A walesi bárdok: egy ballada üzenete a zsarnokság korában

Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? A nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sír. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány.

Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura Vendégli a királyt. Vadat és halat, mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senki sem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti Wales ebek! Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd?

Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.

- Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. „Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz, aki él: Király, te tetted ezt!”

„Máglyára! el! igen kemény - Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd. „Ah! Nu názte sclav fată! mamă Tu, nu alăpta prunc!” - S int a király. S elérte még A máglyára menőt. De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik: „Elhullt csatában a derék - No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd. Emléke sír a lanton még - No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára ki ellenszegűl Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. - S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se bírta mondani Hogy: éljen Eduárd.

- Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: „Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik.” Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma… De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.

Az ezredfordulós mozaikból kiemelkedik a történet: a walesi bárdok a zsarnokság elleni tiltakozás jelképe, s a költő aranyos stílusban szövi a nemzethez szóló üzenetét. A három bárd alakja a különböző költői hangokat testesíti meg: az öreg, a fiatal és a harmadik, erőteljes vádakkal megfogalmazott figura.

A ballada három fő egységre bontható: a meghódított Wales bemutatása; a lakomával egybekötött dicsőítés kettőssége; valamint a három bárd szavait követő végső, kíméletlen ítélet, amelyben a király a máglyát kéri az énekesekre. A cselekményben ismétlődés és fokozás található: a néma tartomány említése többször is megjelenik, a bárdok beszéde egyre élesebb és fenyegetőbb, végül a bűntudatot jelző hangok zengenek.

A ballada formai elemei is hozzájárulnak a hatáshoz: a jambikus verslábak ritmusa és a belső rímek sűrítik a drámai feszültséget. A költeménynek nincs egyszerű hazafias kiáltása; a költő a történetben rejtetten, burkoltan szól, miközben a Magyarországot elnyomó korszak ellen is szól az üzenet. A walesi bárdok példája azt mutatja, hogy a költészet képes erkölcsi ellenállást képviselni a hatalommal szemben, s felidézi a szabadságért kiálló hősök emlékét.

Arany János a balladát eredetileg politikai üzenetként írta: a zsarnokság kritikája és a remény meggyújtása egykoron, a szabadságharc leverése utáni gyászban és a nemzet kilábalásának reményében született meg. A ballada stilisztikája és témája összhangban áll a korabeli magyar költészet erkölcsi fellendítésével: a remény sugarát időről időre felvillantva buzdította a nemzetet a szabadulásra.

A walesi bárdok szerkezete és motívumai megteremtik a ballada jellegzetes szerkesztését: a három narratív rész közti váltások, az énekesek sorsa, valamint a végső, örök érvényű érvényesítés, miszerint a zsarnok feje felett az idő és a nép torkából felszólaló énekek diadalmaskodnak. Ennek köszönhető, hogy a mű ma is releváns: a hatalom és a szabadság viszonya mindig aktuális kérdés marad.

ballada vizuális ábrázolása a walesi bárdok témájáról

Az elemzés kiemeli, hogy a három bárd archetípusai és a történet dinamikája lehetővé teszi, hogy a mű balladai jellege - a beszédes párbeszédek, a lírai könnyedség és a cselekményes elemek keveréke - együtt adja a drámai hatást. A mű a szabadságért kiálló ember lelkének és a nép hangjának diadalát mutatja be, még ha a külső események rendre a zsarnokság oldalán is állnak. Ennek a kettősségnek a kifejezése adja a ballada örök érvényét és tanulságát.

Összegzésként a walesi bárdok nemcsak történelmi legenda, hanem az ellenállás szimbóluma is: a nép hangja akkor is erősebb lehet, ha a hatalom mindent el akar fogni, s a költészetnek az a szerepe, hogy e hangot felélessze és a reményt továbbviheti. A ballada háromszoros dinamika és a zeneiség összefonódása adja a mű végső erejét: a vértanúk dalát ötszázan éneklik, de soha többé senki sem mondhatja ki biztosan, hogy Eduárd diadalmaskodott felette.

Az 1857-es keletkezés és 1863-as megjelenés közti időszakban a költő felismerte, hogy a középkori legendából modern, nemzeti ellenállási üzenet fakadhat. A ballada tehát nemcsak irodalmi alkotás, hanem a közösség erkölcsi útmutatója is lett a magyar történelemben, amely a zsarnokság idején is a jogokat és az emberséget élteti.

tags: #barom #mit #igaba #hajt