Nézegetve az ókori görög egész alakos szobrokat, óhatatlanul is a harmónia, a szépség jut az ember eszébe.
Ugyan melyikünket ne érintett volna meg kultúrájuk, a ránk hagyott hihetetlen tudásuk.
A divattörténeti sorozat következő állomásaként nézzük meg tehát, hogy milyen viseleteket öltöttek magukra az athéni agóra járókelői.
A képen: a kilenc múzsa.
A görögök a Kr.e. VII-VI. században, később, a perzsa háborúkat követően, a Kr.e. V. századtól kezdve az öltözködés fokozatosan átalakult, és körvonalazódott az ókori görög viselet sajátja.
Alapvetően a férfiak és a nők viseletei nem sokban különböztek egymástól, így egy kis túlzással élve, nyugodtan hordhatták volna akár egymás ruháit is.
A polgárság és a metoikoszok között viselet tekintetében nem lehetett különbség.
A sémi szomszédoktól származó khitón nevű ruhadarab ión közvetítéssel jutott el a dórokhoz, és vált általánossá.
Ez lett a ruhatár alapdarabja.
A meleg éghajlat miatt igen kényelmes viselet lehetett ez az általában fehér, vékony lenből készített öltözék.
Két téglalapot derékban összevarrtak, majd a felső részt a vállakon fibulákkal, derékban egy vagy két övvel rögzítették.
Az övnél képezett visszahajtott redő, a kolposz, zsebként funkcionált.
A dór eredetű, gyapjúszövet ruhadarab nőknél peplosz, férfiaknál khlaina volt, varrás és szabás nélkül készült.
Téglalapokból állították össze, oldalt nyitottan hagyták, a textilt felvétel után redőzték.
Pallas Athéné peploszt visel.
Kr.e. 460.
Hűvösebb időben himationt hordtak, amelyet magukon körbecsavartak, a vállon átvetett anyag végét karjukon tartották, a nők a fejükre is húzták csuklyaként.
Amikor egy nő himationt viselt, illett a kezét benne elrejtenie.
Az exomisz (exomis) egy rövid, általában a fél vállat szabadon hagyó, derékban rögzített viselet volt, melyet elsősorban munkához vettek fel.
A kezdeti időkben a szöveteket nem festették.
Később - a Kr.e. IV. században - a hölgyek a hajukat göndörítették, fésűkkel, szalagokkal kontyban feltűzték, fonatokkal díszítették.
A képen: vázakép a Kr.e. IV. századból.
A nők masztodezmoszt (mastodesmos) is viseltek.
A képen: Artemisz istennő szobráról (Kr.e. IV. század).
Az exomisz hordásával együtt a nők külsejét hangsúlyozták az ékszerek is.
Röviden visszatekintve: a nap forróságától védték magukat a széles, hajlékony karimájú szalmából, gyapjúszövetből, vagy bőrből készült kalappal, a petaszosszal (petasus/petasos).
A képen: Artemisz istennő szobráról Kr.e. II-I. század.
A nők szerették az ékszereket.
A képen: karperec pár Kr.e. 200-ból.
Végezetül nézzünk meg néhány filmes kosztümöt, amelyek a korszakot idézik.
Ruháik anyaga - melyet az asszonyok dolga volt otthon elkészíteni - általában lenből, kenderből, gyapjúból volt, később pedig pamutból.
Olyan is előfordult, hogy csak a szegélyeket festették.
A nők öltözéke általában színesebb volt, mint a férfiaké.
Öltözetük szegélyét gyakran szalagokkal díszítették.
A nők hajviselete a hétköznapi dinnye-fazon volt, eseményekre a különböző bonyolult, díszes kontyok, melyeket szalagokkal, díszes tűkkel, kendővel, hálóval rögzíettek.
Divatos volt a fáklya-frizura és a hátrafelé kúpalakúra formált konty, melynek végéből egy tincset szabadon lógva hagytak.
Szívesen viseltek ékszereket is.
Az alábbi cikkünkben kicsit visszautazunk az időben és bemutatjuk, hogy az Ókori Görögországban mi volt az öltözködési trend.
