Áttekintés az angol sokárbocos hajo- és fregatt-típusokról a középkortól a korai modern korig

A középkorra alakult ki gerinces hajóépítés a Mediterráneumban. Az első hajógerinccel épített hajók a caravellák voltak. A korszakot a kormányevezőről és az oldalkormányról a tat-kormánylapátra és a latin vitorlára való áttérés, valamint az egyárbocos hajókról a többárbocos hajókra való áttérés jellemezte. A középkorban alakultak ki a háború, a kereskedelem és a felfedezések új hajótípusai. Evezős-vitorlás hajók voltak, és a gerinces változataik a középkorban is használatban voltak. Az evezés volt az elsődleges meghajtási mód, amely megfelelt a Földközi-tenger gyakran bizonytalan széljárásainak. A gályákat Észak-Európa vizein is használták, de kis számban, mivel alacsony szabad oldala és a északi tengerek nagy hullámainak instabilitása korlátozta használatukat. A 14. századtól felhagytak a kormányevezővel, és a tatkormányt használták, egyenes farral építették a hajókat. Longship hosszú hajó: egy ilyen É-i hajó volt, amelyet évszázadok alatt fejlesztettek ki, és a leghíresebb használói a vikingek voltak. A knarr, a longship rokona, a vikingek által használt vitorlás teherszállító típus volt. Cog vagy Kogge: egy árbocos É-i hajó, klinkerből készült oldalakkal és egyszintes deszkafedélzettel, lapos fenékkel. A koggék fokozatosan felváltották a viking típusú hajókat az északi vizeken a 13. század folyamán. A koggékat katonai szállítóeszközként és hadihajóként is használták, elöl és hátul tornyokkal ellátva. Archeológiai bizonyítékok szerint a kogge szülőhelye a fríziai part, Nyugat-Jylland volt. A hajó lapos fenekű, nagy teherszállító kapacitású és olcsó volt, amelyet a kalózok ellen magasított oldalpalánkokkal védtek. A karavellák a portugálok által a 14-15. században fejlődtek ki, kezdetben fenékgerendával építették őket. Gerinces változata alkalmas lett a felfedezések korának hosszú útjaira, és körülbelül 1430-tól használták tengerészeti felfedező utakra Henrik a tengeren. A karakkok a 15. században fejlődtek ki, három vagy négy árbócos vitorlás hajók voltak, melyeket Portugáliában fejlesztettek ki Atlanti-óceáni hajózásra. A karakkok első és hátsó felépítményeit tetőszerkezet védi. A karakkok óceánjáró hajóvá váltak: stabilak voltak a háborgó tengeren, és elegendően nagyok ahhoz, hogy hosszú utakra elegendő ellátmányt magukkal vihessenek, miközben magas oldalaik megvédték őket. A karakkok útjai Ázsiába 1515-től Portugáliának kereskedelmi kapcsolatai révén indultak, és kereskedelmi raktere ezüsttel volt tele. Egy karakk kereskedett a Ming-korabeli Kínával is. A 16. század közepén a karakkból kifejleszték az első galleonokat, azonban a 17. század közepére megjelentek a katonai célú galleonok is. A karakkból és a genovai kogából (15. század, kogge) keletkezett a galleon felemelkedése. A galleon volt az első hajó, amelyre a kasvitorla és a csúcsvitorla is jellemző volt, és ez a vitorlás egy meghatározó kereskedelmi és hadihajónak számított. A tengerészeti hajózás hajózási karrierjében a galleonok 16-17. században voltak dominánsak, és jelentős hadihajóként is funkcionáltak. Ark Royal a történelmi példája a híres galleonoknak. A portugál Henrik Tengerész először gerincre-bordákra hajókat épített 1450 körül, a caravellákat. A latin vitorlák, a hajógerinc, a kormánylapát és az ágyúk közel egy időben terjedtek el az 1400-as években. A latin vitorlához olyan hajókra volt szükség, amelyek óceáni útvonalakon is alkalmasak voltak, ezért fejlődött ki a többárbocos hajózás. A karakkok és gályák hosszú ideig használt hajótípusok maradtak. A gályák utolsó jelentősebb tengeri csatája 1770-ben Çeşme mellett zajlott, ahol az oroszok megsemmisítették a török flottát és ekkoriban váltak ki a gályák a hadihajók köréből. A római liburnából és a bizánci dromonból fejlesztették ki a gályákat, amelyek 9. századtól a 16. századig uralták a Földközi-tengert. A latin vitorla gyorsan elterjedt a hatékony navigáció érdekében. A hajóknak a szélirány szerinti gyakori kormányzásához a kormányevezők kevésnek bizonyultak, ezért kormánylapátot vezettek be. A latin vitorla előnyei és adottságai hozzájárultak a többárbocos hajók fejlődéséhez. A hajók technikai fejlődése a 2. században keleti forrásból érkezett, és az i.e. 2. századtól kezdve létezett a latin vitorla. A latin vitorla gyorsan elterjedt a 8-9. században. A hajó tökéletesítéséhez több árbócos és keresztvitorlás megoldások társultak. A 1. osztályú sorhajó 100-120 ágyús, három ütegfedélzetes volt, míg a 2-3. osztályú sorhajók minimum 74 ágyúsak voltak két ütegfedélzeten. A 18. század közepén a Victory a háromárbocos haderőhajókat és a fregattokat ötvöző típusok közé tartozott; a korba az ágyúk száma 28-44 között mozgott, három ütegfedélzeten. A fregatt fogalma az adott korszakban sokféle értelmezés alá esett, és gyakran keveredett a korvettek és sloops besorolásaival. A 18. század végére és a 19. század elejére a fregatt kifejezés részben a nagyobb, de főként könnyebb hadihajókat jelentette, melyeknek ágyúinak száma általában 20 körül volt. A hajótípusok megnevezései közül a sloop of war eredetileg egy árbocos hajó volt, később pedig három vagy több árbócos hajóként tovább formálódott. A brigg vitorlázattal látták el a korlátozott olvasztókapacitású hajókat, míg a lugger és más vitorlázati rendszerek különböző feladatkörökre szabták őket. A „tengerészeti” kifejezések között a fregatt, korvett és brig között folyamatosan zajlott a besorolás, amely nemzeti hagyományoktól és időtől függően változott. A 17. századra a hadihajók között a fregattok és a korvettek közötti határ elmosódott, és a negyedik osztályú hajók gyakran a fregattok közé kerültek. A 18-19. században a fregatt kifejezés gyakran olyan hajókra utalt, amelyeknél a fegyverzet és a fedélzeti struktúra meghatározó volt, és amelyeket konvojok védelmére is használtak. Az angol tengerésztörténelemben a fregatt olyan hajó volt, amelyet gyakran a kereskedelmi és haditengerészetek egyaránt használtak, és amelyet különféle osztályokba soroltak a fegyverzet és a található fedélzettér szerint. A Galleon hagyományos képzettségét és a korai modern tengerészet fejlesztéseit a 16-17. században nyomon követhetjük, és ezek a hajók jelentős hatással voltak a későbbi hadihajó-építésre.

Galleon-és fregatt-történelem térképe

Hogyan változtatta meg egy acéldoboz a világot: A hajózás rövid története

Summary: A cikk áttekinti a középkori és korai modern hajózás fő típusaival kapcsolatos fejlődéseket, hangsúlyozva a gerincalapú építés és latin vitorla megjelenésének jelentőségét, valamint a karakkok, galleonok és fregattok közötti fejlődési ívet.

tags: #angol #sok #arbocos #hajo #fajta