Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse. A bikák akár 1000 kg testsúlyúak is lehetnek. Társas állat, egykor százezres csordákban vándorólt a prériken, állománya egykor elérhette az 50 millió egyedet. Egyes észak-amerikai indián törzsek táplálkozásukban és ruházkodásukban gyakorlatilag teljes mértékben a bölénytől függtek. Számtalan módon hasznosították; húgyhólyagjából tarisznyát csináltak, vérét és epéjét testük festésére használták, a szárított bölényürülék tüzelőként szolgált, míg a csontokból a legkülönfélébb eszközöket készítették. A faj az európaiak megjelenésével a telepesek könyörtelen mészárlását követően a kihalás szélére sodródott a 19. században.
A kíméletlen irtás egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták megszüntetni. 1905-ben azonban megalakult az Amerikai Bölényvédelmi Társaság és szerencsére néhány száz példány megmenekült, ami elegendő volt a faj túléléséhez. Ma állományuk 50 ezer állatra tehető, s ezzel-úgy tűnik- biztosítva van a faj fennmaradása. Manapság az amerikai bölény sokkal kisebb csapatban él, főként a nemzeti parkokba szorult vissza. A tehenek és borjaik laza rangsorba szerveződött csordákat alkotnak, melyekhez csak szaporodás idejére csatlakoznak az egyébként egynemű csapatokban élő bikák.
A bölény európai története és védelme
A Nyíregyházi Állatparkban 1 ivarérett hím és 3 nőstény élt együtt, s most 9 hónapnyi vemhesség után jött világra a csapat legifjabb tagja. A bika borjú születése után néhány órán belül már lábra állt, és 2 hetesen csatlakozott anyjával a park bölény csapatához. Az itt élő állatok idejük nagy részét táplálkozással töltik, de előszeretettel hemperegnek az iszapban és a homokban. A grafika a prémium pólóinkon látható, de ennél sokkal fontosabb a folyamat: a bölények megfigyelését és védelmét szolgáló intézkedések.
A kelet-európai kontinensen az európai bölény természetvédelmi programja 20. századi történet. Az európai bölény a Kárpátokból a 18-19. században terjedt el, s a síkvidéki alfajt 1920-ra a vadonból kipusztult. A kontinens nyugati feléről már korábban kihalt, utolsóként Közép-Európában, a lengyel Bialowieza-erdőben maradt állomány sorsát az első világháború pecsételte meg. A fajt 12 példányból teleszármazó gyűjtemény és a 1952-es visszatelepítés tette lehetővé, hogy a bölény ismét visszatérjen a természetbe. A mostani állomány Lengyelország és Fehéroroszország területén él vadon, összesen közel 1,4 ezer példánnyal, és Európában 2020-ra a befogott populációk számos része újra megtelepedett. A megőrzési erőfeszítések közé tartozik az élőhelyek védelme és a génállomány megőrzése.
A vadon élő bölények élőhelye és ökológiai szerepe
A bölények ökológiai szerepe ökoszisztéma-mérnöknek tekintett faj: tevékenységükkel alakítják a környezetet, biztosítva élőhelyet más élőlények számára. Természetes körülmények között az erdőkben élnek, a mozgásukkal és taposásukkal tisztásokat hoznak létre, amelyek átalakítják a talajt és a vegetációt. A fás növényeket is fogyasztják, a kiritkított részeken visszamaradó lomb- és kéreganyag fontos táplálékul szolgálhat. A gyepek, cserjések és ligetes állományok összetett kölcsönhatásait hozzák létre az élőhelyeken. A példák a Bialowieza-erdő nyári és téli területfelosztásából adódóan változnak: nyáron nagy kiterjedésben, télen kisebb területen laknak.
Az európai bölény három alfaját különböztetjük meg: a síkvidéki (bialowiezai), a kárpáti kipusztult és a hegyvidéki (kaukázusi) alfajokat. A síkvidéki alfaj ma is él, de a vadonban való megjelenése erősen korlátozott. A bölények három királyi előírás és védelmi intézkedés része: élőhelyek fenntartása, biztonságos tartási környezet és génmegőrzés. A tehenek 7-9 gyermeket adhatnak életük során, és a borjak 9 hónap vemhesség után születnek. A bikaállományok általában külön csoportban mozognak, míg a tehenek és fiatalok együtt élnek. A denzitás és eloszlás évszaktól és táplálékkínálattól függően változik.
A svédi és magyarországi példák a bölényvédelmi tevékenységekben
A Kondorfa Hegy-völgy Vadon Területen kialakított ökoszisztéma mérnök hatása kiemelkedő: a 90 hektáros élőhelyen ötszáz-ötezer méter hosszú elektromos kerítés védi az állatokat, miközben a bölények tevékenysége alakítja a tájat. A fás növények fogyasztása miatt a környezetben a fák kidöntögetése és a tisztások létrejötte szaporodik. A bölények a területen megfigyelhetők, amikhez a látogatók etető és kilátó eszközökkel érhetnek közel. A környezeti változások megfigyelésére kameracsapdákat telepítettek, amelyek rávilágítanak arra, hogy a vadon élő állatok hogyan használják a területet. A projekt továbbá azt is vizsgálja, hogy a fák termése és a különböző gyümölcsök elérhetősége hogyan befolyásolja a táplálkozást, és hogy a ragadozók, például róka és bagoly hogyan jelentkeznek az almás területeken.
