Ádámnak tetszik, amit lát, ebben a korszakban már nincsen megkülönbözetés az emberek között, nincsen rabszolgaság, nincsenek nemesi címek. Lucifer azonban megjegyzi, hogy minden szebb, ha messziről nézzük. Zenész játszik könnyed nótákat, amiket a mulatozók kérnek tőle. Valaki életelixírt árul, Keplerre hivatkozva, mindenféle alkímiai halandzsát összehordva. Lucifer persze ellentmond neki, de Ádám szokás szerint nem hisz neki. Nem biztos, hogy Éva és az anyja olyan ártatlanok, mint mutatják magukat. Kinek akárki mondhat szépeket? S hát mondhat-é mást? Az ily gézenguz ember nem lehet. Lucifer pedig ördöghöz méltóan lát hozzá a dologhoz.
A csel beválik, a cigányasszony beveszi, hogy Ádám álruhás, gazdag úriember. Éva és az anyja szavaiból kiderül, hogy semmi más nem érdekli őket, mint hogy Éva minél előnyösebb házasságot, minél gazdagabb férjet találjon magának. Az anya magukra hagyja őket, ők pedig a vásárban andalognak. Bezzeg Lucifer tudja: egy gyári munkásról van szó, aki az egészségtelen munkakörülmények miatt ónmérgezést kapott és kórházba került. Ádám és Éva végül mégsem nézik meg az akasztást, tovább sétálnak a Tower fala mentén. Lucifer gyorsan figyelmezteti Ádámot, hogy ez nem jó ötlet, ne hagyja, mert bajba kerülnek. Abban a pillanatban gyíkokká változnak azok az ékszerek, amiket Lucifer adott Évának, hiszen azok csak az ördög varázslatai voltak. S szabad versenyt szerezni az erőknek. Ádám látja, ahogy a szereplők egy hatalmas sírt ásnak, majd néhány mondatot elmondva, egymás után beugranak a sírba. Mindenki beugrik és eltűnik a sírban, egyedül Éva az, aki megdicsőülten felemelkedik.
Az üzenet: Ah, Éva, Éva! Gondolkodtál már azon, hogy magad irányítod-e a sorsod? És azon, hogy ki irányítja a történelmet? Az isteni gondviselés? A gonosz mesterkedése? Az ember? Az egyén vagy a tömeg? Mit jelent egymásnak a férfi és a nő? Mit jelent számunkra az élet?
Az "ember tragédiája" emberiségdráma. Ádám és Éva alakjához kapcsolja az emberiség történetének nagy kérdéseit. Az első emberpár különböző történelmi korszakokban más néven tűnik fel: Egyiptomban a fáraó, Konstantinápolyban keresztes lovag, Prágában Kepler, Párizsban Danton. Az utolsó álomszínben pedig már megtört aggastyán látja az emberiség kudarcait, miközben továbbra is az örök küzdés eszméjét viszi előre. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje érvényben marad, Éva passzív szereplő marad, hol pozitív, hol negatív alakban jelenik meg. Egyiptomban rabszolga feleségeként döbbenti rá Ádámot, hogy milliók pusztulnak el, Rómában kéjnő, Párizsban és Londonban pedig polgárlány. A szín végén Éva a halhatatlanság és a szépség szimbólumává válik. Prágában pedig csalja a férjét. Itt a Föld Szelleme helyettesíti a gőgösködő embereket, az űr pedig Lucifer otthona, a halál.
Az űr, Éva azonban az élet jelképe. Lucifer elcsábíthatja, de nem győzheti le. A mű egyik legjelentősebb üzenete az ember számára: "A cél voltaképp mi is? A cél, megszűnte a dicső csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga."
Lucifer Ádám vezetője, de a vesztére tör. Az Úr pedig keveset szerepel a műben: megteremti, majd magára hagyja a világot, és úgy gondolja, tökéleteset alkotott. Hagyja, hogy Lucifer hatalmába kerítse az embert. A végszó az ő: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Értette-e vajon Ádám az Úr szavait? Megértette-e, hogy a tagadás önmagában nem küzdés. Valamiért lelkesedni kell, és bízni abban, hogy nem vallunk kudarcot. Vagy ha mégis, akkor talpra tudunk állni.
A történelmi színek általános emberi törekvéseket mutatnak be: a dicsőség- és hatalomvágyat az egyiptomi színben, a hedonizmust a római színben, a közélettől való visszavonulást Prágában, az anyagi világtól való elvágyódást az űrben, végül az ember önmegsemmisítését a záró színekben. Madách korának számos filozófiai kérdését is feldolgozta a mű: például Hegel dialektikáját, a történeti korszakokat irányító eszmék szintézisét, és a deizmus képét, amelyben az Úr megteremti a világot, de többé nem avatkozik bele annak sorsába. A darab így a vallási-metafizikai hit és a földi racionalitás összecsapását ábrázolja.
London áll a tragédia végső színpadaként, ahol Madách az adott kor konfliktusát az értékek devalválódásában látja. A sorra feltűnő zsánerfigurák az előző korok eszméinek paródiái: bábjátékos, zenész, tudós és polgárháború-suttogások között áll a vásári forgatag. A vásár maga az élet, a világ, és a haláltánc résztvevője az emberiség. Éva dicsőült felemelkedése a tisztább jövő reményét jelzi. A szerelem és költészet továbbra is meghallja az égi szózatot, és társul Madách jövőképéhez, míg a pénz uralta londoni világ végső torzítása a szerelem és az erkölcs dekadenciáját mutatja.
Az események végkifejlete újraértelmezi a szabadság és a felelősség viszonyát: az egyenlőség és a tömeg mindig felveti a társadalmi igazságosság problémáit, de az egyéniség megőrzése és a célok értelme marad a végső kérdés. Éva kettős szerepe - "angyal és nőtigris" - a forradalom két arcát jelképezi: a megvalósítás és a pusztítás közti feszültséget, amelyben a mű eszmei centruma a remény és a költészet ereje marad. A végső üzenet: az emberi sorsot nem lehet egyszerűen mekellel lezárni; a küzdelem és a hit adnak értelmet a létezésnek, még akkor is, ha a jövő bizonytalan.

A londoni vásár jelenetei a mű allegorikus közegében összegzik az emberi lét mozgatórugóit: a sokféle szereplő és esemény a társadalom árnyoldalait, vágyait és a pénz hatalmát jelenítik meg. A kezdeti optimizmus és a későbbi kiábrándulás párhuzama mutatja, hogyan válik a szabadság és a társadalmi rend összefonódó küzdelmévé az emberiség sorsa.
Madách Imre: Az ember tragédiája, 11. szín - London
Az űrjelenet és a falanszter jövőképe, a Darwin-gondolkodás és a fajok közti harc bemutatása a Madách-i dialektikát szemlélteti: a megélhetés kényszere és a tudomány árnyoldalai egyaránt jelen vannak. A végső tanulság: az ember olyan lény marad, aki küzd a célnélküli lét ellen, és a küzdelemért vállalt felelősség az, ami adja az élet értelmét.
| Szín | Fő motívum | Jellemző állítások |
|---|---|---|
| Első | Teremtés és lázadás | Ádám és Éva a tudás fájával szembesül, a tiltás megkérdőjelezése |
| Hétedik | Bizánc és vallási konfliktusok | Tankréd és Izóra viszonya, vallási dogmák merevsége |
| Tizenkettedik | Falanszter és a megélhetés | Szabadság, egyenlőség, testvériség torzulása |
tags: #az #ember #tragediaja #londom