A következő írás célja Antalovics Mariann hajainak művészi, ikonográfiai és motívumbeli vizsgálata. A dolgozatban a rendelkezésre álló anyagból összeválogatott idézetek és megfigyelések szolgálnak kiindulópontul, azokat logikus egységekbe rendezve mutatjuk be a haj motívumának szerepét a szerzők és kötetek kontextusában.
Bevezető megfontolások
„Ne illessz előszót a munkádhoz; a bírálók csak róla fognak szólni.” George Moore idézete jól jelzi a kritikai attitűdöt, amelyet alkalmazunk: a haj motívumát mint önálló jelenséget vizsgáljuk, ugyanakkor a művek kontextusát, a recepciót és az intertextuális horizontot is figyelembe vesszük. Ez a könyv Kontra Ferenc műveiről szóló elemzéseket tartalmaz, és művészetének alakulását, harmincöt év termését veszi szemügyre a kezdetektől napjainkig; az áttekintés kontextusai közé a kortárs recepció, a társadalmi-művészi közeg és a szövegek intertextuális horizontja tartoznak.
Haj és identitás: a kép mint kapaszkodó
A könyvek borítói és a rajtuk látható portrék fontos kapaszkodókat adnak a főmotívumok megértéséhez. A fedőlapra helyezett fiatalember fél arca belevész a fekete háttérbe, csak a másik feléből ismerhető fel; egyfajta kapaszkodót kínál. Nemcsak a ruházaton, a jampecos sérón, hanem a környezet hangulatából is kivehető, hogy ez a kép lesz a fő motívum, a felület, amin az előzményeket is el lehet majd helyezni.
A képen szereplő, húszas éveinek közepén járó szereplő egyszerre mutat az érett férfi irányába előre és vissza, a le sem vetett kamaszjegyek felé. Nem véletlen, hogy már más kötetek borítóján is a főhős szerepelt, akit szintén nem volt nehéz beazonosítani. A szerző nevének betűihez a színválasztás is találó: az adott napszak érzékeltetése mellett egyfajta esetleges kabbalisztikus jelentéssel is bír.
Motívumok rétegei: a haj és a „no return”
„A cél leghalványabb gondolatárnya sem bukkant fel tudatában, csak azt tudta, hogy nincs visszatérés” - ennél a Szerb Antal-idézetnél kell keresnünk egy regény központi gondolatát; ehhez a felismeréshez vezetnek az „odakint folyton csak felkelt a nap” és a „nem fogom látni a folyton lenyugvó napot, sohasem térek viszsza” megállapítások is. A „no return” motívuma tehát a regényben és más szövegekben is középpontba kerül, és a haj-ábrázolás gyakran kapcsolódik ehhez az identitás- és sorsértelmezéshez: a külsejében nem teljesen letisztult, félig árnyékolt portré a visszafordíthatatlan döntések és átmenetek jelképe lehet.
Haj és hajlam: a változás korai jelei
A fotó fehéres foltokban parázslik fel, fényképész szakzsargonnal élve „kiégett”, ahogy számos amatőr éjszakai felvétellel megtörténik, s ahogyan a regényből ki is derül: az utolsó ausztrál éjszakán készült. Mintha el szeretne égni a hős. Az izzás jelei már felismerhetőek. A kép azt érzékelteti, hogy a főhős hamarosan meglátja, részese lesz az állandó pirkadatnak.
Haj, emlékezet és motívumháló
A motívumok szövetét érdemes felgöngyölíteni: a negyedik rész befejezésében említett négy író, aki azonos címmel (The Hour of the Wolf) írt könyvet, a következő: Daniel Vian, Patricia Calvert, Robert Charles és Margit Sandemo. A felsorolás bizonyítja, hogy a könyvön belül négy másik regénysűrítményt találunk. A Daniel Vian név továbbvezet egy vékony, előrenyúló szálon egy másik kötetig, vagyis inkább a mesélő-főhőséig, akit történetesen éppen Wiannak hívnak majd.
A regény belső szerkezete, a fejezetek zárásaiban ismétlődő hajnal-motívumok és a borítói portrék összjátéka azt sugallja, hogy a haj-ábrázolás nem pusztán külsőség, hanem a belső átalakulás vizuális jele. A fejezetek mentén szerveződik négy részre a regény; minden egyes fejezet végén megállapíthatjuk, hogy újabb hajnalhoz értünk, és újabb sorsfordulóhoz, amikor ismét dönteni kell.
