A barokk korstílus késői ágai voltak a rokokó és a copf. Ez utóbbi főleg Közép-Európára volt jellemző a 18. század utolsó évtizedeiben, egyfajta átmenetet jelentett a barokk és a klasszicizmus között. A copf épületek szakítanak a barokk hagyományokkal, és elhagyják a mozgalmas és hullámzó formákat. A vonalvezetésre a letisztultság és az áttekinthetőség jellemző, a homlokzatokra pedig az egyszerű és világos kialakítás. A díszítőelemekként használt formákhoz nagy részben az antik építészetből merítettek, újra fontossá váltak a füzérdíszek, a rozetták és a köténydíszek. Hazánkban megannyi copf stílusú épület készült, amelyek mindegyikére jellemző a párkányok letisztult és egyszerű kialakítása. A copf stílus a rokokóval együtt a barokk késői „leszármazottja”. Jellemzőek rá a letisztult formák, valamint az egyszerű és áttekinthető kialakítások.
A barokk és későbbi stílusok kapcsolata
A Barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól kb. 1750-ig tartott, és melyre bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemző. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. A Barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. A Barokk egy jelentős világnézeti fordulat a reneszánsz után. A barokk a teremtés tökéletességének vallásos emberi megfelelője. A 17. század első felében a divatot a németalföldi polgárok indították. Viseletük stílusa oldottabb, szabadabb, és fontosnak tartotta a kényelmet. A női ruhát már nem merevítette az abroncs, eltűnt a fűző. A 17. századi francia udvar öltözködésének legfontosabb eleme a paróka lett. A hölgyek ruházkodása ebben az időszakban nem volt pompásabb a férfiakénál. A nyakkivágás már a vállra is kiterjedt, a felsőszoknyát elől középen kinyitották. A női öltözködés stílus szempontjából ellentéte volt a férfinak. A szoknyát újra összevarrták a derékkal és az újra divatba jött karcsúságot a fűzőkkel érték el. A férfiviseletet kényelmes, rövid felsőzeke jellemezte, amit sűrű pitykegombok sora díszített. Az elöl szétnyíló, széles fekvőgallért csipke szegélyezte. Az ujjak hasítékában jól látható ing kézelőjén is ez ismétlődik. A nadrág egyre bővült, térd alattig ért, oldalt szalagcsokorral díszített hasítékkal. A kardot most már nem az övön, hanem különböző szélességű bandalléron viselték. Lábbelijük szögletes orrú kokárdás cipő vagy csizma volt, magas sarokkal, sarkantyúval és igen bő, tölcséres szárral, hogy a nadrágra fel lehessen húzni. A barokk vége felé az öltözködésben a játékosság kezdi kiszorítani a merevséget. Az öltözködés valamivel kényelmesebb és praktikusabb lett, a parókák kisebbek lettek.
Copf stílus hazai vonatkozásai
A copf stílus megközelítése alapvetően magyar szemléletű, hazai copf bútoraink bizonyosan német nyelvterületekről indultak, azok motívumait vettük át, létezik német nyelven is fogalom copf névvel, mégis a német copf stílusú bútorokat a francia eredetű XVI. Lajos Stil (16. Lajos stílus) jelölik többségükben. II. József 1790-ig uralkodott, a Habsburg birodalom császáraként, a felvilágosodás polgári értékrendjének terjedése korában. A copf bútorok többsége Bécs környékéről származik, a korszak ipari- és polgári értékrendjének hatására puritánabb megoldásokat mutatnak. Hazánk bútorasztalosaira is a korban a bécsi mesterek munkái hatottak, magyar, osztrák copf bútorok jelentős különbséget nem mutatnak. Jellemző díszítések az egyszerű geometriai mintasorok, amelyek sokszor egymásba fonódnak. A korai barokk feltűnő, nagy ívekkel teli faragásai visszaszorultak, a bútorok síkjából alig emelkednek ki. Domború díszítő faragások helyett az egyszerűbben készíthető, vésett faragások díszítik a bútorokat. A polgári értékrend hatására a copf bútoroknál a letisztultság és az arányos formák kerültek előtérbe, az egyszerű vonalak és a funkcionális megoldások dominálnak.
Építészeti és művészeti összefüggések
A barokk építészet világszerte gazdag példákat ad, amelyeket az olasz, francia, angol és osztrák művészetek közti kölcsönhatások formálnak. Itáliában a barokk korai szakasza a 16. és 17. század közti időszakban záródik, a római Il Gesù homlokzata és Carlo Maderno határozta meg a kor korstílusát. A londoni barokk építészetet Christophert Wren alakította jelentősen, míg Franciaországban a Louvre palota és a Galérie des Glaces évszázados, klasszicizáló törekvéseket is magában foglal. Ausztria barokk építészete a 16. század második negyedében jelent meg, de értékes alkotásai a 18. század első felében készültek. A magyar copf bútor- és építészet részben a bécsi mesterek hatását tükrözi, s a 18. század végéig hatóan alakította a regionalis stílusokat.
Festészet és szobrászat egyetemes vonásai
A festészetben a 17-18. században a realizmus és a dekorativitás közötti egyensúly alakult ki. Rubens és Rembrandt hatásai mellett a gallház-környezet, a zene és színház hatásai is megjelennek, a megjelenített történelmi és mitológiai témák mellett a mindennapi élet ábrázolása is fontossá vált. A portréfestészet XIX. századi kibontakozásához vezető útja a 18. században érte el különösen virágkorát. A tájkép mint önálló műfaj is megerősödött, a tájkép és zsáner festészetet összekötve realisztikus megközelítéseket alkalmaztak. A barokk esztétika a színház- és irodalmi világban is megjelent; a díszítőelemek, a grandiózus kompozíciók és a dramaturgiai hatás egységet alkotottak a művészetben.
A copf stílus leglényegesebb jegyei közé tartozik a letisztult formák, a középponti tengelyt követő centrális térszervezés és a díszítés visszafogottsága, amely a barokk túlzó részleteitől eltérő irányt mutat. A világos, egyszerű homlokzatok és a korábbi rokokó-bőség hiánya tükrözi a korszak polgári értékrendjét és a városiasodó társadalom igényeit.
Extended Stories #11 | A barokk építészet legszebb magyaroroszági alkotásai | Prekambrium
Az említett stílusok és építészeti megközelítések hazánkban is jelentős hatást gyakoroltak, ahol a copf stílusú épületek gyakran a letisztult részletek és a történelmi rétegek összefonódását mutatják. A copf bútoroknál is a puritánabb kivitelezés és a geometriai minták dominálnak, miközben a fa díszítőelemei vésett vagy intarziált megoldásokkal gazdagodnak.
| Korszak | ||
|---|---|---|
| Barokk | Grandiozitás, mozgalmasság, díszítőelemek gazdagsága | Itália, Franciaország, Anglia építészete |
| Rokoko | LAZÍTOTT görbületek, könnyedség, ornamentika | Közép- és Dél-Európa |
| Copf | Letisztult formák, egyszerű homlokzatok, antik motívumok | Magyarország, Bécs környéke |
Összegzés
A barokk kor végéhez közelítő rokokó és copf stílusok a késői barokk átmeneti és újító tendenciáit fogalmazták meg. A letisztultság és a logikus egység jellemzi őket, miközben a klasszicizmus felé vezető út már érezhető marad az ornamentika egyszerűsítésében és a térszervezés racionálisabb megközelítésében. A magyar copf bútorok és építészet példái jól mutatják ezt az átmenetet, amely a polgári értékrend és a városiasodás hatására bontakozott ki a 18. század végén.