Baro kemeny hajo: Történelem, tragédiák és a Kemény család históriája

1914-ben az első világháború kitörésekor aknára futott és elsüllyedt az s.s. BARON GAUTSCH utasszállító gőzhajó, amely a háború kitörésének hírére Adria-parti nyaralásukat megszakító polgárokkal, tisztviselőkkel, kereskedőkkel telve igyekezett Trieszt felé. A szerencsétlenségnek több mint 200 áldozata volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia számára ez volt a háború első polgári vesztesége.

És ha erre az eseményre, mint a háborús veszteségek nyitányára tekintünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a hajóveszteséget sem, amely a háború végén, az s.s. BÁRÓ KEMÉNY gőzhajó fedélzetén következett be 1918. november 22-én. A hajó fedélzetén iszonyatos a zsúfoltság, sok katonasor mellett csak a fedélzet alatt, hombárokban jut hely. A lángok gyorsan terjedtek a raktérben, ahol fa- és szenet, illetve a szárazföldi hadseregek álltainak ellátásához szükséges szalmát tároltak.

Infografika: A BARON KEMÉNY (II) fedélzeti helyzete és a tűz olthatóságának nehézségei

Katonai és politikatörténeti hátterek

II. 1915. október 3-án - a Gallipoli elleni támadás sikertelensége miatt Törökországból kivont - brit és francia alakulatok érkeznek a semleges Görögországhoz tartozó Szalonikibe. A görög kormány eredménytelenül tiltakozik a partraszállás ellen. Decemberre a báró kövessházi Kövess Hermann vezette XIX. osztrák-magyar hadsereg a bolgár erőkkel együttműködve elfoglalja a Balkánt, az osztrák-magyar és bolgár szárazföldi csapatok balkáni előrenyomulása eléri a semleges Görögország északi határát. 1916. október 2-án az antant Saranda elfoglalásával kiszélesíti a valonai hídfőt Dél-Albániában. A valonai hídfő tehát megmaradt, s ez fontos következményhez vezet: 1916 augusztusában a bolgár 1. hadsereg Kastoria felől Koila felé irányuló támadást indított a görögországi Makedóniában.

Az 1916 elején az előrenyomuló osztrák-magyar csapatok elől hátrálva Albánián keresztül a Balkánról evakuált szerb hadsereg 120 000 katonája tartotta frontszakaszát, míg az antant erők 1916. szeptember 12-én ellentámadásba mentek át. December 11-ig tartó ellen-offenzívájuk eredményeként elfoglalták Monasztírt (ma: Bitola, Macedónia). 1918. október 2-án - a bolgár front összeomlása és Bulgária fegyverszüneti kérelme miatt - Ausztria-Magyarország megkezdte Albánia tengeri kiürítését. 1918. október 4-én az Ohridi-tó körül állomásozó mintegy 3 000 magyar és néhány osztrák katona is megkapja a visszavonulási parancsot.

A BÁRÓ KEMÉNY (II) tragédiája a kikötőben

1918. november 5-én a francia hadsereg és flotta egységei megérkeznek Cattaróba. Az antant egységek aznap megkezdik a kikötő aknamentesítését. II. 1918. november 22-én az Ohridi-tó mellől visszarendelt 3 000 fős magyar haderő 2 500 tagja megérkezik a Cattarói-öbölbe, ahol a fiumei székhelyű M. Kir. Adria Tengerhajózási Részvénytársaság BARÓ KEMÉNY (II) gőzhajója horgonyoz, Louis Jacques Atger parancsnoksága alatt. A fedélzeten iszonyatos a zsúfoltság, a lángok pedig gyorsan terjedtek a zárt raktérben.

A tűzvészben elpusztult magyar katonák maradványait a Sustipan temetőbe temették. A helyi lapok szerint a tűz estig tartott, és az izzás csak november 23-án múlt ki. A hajó északi oldalát a déli szél szakította el a parthoz kötött kötelektől, így kisodródott a kikötőből. A raktérben elhelyezett anyagok miatt a mentés rendkívül nehéz volt, és a 4 tengerész holttestét többi társával együtt ravatalozták fel.

Az események során a hadianyagot szállító hajó személyzete nélkül állt, és a legénység tehermentesítésére törekedett a közelebbi Spalato felé. A holttestek az első időkben közös sírba kerültek, mivel az azonosítás lehetetlen volt. A tűz végül november 23-án sem a kikötőn belül, sem azon kívül nem volt tovább látható.

Infografika: A BARÓ KEMÉNY (II) katasztrófája - történések menete és érintett területek

A Kemény János család története Marosvécsen

IV. A történet a korábbi írásaim közé tartozik: “A marosvécsi Kemény-kastély.” A család története összekötődik a Helikon közösségével, a kultúra és a színház iránti elkötelezettséggel, és a háború viharai közepette való túlélés igényével. Kemény János báró az erdélyi irodalom és a kulturális élet egyik fontos alakja volt, aki megalapította és fenntartotta a Helikon találkozókat, támogatta a kolozsvári Tháliát és a Zsidó Színház Kolozsvárott létrejöttét.

A háború után a család vissza tudta szerezni a marosvécsi kastélyt, de a kommunista hatalom alatt vagyonukat elkobozták. A báró és a báróné végül a háború utáni időszakban is igyekezett megőrizni annak kulturális örökségét, és a restitúciók során megkísérelték visszaszerezni birtokaikat. A marosvécsi kastély és a kapcsolódó erdővagyon visszaszerzése több éves jogi harc eredménye lett, amelyet a mai napig dokumentálnak és elemzik.

Augusta Paton of Grandhome emlékiratai és Kemény János önéletrajza, a Kakukkfiókák, részletezik a család múltját és Erdélyben betöltött közösségi szerepét. A Helikon találkozók és a Thália Rt. vezetése sokáig meghatározta a térség kulturális életét, míg a háború és a kommunista rendszer gyakorlata a család sorsát is átformálta.

Fotó: A marosvécsi kastély arculata és a hozzá tartozó birtok

Kultúra, közösség és restitúció a 20. században

A Helikon irodalmi kör központi eseményei és a kolozsvári Thália Rt. irányítása a közösségi összetartást szolgálta. A szervezetek és mecénások finanszírozása tette lehetővé, hogy erdélyi írók és színészek egységes platformon dolgozhassanak. A háború után a nemesek vagyonának államosítása és a földbirtokok elkobzása következtében nőtt a restitúció szükségessége, amely hosszú jogi és politikai küzdelmeket hozott magával. Kemény János példája rávilágít arra, hogy a kulturális örökség megóvása és visszaszerzése milyen nehézségekkel járhat egy tovatűnő rezsim idején.

tags: #baro #kemeny #hajo