A Vadon Terület élővilágának feltárása 2020-ban kezdődött meg: a terület alapállapotfelmérését elvégezték, élőhelytérképet készítettek, és a 7 típussal összesen 9 transzektet jelöltek ki. A fás területek többsége akácos, a keleti oldalon gyertyános-tölgyesek találhatóak. A gyepek domináns része száraz- és mezofil jellegű, míg a mocsárrétek aránya kisebb. A legértékesebb élőhelyek a mezofil- és száraz gyepek, melyek fajgazdagok még beavatkozás nélkül is. A kis populáció miatt várhatóan több évig nem lesz a bölények állatsűrűségének hatása a gyepek állapotára, de a hosszú távú szukcessziót figyelemmel kísérik.
A táplálkozási vizsgálatok vezetői szerint a bölények táplálkozási viselkedése rugalmas: az évszakok és vegetáció függvényében változik. A tanulmányból kiderül, hogy az egyszikű lágyszárú növények egész évben alapját képezik a táplálékuknak, és a zöld növényzet évszakonként 20-25%-ot, júniusi csúcsban pedig 40%-ot tesz ki a teljes étrendből. A fák és kéreg fogyasztása évszakonként 28-53%-ot fed le, s kiemelkedő fakülönbségek figyelhetők meg. A különböző fajok közül a Carpinus betulus és Prunus spinosa kiemelten fontosak, a nyár folyamán pedig a Quercus robur és Ulmus minor is szerepet kap. A fenyőfélék fogyasztása év közben állandó, júliustól decemberig növekszik, a cserjék közül pedig a Prunus spinosa, Rubus sp., Crataegus monogyna, Sambucus nigra egész évben hasznosulnak, a Coryllus avellana, Humulus lupulus, Cornus sanguinea és Rosa canina pedig szezonálisan kerül előtérbe. Az étrendi lefutás két csúcsot mutat: májusban és januárban érkezik a fogyasztás maximuma.
A vizsgálatok alapján a bölények korukat, viselkedésüket és táplálkozási szükségleteiket rugalmasan igazítják az év időjárási viszonyaihoz és a rendelkezésre álló táplálékkínálathoz. A csoportdinamika a tehenek és borjak tapasztalatain alapul, de a bikák önálló csapatokat alkotnak. Az ivóvíz-forrásokat és a takarmányt folyamatosan biztosítják a védett területeken annak érdekében, hogy az állatok hosszú távon fennmaradjanak és egészségesek maradjanak. A faj megőrzésének egyik kulcseleme a veszélyes állatok tartásának engedélyezése és a kerítések megfelelő kiépítése, hogy a látogatók és a természetet kedvelők biztonsága egyaránt biztosított legyen.

BÖLÉNY | Állatok gyerekeknek | Ismeretterjesztő | Természetfilm | Magyar szókincs bővítése
Az élőhelyek regenerálódása és a terület ökológiai egyensúlya szempontjából kiemelkedő, hogy az őrségi területen a régi szántók fokozatos regenerálódása és a keleti részen a korábban hagyott területek visszanyerése történt meg. A gyepek részben klonális növénypusztítás miatt alakulnak át, és a mocsárrétek fajai is megjelennek a területen. A terület célja a bölényekkel az, hogy szigorúan kerítés mögött hagyják őket, miközben a természetes kölcsönhatások révén az élőhelyek dinamizmusát kölcsönzik a táj fejlesztéséhez. A kutatások folytatódnak, és a terület növényzetének alakulását, az élőhelyek változásait figyelni fogják a jövőben is. A projektet Dr. Mesterházy Attila vezeti a Vadon Terület megfigyelése és értékelése keretében, a táplálkozás vizsgálataiban pedig Dr. Győri-Koósz Barbara vesz részt.
| Élőhelytípus | Jellemzők | Megfigyelt területek |
|---|---|---|
| Mezofil- és száraz gyepek | fajgazdag, természetes állapot | Vadon Terület központi rész |
| Fás növénytársulások | akácosok, gyertyános-tölgyesek | keleti oldal, gyertyános-tölgyes |
| Mocsárrétek | kevésbé kiterjedt, közepes természetesség | esetenként megfigyelhető |
| Eszközök és környezeti elemek | elektromos kerítés, kilátó, etető | Kondorfa Hegy-völgy |
Az európai bölény védelmének célja, hogy a faj fennmaradása mellett egy kiegyensúlyozott ökológiai rendszer jöjjön létre. A kerítéses megoldások és az ökológiai területkezelés lehetővé teszik, hogy a bölények önállóan élhessenek és az őrségi tájban is legyenek megfigyelhetők. A projekt reménye az, hogy a bölények hosszú távon a természetvédelmi sikertörténetek között maradnak, és visszatérnek a teljes ökológiai egyensúly fenntartásához. A kutatócsoportok és a természetvédelmi szervezetek együttműködése kulcsfontosságú a további fejlődéshez, és a közösség számára is fontos, hogy megismerheti ezeket a hatalmas állatokat és az általuk alakított környezetet.