Külső mértékkel mérve: Petőfi Sándor csak halálának mitológiai nagyszerűségében volt szerencsésebb Arany Jánosnál. Mindkettőjük élete ugyanaz a szegénysor, nyűgnek érzett iskola, kóbor kivertség; később a boldogsághoz szűkreszabott kenyér, és az életből való kiábrándulási alkalmak bő sorozata. Csakhogy Petőfi a minden ártalmat kivető, gyorsan, könnyen gyógyuló fiatalság. Arany öreg szülők kisöreg gyermeke. Bennük megülepednek és befelé dolgoznak az élet mérgei. A lélekalkat különbsége ez: a bíborpiros és a sötét, nehézvérű emberé.
Pedig ez a belső felépítés adja meg a két költő állapotát: Arany János kifürkészhetlen magasabb bölcseség ad azonban az embernek minden körülmény közt valami lelki fegyverzetet, utolsó menedéket. A búlátottnak is, ha már semmit nem tehet a magán, máson és a világ legszentebb eszméin, javain megesett kár ellen, felkínál egy szenvedő, de fölényes fintort. Arany János "kétségb'esett kacajnak" keresztelte ezt a könnyebbülést. Jómaga költészetében soha semmin sem nevetett nagyobbat, mint a lelkével vérezve végigküzdött szabadságharc bukásán.
Pedig ez életének egyik fő sebe volt, melyhez csak hőn szeretett leányának halála mérhető. A lélek belső megrázkódtatásai és a külső lét megpróbáltatásai közti egyensúly az, ami Aranyt a tízes-huszas évektől a felnőtt költészet felé tereli. A szegénység és a kóbor kivertség közepette megszületett költői erő az, amely a későbbiekben a mérlegelés és a belső mérnöki munka motívumává válik: a külső szenzációk helyett a belső, lelki állapotok hangolása kerül előtérbe.
Az életesemények és a költői útvonal összemosódása
A két költő élete ugyanaz a szegénysor, nyűgnek érzett iskola, kóbor kivertség. Miközben Petőfi a minden ártalmat kivető, gyorsan, könnyen gyógyuló fiatalságot testesíti meg, Arany az öreg szülők kisöreg gyermeke; benne megülepednek és befelé dolgoznak az élet mérgei. A lélekalkat különbsége adja meg a belső dinamikát: a búlátottság és a mélyebb gondolkodás, amely hosszú távon segíti a költőt a betegeket, társadalmi nyomást és történelem által terhelt sorsot is átélve is megőrizni a belső egyensúlyt.
A költők közös sorsa, mégis különböző megküzdési módokat hoz magával: Petőfi fiatalsága és spontaneitása a szenvedélyes költészeti megnyilvánulásokban érvényesül, míg Arany a belső küzdelmek és a történelmi tudatosság által formálódó, komolyabb tónusú költészetben találja meg hangját. A lelkek belső harcai, a haladás és a csalódások figyelése mindkettőjük közös helye, csak más megközelítésben és időkeretben jelenik meg.
Fontos motívumok
- szegénység és kóborlás gyermekkorban
- szívélyes találkozások és elvesztések mérlege
- belső fegyverzet és lelki védelem
- szabadságharc és személyes átalakulás
Az alábbi idézetek és jellegzetes pontok összevetése segít megérteni, miért tekintik külső szemszögből hasonlónak és belsőleg mégis eltérőnek Arany Jánost és Petőfi Sándort. A külső körülmények ugyanazok voltak, ám a belső tartások és az értékek másfajta fegyverzetet adtak nekik a küzdelmekhez.
„Kifürkészhetlen magasabb bölcseség ad azonban az embernek minden körülmény közt valami lelki fegyverzetet, utolsó menedéket.” E mondat megmutatja, hogy a belső készültség, a lelki tartás az, ami a külső szenvedéseket is átformálhatja. Petőfi tüzessége és gyors felépülése ellentétben áll Arany belső ellenállásával, amely a hosszabb távú életutakat és költészetet árnyalja.
Arany János balladái érettségi tétel
Összegzés a belső és külső megközelítésről
A külső mérték szerint mindketten a szegénységben nőtt meg, mindkét élet újrakezdéseken és megpróbáltatásokon keresztül történt. A különbség azonban a belső tartásban rejlik: Arany János a mélyebb szenvedésen és az élet mérkőzésein keresztül formálta költészetét, míg Petőfi a gyors, szenvedélyes kifejezés útján érte el hatását. A kettős megközelítés reprezentatív példája annak, hogyan születik különböző belső arányokkal és külső megéléssel a magyar költészet gazdagsága.
| Költő | Külső körülmények | Belső tartás | Költői hatás |
|---|---|---|---|
| Petőfi Sándor | fiatalság, gyors gyógyulás | ártatlanul ártalmas szabadságvágy, örömteli megnyilvánulások | dinamikus, szenvedélyes költészet |
| Arany János | érett család, belső harcok | belső mérséklet, mély szellemi felkészültség | mérlegelő, elmélyült költészet |
Az 1869-1871-es időszak visszapillantása szerint Arany János lelkieszközei és a belső fegyverkészlete tette lehetővé számára, hogy a bajok közepette is megőrizze költői mélységét, amit későbbiekben is felhasznált. A fordulópontok és a személyes veszteségek kutatása mindkettőjük életében meghatározták az alkotói pályát, de a megközelítés különbsége adja a magyar költészet gazdag sokszínűségét.