Arany János: haj ne hátra, haj előre – a szabadságharc költője mint nemzetőri babérkoszorú

„Gyerekes dolog, elmossa az eső” - ezek Nyári Pál alispán szavai 1848. március 15-éről. És a gyerekes dologból történelem lett, térben és időben messze fénylő másfél év, melynek emlékét századok sem fogják elmosni. 1848-49, Petőfi, a márciusi ifjak, Kossuth, Bem, a győztes csaták, az aradi vértanúk emléke óriási erkölcsi és eszmei erőt képviselnek még ma is. Utassy József válogatásával 1848. március 15-ének 130. évfordulója előtt tisztelgünk. A kötetet Kondor Lajos illusztrálta.

Tartalom és hozzájárulásunk a szabadságharchoz

A művek szerzői között ott szerepel Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Vajda János, Jókai Mór, Arany János, Vachott Sándorné, Madách Imre, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Reviczky Gyula és sokan mások. A fejezetek között találhatók Arany János: Haj, ne hátra, haj előre című verse is, amely a hazafiság és a jövő felé tekintő erő hirdetőjévé válik. A kötetben olvashatók emlékversek, prosztai és epikus darabok, melyek összefonódnak a forradalom és a szabadságharc történeti eseményeivel, például az aradi vértanúk emlékével is.

Arany János nemzetőr-szerepe és a stratégiák

Arany János a Szalontán szolgáló nemzetőrség tagjaként került Arad környékére. Az aradi vár ostromának idején a haza védelmének fontosságát hirdette, és a nemzetőrség feladata volt megakadályozni utánpótlás és ellátmány bejutását az erődrendszerbe. A mezei katonai feladatok során így is csak nyolc-tíz hetet tölthetett fegyverben, a háború eseményei között azonban közelebbi kapcsolatban maradt a szabadság eszméjével. A kilenc hónapig tartó ostromnak ez a szakasza viszonylag nyugalmasnak számított, ami Arany Jánosra nézve is meghatározó élményt jelentett: „Aranynak, ennek a rendkívül békés embernek ez a pár hét elég volt a háborúból. Az itt szerzett tapasztalatok kétségkívül gazdagították költészetét, de nem vágyott vissza a csataterekre.”

A költőn kívül Petőfi Sándor is költőként, de tényleges katonaként vett részt az összecsapásokban 1849 januárjától kezdve. A költészet és a harcátélmény összefonódik a kort meghatározó versekben: a Nemzetőrdal, az Egy életünk, egy halálunk, a Lóra, a Rózsa Sándor vagy a Haj ne hátra, haj előre című darabok mind visszhangozzák a szabadságharcnak ezt az időszakát. A róla szóló irodalomtörténeti megfigyelések szerint Arany János ebben az időszakban is írt olyan lelkesítő verseket, amelyek a forradalom szellemiségét erősítették, és a néphittel összhangban mozgósították a közösséget.

Arany János és a történelmi lecke

A „János pap országa” című alkotásában történelmi leckét ad olvasóinak: a vitéz magyarságot a németség és a katolikus papság részéről érkező befolyás ellen küzdve írja le. E gondolatközpont a Rákócziné című balladában is visszaköszön, amelyben a szerző a bécsi politika és a nemzeti szuverenitás viszonyát vizsgálja képekkel és szavakkal. Ugyanebben a periodikában jelennek meg az olyan népdallá vált versek, mint a Nemzetőrdal, vagy a Haj ne hátra, haj előre, amelyek a harc szellemi és morális oldalát hangsúlyozzák. A történelmi időrendben olvasott versek nemcsak a hadtörténetet tárják fel, hanem a hadsereg belső dinamikáját és a társadalmi összefogás fontosságát is megmutatják.

Arany költészetének ezen korszaka nem oldódik fel a későbbi kétségekben, sőt a későbbi monográfiákban is a lelkesítő és tömegeket megszólító vonások maradnak meghatározóak. Az ötvenes évek későbbi verseiben megjelent letargia csak a fegyverletétel után születő művekben tárul fel részben, míg a szabadságharc végső bukása utáni időszakban a költő újra a hiteles remény és a nemzeti egység hangján szólal meg. Példaként említhető a Letészem a lantot című vers, amely a korábbi lendület megtorpanását jelzi, ugyanakkor a kor szellemiségét is tükrözi.

Névnap, emlék és utókor

Az Arany-korpuszban megjelenő balladák és prózai írások nemcsak történeti dokumentumok, hanem a költő személyes történetét is kísérik. A Nagyszalonta melletti Árpád református lelkészének ükunokája, Böszörményi Ede mesél arról, hogy a költő 1849 augusztusában parókiáján húzta meg magát, miközben a családi hagyomány és a párthírek körében zajló események a szabadságért folytatott küzdelmet üzenik a következő generációknak. Így a költői élet e korszakának záró fejezetében is a hazafiság és a felelősség szelleme él tovább, és Arany János neve összefonódik a forradalom és az aradi napok emlékeivel.

Arany János nemzetőr-dala és a 1848-49-es események összefonódása - infografika

Egy barátság története: Petőfi és Arany

A költői kortársakhoz fűződő közös nyelv az akkori közösségek identitását is megerősítette. A kötetben a Petőfi Sándor: A márciusi ifjak, a Kossuth-beszédek és az aradi tizenhárom vértanú emlékei mind olyan történeti gyűjteményt alkotnak, amely a későbbi nemzedékek számára is támpontul szolgált. Az Aranyhoz hasonló költők esetében pedig kiemelkedő, hogy az ellenállás és a hazaszeretet üzenetét a korabeli társadalom nyelvén, közérthetően és a népszerű formákat felhasználva adták át.

A beszéddel és költészettel történő lelkesítés célja tehát az volt, hogy a nemzet összetartó ereje megmaradjon a nehéz időkben is: megvédje a hazát, és megerősítse a nemzeti identitást a különböző társadalmi rétegek között. A költemények és prózai művek által a szabadságharc egyfajta kollektív emlékhellyé vált, amelyet a mai napig idéz a magyar kulturális örökség.

Részletek a kötetből és az 1848-49-es időszak energiái

  1. Petőfi Sándor: A márciusi ifjak
  2. Kossuth Lajos beszéde a haza veszélyéről és a védelem megszervezéséről
  3. Arany János: Haj, ne hátra, haj előre
  4. Vörösmarty Mihály: A vén cigány
  5. Gábor Áron ágyúi és a népköltészeti elemek

Az 1848-1849 közti időszak a költészetben a hazafiság, a nemzetőrség és a haza védelmének mozzanatait hordoza. A versek és a prózai írások sorozatában a harcok, az élmények és a szélesebb társadalmi összefogás megjelennek, így a történetírás mellett a költészet is egy morális és érzelmi atlaszt ad a korszakhoz.

tags: #arany #janos #haj #ne #hatra #haj