Birka eszi a szoret: hatékony juhtartás és takarmányozás részletes útmutató

Második kérdésére (Milyen táplálékot kaphat?) könnyebben tudok válaszolni. Lassan vége a vegetációs szezonnak. A legeltetési idény vége Szent Mihály napja, szeptember 29. Ezért már a télre kell készülni. Télen tartósított takarmányokat etetünk: erjesztett takarmányt (kukoricaszilázst, szenázst). Az olcsó melléktermékekkel javaslom, vigyázzon, mert változó a minőségük és az előforduló szennyező anyagok mellett könnyen avasodnak, penészednek.

Kérdés, hogy Ön milyen célból tartja ezeket az állatokat és hány állata van/lesz. Az előbb említett takarmányokat eltérő összetételben kell etetni, attól függően, hogy szoptató anyajuh, vemhes anyajuh, kis-, közepes- vagy nagyrámájú választott jerke vagy kosbárány, jerketoklyó vagy kostoklyó, esetleg vemhes jerketoklyó, pecsenyebárány vagy tenyészkos az állatunk. Több állat esetében célszerű elkülöníteni ezeket a csoportokat. Így lenne szakszerű, de kisüzemben ez nehezen megoldható.

Összetételtől függően télen 30 dkg és 80 dkg/nap/állat közé tehető az átlagos abrakfogyasztás. Egy vemhes anyajuh és egy pecsenyebárány átlagos abrakadagja 30-40 dkg/nap/állat, míg a szoptató anyajuh napi adagja 80 dkg/nap/állat (szintén összetételtől függően). A tenyészkos napi adagja 40 dkg, fedeztetési idényben azonban akár 1 kg/nap/kos is lehet a szükséglete. Amennyiben még legeltetünk és a legelő minősége megfelelő, úgy széna és szalma adható, de nem szükséges. Télen viszont a bárány szénafogyasztása kb. 30 dkg/nap/állat, a vemhes anyajuh megeszik napi 2 kg szénát és/vagy szalmát, a szoptató anyajuh adagja lehet 2,5 kg széna vagy 2 kg széna és 2-3 kg kukoricaszilázs.

Az abrak túlzott mennyiségű etetése a bendő elsavanyodását és tejsavmérgezést okoz, ezért gondosan kell ellenőrizni az abraketetést, valamint (ha közelben van) a gabonatárolót. A kérődzőknek szükségük van a szerkezettel bíró rostra, ezért feltétlenül szükséges széna vagy szalma etetése télen, amikor nincs más rostforrás. Szerkezettel bíró, ún. struktúrrost hiányában leáll a kérődzés és a bendőműködés, az állat elpusztul. A szalma csak akkor etethető, ha nem penészes vagy dohos! A penészes takarmány (a benne lévő penészgombák által termelt gombatoxinok miatt) vetélést és egyéb más súlyos betegséget okoz! A zöldtakarmányok esetében is vannak veszélyforrások, például golyvát okozhat a káposzta, a repce, tejsavmérgezést a takarmány- és cukorrépa, idegrendszeri károsodást a csillagfürt, belső és felületi bevérzéseket a somkóró, habos-erjedéses felfúvódást a lucerna. Ezeket csak fonnyasztás után szabad etetni (szénaként etetve már nincs veszély).

Tartási méretek és elhelyezés télen

Harmadik kérdésére (Mekkora kifutóra és boxra van szüksége?) a választ a közép- és nagyüzemi adatokkal tudom csak megválaszolni. A juhok elhelyezését közép- és nagyüzemben az ivar, az életkor, a vemhesség és a hasznosítás szerint eltérő szükséglet határozza meg. Ideális esetben az alábbi csoportok kialakítása történik meg: Ellető-fogadtató (6 nap + 1 nap szervíz): itt ellenek egyedi elhelyezésben a vemhes anyjuhok. A munkaritmus általában 1 hetes. Szoptató anyajuh csoport: 42 napos választással számolva a fogadtatóban eltöltött hét után még 5 hetet van együtt a bárány az anyjával választásig. A csoport úgy kerüljön elhelyezésre, hogy mellette legyen egy bárányóvoda, ahova csak a bárányok tudnak bemenni. Hízlalda: a hízlalás kb. 60 nap, 8 hét. Hogy a testsúlykülönbség, rangsor ne okozzon csökkent takarmányfelvételt és kiegyenlítetlen állományt, csak azonos héten született bárányokat tartsuk egy csoportban. Tenyészjerke csoport: a tenyészjerke bárányok átkerülnek a tenyészjerke csoportba, és itt vannak az első sikeres termékenyítésig (kb. 18 hónap). Korai vemhes csoport: egy csoportban vannak az üres anyák, míg a másik csoportban a korai vemhes anyák. Gyakorló szakemberrel történő személyes beszélgetés és az állományának, valamint a napi gyakorlatnak a tanulmányozása nélkül ne kezdjen bele!

Juhászati örökség és regionalitások

Az állattartás, az állatkereskedelem mindig jelentős szerepet játszott a falu életében. A földrajzi fekvés összeköti a fővárost a Kiskunsággal, és a vízfutotta rétjein, legelőin is minden korban gulyák, nyájak legeltek. Az alsónémediek szakértelme az állattartásban messze földön ismertté vált. A történelmi adatok alapján a marha- és állattenyésztés kilátásai összetettek: a 19. század végén 1144 szarvasmarhát írtak össze, amelyből a tejelő fajták kiemelkedőek voltak. A tej felértékelődése, a piac és a központi intézmények kialakulása mind hozzájárultak a hagyományos tartási módokhoz.

A pásztorkodás részletei gazdag hagyományokat örököltek. A kinnháló gulyása és a bojtor szövetsége jellemző volt, a pásztorok bére és a pásztormunka részletei hosszan mesélnek a falusi életmódról. A juhok, a kutya és a pásztor kapcsolata különösen szoros, a jó kutya értékét ma is sokan elismerik. A kutya segít a hajtásban, jelzi az időt és védelmet nyújt, a pásztor fejével irányítja a nyájat, a kutya pedig a szelekció és a biztonság egyik alapköve. A birkák és juhok nyírása hagyományos tevékenység, amelyet megfelelő szerszámokkal és technikákkal végeznek, a gyapjú minőségéről úgy döntően a vágás módja és a technika dönti el.

A wallisi juhok és a kapcsolódó tenyésztés sajátosságai láthatók a beszámolókban: ikerellés gyakori, a szaporodási ciklusok szezonális jellegűek lehetnek, és a tenyészéshez kapcsolódó egészségügyi vizsgálatok fontosak. A fajta gyapjúja különleges, a hosszú fedőszál és a puha aljszőr jellemző, a gyapjú minőségét a testtájankénti válogatás és a nyírás időzítése befolyásolja. A nyírás során a bőr védelme kiemelkedő, és a gyapjú feldolgozásához szükséges a megfelelő mosás és szárítás is. A kifejlett juhok testsúlya meghaladhatja a 100 kg-ot, ami a kálcium utánpótlás fontosságát is kiemeli a kosok esetében.

juhászati hagyományok képi ábrázolása

tags: #birka #eszi #a #szoret