Sokszor mondják, hogy ha egy régi divatot visszahoznak, akkor az lesz az új divat.
A keleti stílusú öltözködést szinte átmenet nélkül váltotta fel az i. e. 5. században az egyszínű, mintázat nélküli ruházat.
A görög viseletet azonban nem csak a jó éghajlat alakította, hanem az arányos, szép test harmóniáját is keresték általa.
Ez a ruhadarab két derékmagasságig összevarrt téglalap volt, aminek a felső széleit összegombolták a vállakon, vagy összetűzték egy ruhakapoccsal.
A khitónra esetenként övet kötöttek, és a felesleges bőséget felhúzták a derék fölé.
A hümation egy köpeny volt, amely téglalap alakú szövetből készült.
Ha hűvös volt az idő, akkor szinte mindenki ilyet hordott, egyébként csak kiegészítője volt a görög ruházatnak.
A khlamüszt utazók és fiatal férfiak hordták, nők csak ritkán.
Az ókori görögök öltözködése bő, levegős, a test köré művészien redőzött textília volt, melynek fő díszítő eleme az egyedi redőzés és az övrész.
A szövött anyagokat lenből, gyapjúból, pamutból készítették.
A felső anyagszegélyt visszahajtották derékig, s a jobb oldal nyitva maradt.
A khitont lenből készítették, amelyet oldalt többnyire összevarrtak.
A férfi khiton a khlainaéhoz hasonlóan a földre ért és a derekát övvel kötötték meg.
Lovasok és katonák kedvelt köpenyszerű gyapjúból készült viselete volt a khlamüsz.
A krétai és görög művészet az Égei-tenger partvidékén, Krétán és a Peloponnészoszi-félszigeten az i.e. III. és II. évezredben jelentős kultúrák alakultak.
Az égei kultúra központjai Kréta és Mükéné.
A legjelentősebb építészeti emléke ennek a kornak az Oroszlánkapu.
Ez egy küklopsz falazással készült kapu, ahol a kövek összeékelődtek és a nyílás fölött tehermentesítő háromszöget alkottak.
Ezt a háromszöget, egy oroszlánokat ábrázoló domborművel fedték le.
Az ókori görög művészet a korabeli Görögország területén virágzott és a mai napig az európai művészet bölcsőjének tekinthető.
A görögök sokféle építészeti szerkesztési módot ismertek.
Legjelentősebb alkotásaik a templomok voltak.
A görög templomok legfontosabb alapelemei az oszlopok voltak.
Háromféle oszloprendet ismertek: a dórt, a iónt és a korinthoszit.
A templomokon kívül számtalan más épületet építettek, pl. színházakat, tornacsarnokokat, emléképítményeket, lakó- és bérházakat.
Jellegzetes a görögök ruházata.
Alapeleme két hosszúkás, szabás és varrás nélküli, téglalap alakú lepedő.
Ebből a két egyszerű lepelből csodálatra méltó ruhákat alkottak.
A görög ruházatban nem tér el egymástól lényegesen a női és a férfi viselet, praktikusan és esztétikusan öltözködtek.
A felhasznált anyag a len, a kender, a pamut és a gyapjú volt.
A legjellegzetesebb női és férfi ruhadarab a khiton volt, amelyet vállon összegomboltak, és gazdagon redőzték magukra.
A fölé tekerték a himationt, amely gyapjú anyagának köszönhetően köpenyként szolgált.
A filozófusok, tudósok gyakran csak ezt a ruhadarabot viselték.
A nők az archaikus időktől viselték a peploszt, amely a khiton egyik változata.
A többnyire gyapjúból készült, négyszögletes, oldalt nyitott anyag felső széleit visszahajtották, és mindkét vállon rögzítették.
A munkához, harchoz szokott spártai nők rövid peploszt viseltek.
A kezdetben szűkebb formákat később gazdag redőzés váltotta fel.
Ha khiton fölött viselték, felsőruhaként szolgált.
A férfiak öltözetének alapja a khiton, amely combközépig vagy térdig ért.
