A DKM Bismarck csatahajó a német hadiflotta büszkesége volt, melyet az I. világháborút lezáró békeszerződések passzusait figyelmen kívül hagyva építettek meg, titokban. Testvérhajójával, a valamivel nagyobb DKM Tirpitz-el egyetemben az Európában valaha megépült legnagyobb csatahajók voltak, velük egyenértékű hajó nem épült az öreg kontinensen. 1936. július 1-én kezdték el építeni a hajót, és 1939. február 14-én bocsátottál vízre. A Bismarckot még a tengerészeti legendárium meglehetősen gazdag gyűjteményében is előkelő hely illeti meg.
Fő tulajdonságok és fegyverzet
A Bismarckra eredetileg 406 mm-es lövegeket terveztek, de ezek nem készültek el időre, így "csak" 380 mm-es ágyúkat kapott. A csatahajónak 12 kazánja, 3 gőzturbinája, 3 db hajócsavarja és 2 db iker-kormánylapátja volt. Fő fegyverzetét a 8 db 380 mm-es löveg adta, 4 toronyban elhelyezve. A fedélzetéről repülőgépet is lehetett katapultálni. Páncélzata a vízvonalnál max. 329 mm, a tornyoknál max. 360 mm, a fedélzeten max. 120 mm és a felépítményeken max. 350 mm volt.
Vízkiszorítása 50.900 tonna volt harckész állapotban. Karcsú, ívelt hajóteste szinte széppé tette a monstrumot. A Bismarck feladata az lett volna, hogy kísérő hajójával, a DKM Prinz Eugen nehézcirkálóval kijutva az Atlanti-óceánra a szorongatott Egyesült Királyság tengeri utánpótlási vonalait vágja el, és az akkor még papíron "független" amerikai konvojokat ellenőrizze. Günther Lütjens tengernagy parancsksága alatt, 1941. május 18-án a két hajóból álló flottacsoport elindult, de felfedezték őket, és nyomukba eredt jószerivel a fél brit flotta. Hat nappal később a Bismarck szembekerül a Royal Navy híres zászlóshajójával, a HMS Hood csatacirkálóval és kísérőjével, a HMS Prince of Wales csatahajóval, akikkel a két német hajó 24-én kora hajnalban csapott össze.
Főbb adatok
- Vízrebocsátás: 1939. Szolgálatba állítás: 1940. Augusztus 24. Szolgálat vége: 1941. május 27.
- Vízkiszorítás: 41.700 t (standard), 50.900 t (teljes terhelés)
- Hossz: 251-252 m, Szélesség: 36 m, Merülés: 9,9-10,55 m
- Hajtómű: 3 Blohm & Voss gőzturbina, 12 olajtüzelésű Wagner kazán
- Csúcssebesség: kb. 30,1 csomó
- Lövegzet: 8× 380 mm (eredetileg 406 mm), 12× 150 mm másodlagos, 16× 10,5 cm, légvédelmi fegyverzet 40-50 mm kategóriában
- Óriási páncélzat: fő páncélfedelzet max 360 mm tornyoknál 360 mm, teknősfedélzet 80-120 mm
Beépített fegyverzet és a kapott egységek különleges jellemzői között megjegyzendő, hogy a hajó orrában hat torpedóvető cső is található volt, ami a korabeli német hardverek között anakronizmusnak tűnt, ugyanakkor a kereskedelmi hajók elleni portyázásra utalt.
Könyörtelen bevetés: Rheinübung
A Bismarckot az 1941. május 18-án indított Rheinübung hadműveletre szánták Prinz Eugen nehézcirkáló kíséretében: feladatuk az volt, hogy megzavarják az Atlanti-óceánt déli részén az ellenséges konvojokat. A britek azonnal reagáltak: Hood és Prince of Wales a Dánia-szoros felé tartott, ahol a Bismarck és kísérője összecsapott Hooddal. A Hood lőszerkamráját a Bismarck harmadik sortüzével telibe találták, s a brit zászlóshajó néhány perc alatt elsüllyedt (3 túlélő a 2600-ból). A Prince of Wales-t később súlyosan megrongálták, de a Bismarckot még így sem adták fel: megindult a vad üldözés, amely a világ tengermészettörténetében a legnagyobb hajtóvadászattá nőtte ki magát egyetlen hajó ellen.
26-án a Swordfish torpedóvető repülőgépek eltalálták a Bismarck kormányművét, irányíthatatlanná téve a hajót. Május 27-én a King George V és Rodney csatahajók, valamint a Norfolk és Dorsetshire cirkálók megérkezése után hosszú tengeri csata után torpedókkal elsüllyesztették a gránáttalálatoktól mozgásképtelenné vált Bismarck-ot. Néhány túlélő emlékezete szerint ekkor a hajó tisztikara még maga is intézkedéseket tett a végzetes elsüllyesztésére. A hajó roncsai 1989-ben kerültek fedezésre, a Ballard által.
Értékelés és örökség
Az 1935-ös versailles-i béke után Németország felújított haditengerészete a washingtoni egyezmény alapján a 35 000 tonnás limitet vette figyelembe, de a brit német flottaegyezmény 1935-ös megkötése ezt némileg felülírta. A Bismarck és Tirpitz megépítésekor a német mérnökök a legmodernebb technikákat alkalmazták, és a hajó tökéletes példája volt a Scharnhorst-osztályhoz hasonlóan a kor legnagyobb tengeri monstrumainak. A hajó páncélzata és fegyverzete olyan védelmet nyújtott, amely a kor legjobbjai közé tette, de a torpedóvető csövek és bizonyos tüzérségi elrendezések miatt a harcokban bizonyos gyengeségeket is mutatottak.
A Bismarck és Tirpitz megépítése előtt a Német Birodalom hasonló korábbi egységei (Bayern-osztály) adták az alapot a konstrukcióhoz. A hajók hosszú távú célja az Atlanti-óceánon folytatott konvojgyilkoshadviselés volt, ám a saját legénység döntése és az események sorozata miatt mindkettő sorsa végül rövid volt. A Bismarck 1941-es halála és Tirpitz 1944-1945-ös elfogása fontos leckéket adott a haditengerészetek fegyverzet- és taktikafeladatairól a későbbi háborús időkre.

Rheinübung hadművelet: A Bismarck utáni hajsza 1941
Idézetek és narratívák a hajó sorsáról hozzájárultak a történet legendájához, amely a hadtörténelem egyik legismertebb fejezetévé vált. A magyar és nemzetközi historikusok egyaránt vizsgálták a Bismarck-hőséget és a Baltic-hajózás kockázatait a német haditengerészet szemszögéből. A szuverén hadtörténetek az Atlanti-óceán felett folytatódtak a következő évtizedekben is, amikor a hadiflotta-építés újradefiniálta a hadviselést.
| Jellemző | Érték |
|---|---|
| Vízkiszorítás (standard / teljes terheléssel) | 41,700 t / 50,900 t |
| Hossz / Szélesség | 251 m / 36 m |
| Csúcssebesség | kb. 30,1 csomó |
| Fő fegyverzet | 8× 380 mm (eredetileg 406 mm) |
| Páncélzat (fő lefedettség) | 120-360 mm között |
1940-ben a német haditengerészet büszkesége megkezdte szolgálatát, amelyet a haditörténelemben maradandó eseményként jegyeznek. A Bismarck a legfontosabb kronikákban a legnagyobb csatahajó-kockázat, egyben a tengeri hadviselés egyik ikonikus példája marad.