Ukrajnában született 1906-ban, a pártba 1931-ben lépett be. Nemzedékének nem voltak emlékei a cári Oroszországról, már a bolsevik uralom korában nőtt fel. Brezsnyev gyorsan haladt előre a pártapparátusban, ahol a sztálini tisztogatások következtében sok hely „szabadult fel”. Csillaga akkor kezdett meredeken emelkedni, amikor pártfogója, Nyikita Hruscsov került az 1953-ban elhunyt Sztálin helyére. 1960-ban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke lett, s egyre több lehetősége adódott külföldre utazni, ahol nagy kedvvel vásárolgatott márkás ruhákat és autókat.
1962 után kilépett Hruscsov árnyékából, s amikor elődjét 1964-ben elvtársai félreállították, ő került a párt élére. Hruscsovtól eltérően nem nyilatkozott elítélően Sztálinról, sőt 1965-ben a náci Németország legyőzésének huszadik évfordulóján mondott beszédében dicsérően említette a generalisszimusz nevét. Hatalomban töltött évei alatt a Jurij Andropov által vezetett KGB is vissza-visszanyúlt a sztálini korszak titkosszolgálati módszereihez.
Brezsnyev 1965-ben nyíltan kimondta, hogy a Szovjetunió saját érdekövezetének tekinti a „baráti szocialista országokat” és kész azokat megvédeni a külföldi támadásoktól. A Brezsnyev-doktrína értelmében ha valamelyik „testvérországban” veszély fenyegetné a szocializmust, az minden szocialista ország közös ügye. Az elvet az 1968-as prágai tavasz idején ültették át a gyakorlatba: az Alexander Dubcek irányította csehszlovák vezetés „revizionistának, szovjetellenesnek” és a „liberalizmus irányába mutatónak” minősített politikája miatt Brezsnyev elrendelte a Varsói Szerződés tagállamainak intervencióját.
Amikor az Egyesült Államok „kijátszotta a Kína-kártyát”, az amerikai-kínai közeledést megelőzendő 1972-ben Moszkvában fogadták Nixon elnököt, s aláírták a hadászati fegyverzetkorlátozásokról szóló SALT-I szerződést. Az enyhülés jegyében Brezsnyev ellátogatott az NSZK-ba, majd Egyesült Államokba, s 1975-ben aláírta a Helsinki Záróokmányt.
A Szovjetunió azonban továbbra sem mondott le a befolyási övezetének kiterjesztéséről, Afrikában egyre nagyobb befolyásra tett szert. A rendszer azonban egyre nyilvánvalóbbá váló megreformálhatatlansága miatt stagnálni, majd romlani kezdett, csakúgy, mint Brezsnyev egészsége. Vezetésének utolsó éveit a pangás időszakaként emlegetik, a pártfőtitkár rohamosan romló szellemi állapota miatt a háttérben álló emberek vették át az irányítást.
A Szovjetunió 1979-ben bevonult Afganisztánba, ám ezzel olyan kilátástalan konfliktusba bonyolódott, amelyet már a kitüntetésekhez erőteljesen vonzódó vezető utódainak kellett megoldani. Brezsnyev 1982-ben halt meg Moszkvában, előtte három nappal még a Vörös téri hagyományos felvonuláson a tribünről köszöntötte az elvonulókat.
Halálát a közreadott vizsgálat szerint szívinfarktus okozta. Halálhírét csak egy nappal később közölték, a szovjet vezetők ez idő alatt véglegesítették a korábbi, informális, 1982. 1927. december 11-én kötött polgári házasságot Viktorija Petrovna Gyenyiszovával, a házaspár 55 évig, egészen Brezsnyev haláláig élt együtt. A vezetőnek egy lánya, Galina Brezsnyeva és egy fia, Jurij Brezsnyev született.
Különleges szenvedélyei közé tartozott a vadászat és az autók szeretete. A lenti képen egy alaposan lezúzott 1966-os Rolls-Royce Silver Shadow látható. A kortanúk szerint Brezsnyev nagyon szerette a drága autókat, de a jó vodkát is. Az űrhajósokról szóló itteni történet része annak a kulturális és politikai összefüggésrendszernek, amelyben Moszkva a hidegháború tetőpontján formálta a keleti blokk jövőjét.
Fontos események és műveletek rövid időrendben
- 1964. október 14.: Brezsnyev az első titkár, Koszigin pedig a miniszterelnök.
- 1960-1964: Brezsnyev a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke.
- 1965.: Brezsnyev megerősíti a Szovjetunió „baráti országok” védelmi felelősségét.
- 1968.: Varsói Szerződés Csehszlovákia beavatkozása Prágában.
- 1972.: SALT-I szerződés aláírása Moszkvában Nixon látogatása után.
- 1975.: Helsinki Záróokmány aláírása.
- 1979.: Afganisztánba történő bevonulás.
- 1982.: Brezsnyev halála Moszkvában.
Az 1964-es évek közepétől kezdve Brezsnyev a kollektív vezetés kialakítását erősen támogatotta, bár a gazdaság visszafogott növekedése és a reformok ellenállása sokszor osztotta meg a párttagokat. A 1970-es évek elején konszolidálta hatalmát, és a Brezsnyev-doktrína alapján a szocialista országok közös védelme maradt a fő elv. A gazdaság teljesítménye az ötéves tervek alapján részben javult, de a belső problémák és a külpolitikai kockázatok tovább erősítették a rezsim kiszámíthatatlanságát.
Az életkora és egészségi állapota részben rontotta a döntéshozatalt, és a háttérben több vezető dolgozott a hatalom megosztásán. Brezsnyev személyiségét a vadászat és az autók iránti szenvedély, valamint a jelentős politikai és katonai kitüntetések jellemzik. A korszak a kapukat nyitotta a hidegháború új fejezete felé, miközben a Szovjetunió belső struktúrái a kollektivizált vezetés és a gazdasági állapotok összefüggésében formálódtak.

SYND 17 6 77 PRESIDENT BREZHNEV SPEAKS AT OPENING SESSION OF THE SUPREME SOVIET
Információs táblázat: fontos adatok Brezsnyev idejéből
| Főtitkár | Leonyid Iljics Brezsnyev |
|---|---|
| Hivatali idő | 1964. október 14. - 1982. november 10. |
| Elődje | Nikita Hruscsov |
| Utód | Koszigin, majd utódai a kollektív vezetés keretében |
| Születés | 1906. december 19., Kamenszkoje, Orosz Birodalom |
| Halálozás | 1982. november 10., Moszkva |
| Legfontosabb koncepció | Brezsnyev-doktrína |
Végezetül megjelenik Brezsnyev személyiségének és politikai örökségének összetett képe: a hatalmi stabilitás és a kollektív vezetés megközelítése, a külpolitika invasív elemei és a belső gazdasági kihívások kettőssége. A korszak történeti kontextusában Brezsnyev alakja a szövetségi rendszer megőrzését szolgáló, pragmatikus, néha ideologikus, de mindig ellentmondásos karakter marad.
tags: #ami #beragyogta #az #ifjusagomat #az #brezsnyev