Az 1840-es években a divat ismét a régmúltból merített ihletet. Amíg az 1825-30-as évekre jellemző biedermeier korszak a XVI. század eleji reneszánsz formákat idézte, például az Itáliában akkor igen divatos nagy puffos ujjakat, addig ez az évtized már inkább a barokk stílusjegyek újragondolásáról szólt.
Megint divatosak lettek a női öltözködésben a V alakú nyakkivágások és derékmegoldások, melyek a korszak nőideáljának képét voltak hivatottak erősíteni, azaz a légiesen karcsú, erényes, család centrikus, finom lelkű nő portréját, aki nem foglalkozik politikával, vagy a gazdaság ügyeivel, ezeket meghagyja családja férfi tagjainak.
Magyarországon sajátos kettősség volt jellemző az öltözködésben, hiszen a nemzeti identitáskeresés - mint Európa más országaiban is - nálunk is divatba hozta a nemzeti jellegzetességeket mutató öltözeteket. Az un. nyugati divat mellett a divatlapok magyaros ruhákat is bemutattak, sőt viselésüket szorgalmazták, lehetőleg honi anyagból készítve. A magyaros ruhák viselése egyúttal a nemzeti összetartozás üzenetével is bírtak.
Természetesen erre az korszakra is elmondhatjuk, hogy a ruházat függött viselője társadalmi rangjától, a napszaktól, az évszaktól és az alkalomtól is. A fűzőhöz egy sokszor lószőrrel merevített alsószoknyát vettek fel, a szoknya szebb tartása érdekében. (Az abroncsos krinolinos szoknya majd csak a következő évtizedben jön divatba, amiről itt olvashatsz.)
A felsőruha lehetett egyszínű, vagy mintás is. Az ék alakú dekoltázs és derékrész optikailag nyújtotta az alakot. A ruha ujja lehetett rövid vagy hosszú, egyenes vagy picit puffos is. Christina Robertson:Maria Nikolaevna nagyhercegnő képmása. 1841. Franz Eybl: Hölgy portréja, 1849. Az otthonukból kilépve masnival rögzíthető kalapot kötöttek. A ruházat kiegészítői voltak a napernyő, a kis táska, a kesztyű. A legyező különösen fontos kelléke volt a ruházatnak. Nemcsak melegben volt hasznos, a titkos kommunikáció eszközeként különböző rejtett üzeneteket is lehetett vele közölni. Pl. ha a jobb kezében tartott legyezőt a szívére helyezte a hölgy, azt üzente: Szeretlek!
Férfi öltözet a korszakban- Férfi alsónadrág 1830-40. Az egyenes szárú hosszú pantalló lehetett egyszínű és akár kockás is. Az ingre a nadrágtól és kabáttól elütő színű mintás vagy egyszínű mellényt vettek fel, majd következett a díszes csokorba megkötött nyakkendő és a kabát. Ez utóbbi lehetett térdig érő, vagy frakk szabású is. Az öltözetet a cilinder és a sétabot tette teljessé. Mellényzsebükbe óra került.
Külön kell említenem a magyaros stílusú ruhákat. Ezek a viseletek eleinte kizárólag ünnepi alkalmakra készültek, sújtásokkal, zsinórozásokkal, hímzésekkel, csatokkal, prémekkel díszítve, selyembrokátból, selyemből, taftból. Az udvari magyaros díszruha, melyet később díszmagyarnak neveztek el, a férfiaknál tollas süvegből, zsinóros, sújtásos, prémmel díszített mentéből, atillából, szűk nadrágból, bokacipőből vagy sarkantyús csizmából állt. A hétköznapi öltözködésben a nyugatias szabású viseletek mellett a díszmagyar leegyszerűsített, kevésbé díszes formái is igen divatosak voltak. A férfiak sötét színű, általában gyapjúból készült, atillából, nadrágból és esetenként rövid, zsinóros mellényből álló ruházatot hordtak.
Charlotte Brontë híres regényét 2011-ben Cary Fukunaga dolgozta fel. A főbb szerepekben Mia Wasikowska, Michael Fassbender, Judi Dench láthatók. A kosztümök igényesen és korhűen idézik meg az 1840-es évek divatját. Ha a krinolinos ruhák túlzásairól szeretnél olvasni, itt találod. A következő évtized, azaz az 1850-es évek divatjáról itt olvashatsz.
A reformkor alatt (1825-'49) a női hajviselet többször változott, mindig igazodott az adott évtized ruha és kalap divatjához - hisz divattörténeti szempontból e három mindig kéz a kézben járt, elég az egyiket elrontani és máris borul a képlet!
Az Empire-korból a '20-as évekig tartó időszakban a frizurák egyre díszesebbek voltak, majd a 1830- as évek végére a rövid kis huncutkák kerültek előtérbe, melyek a fiatal hölgyek körében is igen divatosak lettek. A hajviseletekben a fejtetőre helyezett kontyok, a masniszerű bogok, virágfüzérek, csipkék és a dróttal merevített szalagos berendezések a kor jellegzetes részévé váltak. A '30-as évek végére a frizurák egyszerűsödése felé indultak, és a korhű megjelenést az esszenciális díszítés váltotta fel, végül a 1840-es években a letisztult, elegáns megjelenés lett az uralkodó.
Az 1840-es évek divatjának hajzataiban a könnyített, mégis karcsú keret a kulcs, ahol a haj végső formája a ruha stílusához igazodik. A barokk visszhangja és a nemzeties stílus keveredése tette ezt az időszakot különlegessé a magyar öltözködésben és a női frizurákban egyaránt. Az utolsó évtizedekben a frizurák a kor abroncsos vagy könnyített hátborzongató motívumait is idézték, miközben a praktikum és a kifinomultság találkozott a társadalmi elvárásokkal.
Az 1840-es évekre jellemző hajviseleti elemek tehát összetett képet festenek a divatokról: a V alakú nyakkivágások, a derék hangsúlyozása és a díszítés hangsúlya mellett a fejtetőre felépített kontyok, a különféle tollak, csipkék és a magyaros motívumok mind hozzájárultak a korszak öltözködési identitásához. A korhű ábrázolások és a modern rekonstrukciók egyaránt fontos forrásai a divattörténetnek, amelyben a hajviselet az öltözet szerves része volt, és amely az egyszerűségben is képes volt megőrizni a kor eleganciáját.
tags: #biedermeier #divat #noi #haj