Hajmintázatok az életműben: pillangómotívum és zuhanás
A pillangómotívum az egész életműben megfeleltethető a zuhanás, a vízözön, a tűzvész és a legkülönfélébb nyugtalanító rnyékok körvonalaival; hegycsúcsok vagy kútba zuhanó tárgyak képzettársításaival. Ha a fecskék sárgává módosult pillangóinak tükrözéséből indulunk ki, láthatóvá válik, hogy Kontra Ferenc más könyveiből vett motívumok összekapcsolódnak: a haj motívuma együtt jár a zuhanás és az újrakezdés képzetével.
Vizsgálati összevetés
Érdemes összehasonlítani a Penovác Endre által a fedőlapra készített rajzzal a Fehér tükrök című verseskötet címlapját, és azokkal a versekkel, melyek párbeszédet folytatnak ezekkel az adekvát utalásokkal a Farkasok órájában. A párhuzamok feltárása azt mutatja, hogy a haj-ábrázolás műfaji határokat átívelő jelentőséggel bír, és a képi megoldások gyakran visszatükröződnek a költői leírásokban.
Haj és narráció: visszatérő toposzok
A cselekményen belüli visszafelé haladó narráció és a motívumok egymásra vetítése segít feltárni a haj szimbolikáját: a szerző egyes helyeken visszafelé indulva fedi fel a karakter belső történetét; az ott még nyolcéves fiú itt már kész fiatalemberként ül a szülei között, és ezúttal valóban „az asztal körül ült az egész család”. Első ránézésre látszólag minden ugyanolyan, de ha jobban figyelünk, észre lehet venni, hogy amíg a könyv elején fecskék köröztek az asztal, majd a kert növényei felett, ezúttal már sárga pillangók teszik ugyanezt.
Személyiség és külsőség
Az arcon, frizurán, hajviseleten megjelenő apró eltérések gyakran jeleznek belső átalakulásokat: a kamaszjegyek és az érett férfi jellegzetességeinek párhuzamba állítása segít megérteni, miként tükrözi a haj a szereplő belső folyamatát. A borítófotó és a szöveges motívumok összevetése hangsúlyozza, hogy a haj itt nem csupán esztétikai elem, hanem jelentéshordozó szimbólum.
Fideszes baromságok múzeuma // SZABADSAJTÓ KLUB
Összegző motívumrétegek (táblázat)
| Motívum | Jelentésréteg | Példák / előfordulás |
|---|---|---|
| Piruló/kiégett fény a fotón | Átalakulás, elégés, „no return” | Farkasok órája - fedőlapfotó, utolsó ausztrál éjszaka |
| Félig árnyékos arc | Identitás kettőssége, feszült átmenet | kapaszkodóként szereplő borítóportré |
| Pillangó / fecske motívum | Zuhanás, vízözön, metamorfózis | Fehér tükrök, Farkasok órája párhuzamai |
| Jampecos séró, frizura | Szereplő karakterének külső deklarációja | Borítóképek, kamasz- és felnőtt-átmenetek |
Források és recepció
Az áttekintés során fontos szempontként kezeltük a kortárs recepciót és a hivatkozott irodalmat. A könyvek térképek: útbaigazítanak, de az utat nekünk kell utána járni, vagy éppen újrajárni. A szerzők és kritikák között olykor fúziószerű viszonyok alakulnak ki: nem asszimilációról van szó, hanem részleges fúzióról, amely az aranymetszéshez hasonló pontos arányokat keres.
Bár a jelen munka elsősorban a haj motívumára koncentrál, a vizsgálat során megmutatkozik, hogy ez a jelenség mennyire intertextuális, és hogyan kapcsolódik szélesebb irodalmi motívumokhoz: a reggel várása, a pirkadat, a visszatérés lehetetlensége mind olyan toposzok, amelyekkel a hajábrázolás szoros viszonyban áll.
Olvasói javaslatok a további kutatáshoz
- Részletes ikonográfiai összehasonlítás több szerző borítóképeivel és portréival.
- Motívumkutatás: a haj és a pirkadat, a „no return” összefüggéseinek kronologikus feltérképezése.
- Vizuális elemzések kiterjesztése: fotók, rajzok és tipográfiai megoldások szerepének külön vizsgálata.
A kutatás folytatása során érdemes figyelembe venni, hogy a technikai vívmányok és a világháló elterjedése megváltoztatta az irodalomhoz való hozzáférést és az irodalomról való beszéd módját; a jövőbeni munkákban a multimediális elemek (film, videó, zenei betétek) integrálása releváns lehet a motívumok teljesebb megértéséhez.
tags: #antalovics #mariann #hajak