Hosszú formában a fiatalok csak ünnepélyes alkalmakkor, az idősebbek pedig alsó öltözetként viselték.
A fél vállat szabadon hagyó exomiszt munkához használták.
A nők hullámos hajukat pántokkal és szalagokkal fogták össze, kezdetben művészi fonatokba, később görög kontyba.
A férfiak ápolt hajukat kezdetben vállig érő, később rövid, göndör formában viselték.
A ruhákhoz fibulákat, nyak- és hajékeket, fülbevalót, karpereceket készítettek, elsősorban nemesfémből.
A harcosok ékszere, a díszes fegyver, pajzs és sisak volt.
Csak úton és harcban viseltek lábbelit, otthon mezítláb jártak az emberek.
Az utcán szandált viseltek, fűzőjét gyakran a lábszáron kötötték meg.
A nők szandálja díszített volt.
Az ókori Görögország nemcsak rengeteg mítoszt, irodalmi és építészeti alkotást adott a világnak, hanem egyedülálló görög öltözködési stílust is.
Az ókori Görögországban a külső szépséget kultusszá emelték, ezért igyekeztek minden rendelkezésre álló eszközzel hangsúlyozni.
Készben a nemzeti görög ruhák nagyon egyszerűek, de ugyanakkor elegánsak voltak.
Az ókorban a ruházat funkcionális és kényelmes volt.
Az akkoriban a hagyományos női viselet elegáns tunika, a harcosok öltözéke pedig egy rövid, kényelmes szoknya volt.
A városlakók chitont viseltek, amely bő szabású ruhát, övvel ellátott széles ingre emlékeztetett, és szandállal egészítette ki.
Az ókori görög jelmez egyik jellemzője a fejdísz hiánya.
Görögország átmenete a kereszténységre nemcsak a vallási életet, hanem a helyi divatot is befolyásolta.
A görögök öltözete zárttá vált, megjelent a kalap.
De meg kell jegyezni, hogy a görög nemzeti viselet modern formájában pontosan ezekből az időkből származott.
Férfi opciók: a görögországi népviselet nemcsak mindennapi és ünnepi viseletre terjedt ki.
A Nemzetőrség képviselői Fustanella Zoliast viselnek, egy különleges jelmezt, amely redőzött szoknyából és bő ingből áll, övvel.
Ez a ruha a különleges szoknya miatt kapta a nevét, és 400 redőből állt.
Ugyanakkor a vraka is gyakori volt, és számos ünnepségen, köztük esküvőkön is megtalálható volt.
Női öltönyök is különböztek egymástól.
A hagyományos görög ruhák fő színe a fehér.
Az ékszerek általában aranyból készültek, színes hímzéssel adtak fényességet a ruháknak.
A szövetek kapcsán a görög ruházat stílusa egyszerű, de igen jellegzetes volt.
Ezen túl a görög hagyományos ruhákat az aszimmetria jellemezte.
A görögök által a népviseletben használt díszítéseket mindig kifinomultság jellemezte.
Ízléses nyaklánc, néhány vékony karkötő vagy fülbevaló erősíti a luxus imázsát.
Ugyanakkor nem volt szokás több ékszert egyszerre kombinálni egy képen.
A szandál mindig is hagyományos görög lábbeli volt.
A lapos talp és a nagyszámú pánt teszi ezt a fajta cipőt nem csak elegánssá, de nagyon kényelmessé is.
Leggyakrabban az antik stílust veszik alapul, amelyet különleges könnyedsége és kifinomultsága különböztet meg.
A görög stílusú ruhákat szabad vágás jellemzi, és népszerű lehetőség a magas derékkal rendelkező modellek.
A görög stílusú hosszú ruhák most divatosak, és nem csak bulikra vagy céges rendezvényekre hordják, hanem olyan fontos eseményekre is, mint a ballagás vagy esküvő.
A tervezők kellemesen megörvendeztetnek minket a hagyományos görög ruha értelmezéseivel.
Népszerűek az egyszerűbb szoknyák és a görög stílusban vágott ruhák is.
