcsökkenés, görnyedt tartás vagy egy csonttörés formájában jelentkeznek. A leggyakoribb sérülések a csukló, csípő és gerinccsontok törései, de más csontok is érintettek lehetnek. Súlyosabb esetben egy köhögés, tüsszentés, vagy akár a normális ülés, állás is okozhat bordatörést vagy a gerinc összeroppanását. A csontritkulás során a csontok tömege és mésztartalma csökken, ami fokozott törékenységgel és spontán törések kockázatának növekedésével jár. Bár a csonttörés gyakran az első jele, néhány idős embernél kialakul a jellegzetes hajlott testtartás a gerinccsigolyák törése miatt.
A csontritkulás diagnózisa
A csontritkulás diagnosztizálásának alapja a csontsűrűség mérése, melyet legpontosabban a DEXA (Dual-Energy X-ray Absorptiometry) vizsgálattal végeznek. Ez egy alacsony dózisú röntgensugárzást használó, fájdalommentes eljárás, amely meghatározza a csontok ásványianyag-tartalmát és sűrűségét. A vizsgálat általában a csípőt és a gerincet célozza meg. A kapott eredményeket a nemnek és életkornak megfelelő átlagértékekhez viszonyítják, és T-score, Z-score és S-score formájában értékelik. A T-score alapján határozzák meg a csontritkulás súlyosságát: -1 SD felett normális, -1 és -2,5 SD között osteopenia, -2,5 SD alatt pedig osteoporosis (csontritkulás) áll fenn. Súlyos osteoporosisról akkor beszélünk, ha a T-score -2,5 SD alatt van, és legalább egy csontritkulás miatti csonttörés történt. A diagnózis felállításában szerepet játszik továbbá a beteg részletes kikérdezése, fizikális vizsgálata, valamint laboratóriumi vizsgálatok (kalcium, D-vitamin szint) és röntgenvizsgálatok is.
A csontritkulás kezelési lehetőségei
A csontritkulás kezelésének célja a csonttörések megelőzése és a csontok megerősítése. A kialakult csontritkulás gyógyszeres kezelése egyszerre több támadásponton is történhet, és függ a beteg korától, egészségi állapotától, valamint a csontritkulás súlyosságától. Csonttöréssel szövődött esetekben műtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás lehet az elsődleges. Panaszt alig okozó esetekben az aktív mozgásterápián van a hangsúly.
Gyógyszeres kezelés
A gyógyszeres kezelés lényege, hogy a csontokat olyan egészségesen tartsuk, amennyire csak lehetséges. A szakorvos feladata kiválasztani a legmegfelelőbb gyógyszert, melyek két fő csoportra oszthatók: a csontújraképződés egyensúlyát helyreállító és a fájdalomcsillapító szerek. A csontfaló sejtek működését csökkentő vagy a csontfelépítést serkentő szerek hosszú ideig hatnak. A normál táplálkozás mellett a legtöbb gyógyszerhez kiegészítésként kalcium szedése is ajánlott.
Hormonok
Korábban a női nemi hormon készítmények voltak a csontritkulás alapvető kezelési módszerei, de biztonságossági aggályok miatt más gyógymódok vették át a vezető szerepet. Ma már tapasz, krém és hüvelygyűrű formájában is elérhetők, de a hormonkezelés elsősorban a posztmenopauza korai időszakában jön szóba, átfogó felvilágosítást követően, különösen változókori tünetek esetén. Az emlőkarcinóma, stroke és mélyvénás trombózis kockázata miatt részletes tanácsadás és személyre szabott elbírálás szükséges. A hormonkezelés 5-10 évig tarthat.
