A magyar hajózás történetének egyik legsúlyosabb balesete 70 évvel ezelőtt, 1954. május 30-án történt a Balatonon. A tragédia megrázta az egész országot, mégis évtizedekig elhallgatták és eltitkolták a részleteket. A Pajtás gőzös aznap délelőtt indult el Siófokról Balatonfüredre 192 utassal, főként gyerekekkel a fedélzetén. Balatonfüredről 11:30-kor futott ki Tihany felé.
A hajót még 1917-ben építették a budapesti Schlick hajóüzemben és 1918-tól először a Dunán közlekedett, igaz még csak „II.” néven, ugyanis akkoriban római számmal jelölték a folyami átkelőhajókat. A háborúban aknára futott, ezután 1946-ban emelték ki a Duna vízéből, majd átépítése után 1951-től immáron a Balatonon szolgált, immáron Pajtás néven. A névváltoztatást megelőzően számos átalakításon esett át, egyes feltételezések szerint ezek a módosítások is szerepet játszottak a tragédiában. A Pajtásba nagyobb hajócsavarokat szereltek be és a hajótestet is megmagasították, hogy több utast tudjon szállítani, az engedélye szerint maximum 200-at. Az átalakítás azonban nem vált a Pajtás előnyére, ráadásul az alapvető stabilitási követelményeket sem vették figyelembe. A módosításokkal a hajó befogadóképessége 150 főről 200-ra nőtt, aminek egyenes következménye volt a stabilitását romlása.
1954. május 30-án, gyermeknapon a hajó Siófokról indult Tihanyba Balatonfüred érintésével, menetrend szerint, jó látási viszonyok közt. A fedélzeten a hat fős személyzet kb. 170-175 utast szállított. Amikor a füredi kikötőt készült elhagyni a hajó, az épp akkor rendezett vitorlásverseny tárult az utasok szeme elé, akik átmentek a hajó bal oldalára, hogy lássák a viadalt. A túl magasra átépített hajó hirtelen balra billent, majd imbolyogni kezdett. A megrettent emberek a jobb oldalra szaladtak, mire a hajó jobbra dőlt. A pánikba esett utasok ekkor ismét átszaladtak a bal oldalra. Erre a hajó ismét, ezúttal végleg balra dőlt, és fel is borult, Heisz János kapitány minden ellenkormányzási kísérlete ellenére.
Ebben a pillanatban Vámos Gyula fűtő kiengedte a gőzt, megmentve ezzel a túlélők nagy részét, de őt magát a tó hullámsírba temette. A hajó felborulásának igazi oka korábbi átépítése lehetett, amely miatt a hajó erősen labilissá vált. A versenyen részt vevő vitorlások, sok más hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést Dolesch Iván hangosbemondóba kiáltott utasítása nyomán, ennek ellenére a tragédiának 22 (egyes források szerint 27) halálos áldozata és több mint 50 sérültje volt, főleg gyerekek.
A hatóságok azonnal a helyszínre érkeztek, de nem a mentésre, hanem a hírzárlatra és a megfélemlítésre koncentráltak. Elkobozták a turisták fényképezőgépeit, megfenyegették a szemtanúkat, hogy hallgassanak. A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a „Pajtás“ nevű balatoni csavargőzös 1954. május 30-án délelőtt 11.45 órakor Balatonfürednél felborult. A hajón a személyzettel együtt 185 fő tartózkodott. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul nagy erővel megindultak. A hajón utazók közül tizenkét személy: Csomai Antalné, Csomai Piroska, Csernus Ferencné, Vittmann Sándor veszprémi lakos, Villányi Mária mözsi, Vituska Mária őcsényi, Ötvös Iván mesterszállási, Bernhardt Gyuláné pesterzsébeti, Huszti Mária hajdúnánási, Homonnai Imre beregdaróci, özv. Domemis Gyuláné budapesti és Göbölyös László szekszárdi lakos életét vesztette. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek.
A Pajtás kapitányát, Heisz Pált 9 hónapig vizsgálati fogságban tartották, de végül felmentették. A kapitány feltételezett hibája abban merült ki, hogy túl sok utast engedett fel a Pajtásra, ami így instabillá vált, ez vezetett a szerencsétlenséghez. A baleset után a hajót ismét kiemelték, motorhajóvá alakították, átkeresztelték Siófokra, később pedig Dömsöd néven újból a Dunán járt 1987-es nyugdíjazásáig.
A Tenger Mélyén Talált Régi Fényképezőgép Hátborzongató Titanic-Fotókat Fedett Fel
A korabeli rendszer viszonyulásának oka a katasztrófához abban a dilettáns szemléletben keresendő, hogy a szocializmus világa teljesen hibátlan, következésképp egy szocialista rendszerben nincsenek még csak balesetek sem. A kommunista vezetés gondosan ügyelt arra, hogy az emberekhez csak korlátozottan és ellenőrzötten jussanak el a hírek a tragédiáról. A Szabad Nép című lapban megjelent hír mindössze 12 halottról számolt be, majd Rákosi Mátyás hírzárlatot rendelt el. A tragédia 30 évig tiltott téma volt.
A tragédia emlékére 1999-ben a város önkormányzata, a Nők a Balatonért Egyesület és a Balatoni Hajózási Rt. a tragédia 45. évfordulója alkalmából egy szobrot állított a Tagore sétányon.
| Adat | Érték |
|---|---|
| Építés éve | 1917 |
| Eredeti név | II. |
| Balatonra helyezés éve | 1951 |
| Tragédia dátuma | 1954. május 30. |
| Utasok száma a tragédia napján | kb. 170-175 (plusz 6 fős személyzet) |
| Halálos áldozatok száma | 22-27 fő |
| Sérültek száma | Több mint 50 fő |
| A hajó utolsó szolgálati éve | 1987 |