Meleg nyáron viselhetők, szandállal vagy magassarkúval kombinálva.
A görög stílus manapság egyre népszerűbb, mind a mindennapi, mind az esküvői és esti divatban.
A görög és római ruházat legfontosabb alapanyaga a gyapjú és a lenvászon volt, de használták a keletről importált selymet és gyapotot is.
A kevert szálas szövetek készítése nem az újkor találmánya, már az ókorban gyakran használták a fenti négy alapanyag különböző keverékeit is.
Bár a közhiedelem szerint a görögök és a rómaiak fehér ruhában jártak, ókori szövegek, vázaképek és textil-leletek egyaránt bizonyítják, hogy az élénk színeket is nagyon szerették.
A szövetek egy részét növényi és állati festékekkel ragyogó, telt színűre festették, máskor csak egy-egy színes sávot vagy mintát festettek az anyagra.
A nők öltözködése rendszerint színesebb volt a férfiakénál.
Az egyén öltözködését a szokások, a társadalmi rang, az anyagi helyzet és a foglalkozás egyaránt meghatározta.
A görög öltözködés leginkább abban különbözik mind a római, mind a modern viselettől, hogy nem szabott, hanem redőzött ruhákat hordtak.
Ez azt jelenti, hogy a ruha pusztán egy kisebb vagy nagyobb téglalap alakú szövet, amelyet különféle módokon tekertek a testük köré.
A női és férfi ruhatár alapelemei ugyanazok voltak: chitón és himation.
A férfiak és a gyermekek többnyire szűkebb, rövid chitónt hordtak, míg a női változat általában hosszú és bő volt.
Jellegzetes női ruhadarab a peplos: a felül visszahajtott négyszög alakú gyapjúszövetet a test egyik oldalán behajtották, a két vállon összetűzték, derékon övvel kötötték meg, a test másik oldalán pedig redőkben omlott alá.
A férfiakkal ellentétben a nők sosem viselték a himationt önmagában, azaz chitón vagy peplos nélkül.
Csak férfiak - elsősorban földművesek, kézművesek, katonák - hordták a jobb kart és vállat szabadon hagyó rövid chitónfélét, az exómist.
A nők és a férfiak a házon belül mezítláb jártak, az utcán szandált, zárt cipőt vagy csizmát viseltek.
A nap hevét és az esőt ellensúlyozva a nők általában köpenyüket vagy peploszuk végét húzták a fejükre, vagy széles karimájú, csúcsos kalapot viseltek.
A férfiak ritkán, leginkább utazáshoz viseltek fejfedőt, ezek egyik jellegzetes fajtája a széles karimájú, lapos, gyakran filcből készült petasos.
A rómaiak ruhatárának alapját is a görög chitón és himation képezte, bár itt egyes darabok szabással készültek.
Az ingruhát tunicának nevezik, e fölött a férfiak különböző köpenyeket viseltek.
Közülük az egyik a toga volt, amely első változatában félkör, később ellipszis alakú volt, és körülbelül 5 méter hosszú lepel-ruha volt, amelyet kizárólag a római polgárok ölthettek fel.
A toga egyik végét bal vállukon átvetették, a szövetet a hátukon áthozva jobb karjuk alatt előrevitték, majd a szövet végét hátrafelé ismét átvetették a bal vállukon.
A nők a tunica fölé olykor újabb hosszú ingruhát öltöttek, a stolát; majd az utcán testüket még egy köpenybe, a pallába burkolták.
A nadrág a rómaiaknál sem volt elterjedt ruhadarab, mindazonáltal a legionáriusok öltözködésében szerepet kaptak.
A rómaiak egyaránt viseltek szandált és különböző fazonú zárt cipőket.
Jellegzetes a katonák bőrszíjakból összeállított, szögekkel kivert talpú csizmája.
A fejüket - akárcsak a görögöknél - leginkább a nők fedték be, többnyire a köpenyükkel.
A görög és római viseletet változatos formájú és anyagú ékszerek egészítették ki: fejdíszek, fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk és karkötők.