Biszfoszfonátok
Ezek a leggyakrabban alkalmazott hatóanyagok, melyek gátolják a csontok leépülését. Bizonyos készítményeket havonta, másokat hetente egyszer kell bevenni. Fontos az orvosi előírások betartása, mert különben komoly egészségügyi következmények alakulhatnak ki. Néhány esetben az állkapocs csontjának elhalásáról számoltak be biszfoszfonát szedése mellett, ezért fogászati ellenőrzés javasolt a kezelés megkezdése előtt. A biszfoszfonátok (pl. rizedronát, ibandronát) gátolják a csontbontást, stabilizálják a csonttömeget, és férfiakban, fiatalokban, valamint szteroid által kiváltott oszteoporózisban különösen jótékony hatásúak lehetnek. Mellékhatásai lehetnek émelygés, hasi fájdalom, nyelőcsőgyulladás vagy fekély. Ha a szájon át szedhető készítmények nem tolerálhatók, vénás injekciók is rendelkezésre állnak. A zoledronsav évente egy infúziós kezelést igényel, erősíti a csontokat és csökkenti a törések valószínűségét, de veseelégtelenségben nem ajánlott.
Szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM)
Ezek a szövetspecifikusan ható, nemszteroid-természetű anyagok hatással vannak a csontanyagcserére, a méhre és az emlőre. A raloxifen például védő hatással van a posztmenopauzában lévő nők csontanyagcseréjére és csontsűrűségére, valamint csökkenti az emlőrák veszélyét. Gátolja a csontfaló sejtek aktivitását és növeli a csont ásványianyag-sűrűségét. Mellékhatásai lehetnek tromboembóliás szövődmények és hőhullámok. A raloxifent csak nők csontritkulásának kezelésére engedélyezték.
Stroncium-ranelát
Ez a szer stimulálja a csontépülést és gátolja a csontbontást, így a csontmetabolizmus egyensúlya pozitív. Csökkenti a gerincoszlop és a csípő töréseinek kockázatát, és 8 éven át nyújt védelmet a törésekkel szemben. A posztmenopauzális csontritkulás kezelésének A szintű ajánlással rendelkezik.
Kalcitonin
Ez a pajzsmirigyhormon csökkenti a csontbontást és lassítja a csontvesztést. Megelőzheti a csigolyaösszeroppanást és enyhén fájdalomcsillapító hatása is van. Általában orrspray vagy injekció formájában adják. Hatékonysága alacsonyabb, mint a biszfoszfonátoké, és hosszú távú alkalmazása növelheti a daganatos betegségek kockázatát, ezért csak rövid távú kezelésre javasolt. Jelenleg calcitonint tartalmazó orrspray már nem írható fel osteoporosis kezelésére.
Teriparatid
Ez a gyógyszer az emberi parathormon egy speciális darabja, amely új csontszövet keletkezését serkenti. Naponta egyszer kell a bőr alá injektálni, és általában nem javasolják két évnél tovább alkalmazni. Menopauzán átesett, nagy töréskockázatú nők kezelésére javasolt.
Nem gyógyszeres kezelési lehetőségek
A nem gyógyszeres kezelés legalább olyan fontos, mint a gyógyszeres terápia. A felvilágosításnak kulcsszerepe van, hiszen a betegek tudatossága csökkenti a csontritkulás és következményei kockázatát.
Táplálkozás
Fontos a kalciumban és D-vitaminban gazdag étrend. Kerülendő a túlzott foszfortartalmú ételek (vörös húsok, üdítőitalok) fogyasztása, valamint az alkohol és a koffein túlzott bevitele. Növényi eredetű ösztrogének, mint a tofu és a szójabab, segíthetnek az ösztrogénszint megőrzésében, de tudományos bizonyíték a csontritkulás megelőzésére nincs.
Mozgásterápia
A rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát, javítja a tartást és csökkenti a fájdalmat. A hát- és hasizmok erősítése természetes fűzőként védi a gerincet. Érdemes gyógytornász vezetésével elsajátítani a megfelelő mozgássort. A fizioterápia, az elektromos kezelések és a víz alatti torna is fontos kiegészítői a kezelésnek.
Életmódbeli tanácsok
Fontos a gerinckímélő életmód: ne emeljen, ne cipeljen, kerülje a hajolást. Ügyelni kell a helyes tartásra, és el kell kerülni az eséseket. Használjon segédeszközöket, rendezze át lakását a biztonság érdekében, és hordjon lapos sarkú cipőt. Rendszeres látás- és hallásvizsgálatok is javasoltak. A fájdalom kezelése is lényeges, beszéljen orvosával a legmegfelelőbb módszerekről. A rendszeres torna, úszás, séta, tánc, biciklizés és a szabad levegőn töltött idő is jótékony hatású.