Leonyid Iljics Brezsnyev (oroszul: Леони́д Ильи́ч Бре́жнев; ukránul: Леонід Ілліч Брежнєв) Szovjetuniójának egyik meghatározó vezető alakja volt, akinek pályafutása a vezérköröktől a magas rangú tisztségekig ível.
Életrajzának kezdeti szakasza
Kamenszkoje-ben, az Orosz Birodalom területén született 1906. december 19-én, és Ilya Brezsnyev és Natalja Gyenyiszovna Mazalova gyermeke volt. Bár Ukrajna területén született és nőtt fel, orosz származású volt. 1923-ban lépett be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe (Komszomol), 1931-ben pedig a kommunista pártba.
1930- ban Moszkvában beiratkozott a Kalinyin Gépgyártási Főiskolára, a következő év őszén átiratkozott szülővárosának kohászati főiskolája esti tagozatára. 1935-36-ban a hadseregben harckocsizó század politikai tisztje (komisszár) volt. 1936-37-ben a dnyeprodzerzsinszki kohászati technikum igazgatója volt, 1937-től mérnök a Dzerzsinszkij Kohászati Üzemben. 1938-ban a területi pártbizottság osztályvezetője lett, 1939-ben pedig a területi bizottság titkára.
Hatalmi út és első fontos állomások
1943-tól kezdve a frontokon töltött politikai tisztségeket, először ezredkomisszár volt, majd 1941-ben a Déli front politikai parancsnokának helyettese lett dandárkomisszári ranggal. 1942-ben a Kaukázusba, majd 1943 áprilisában az 1. ukrán front kötelékébe tartozó 18. hadsereg politikai vezetője lett, e beosztáshoz tábornoki rangot kapott. 1945. május 9-én Prágában állomásozott, amikor az európai háború véget ért.
1952-ben Brezsnyev a KB titkárává válása után Hruscsov pozíciójára törekedett, és 1956. február 27-én másodszor választották meg a Központi Bizottság titkárává. 1957. június 29-én a KB elnökségébe is beválasztották Hruscsov hatalmának megerősödése közepette. Haláláig (1982) a párt fontos tagja maradt.
Hatalmi konszolidáció és Brezsnyev-doktrína
1960. május 7-én Brezsnyev a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé választották, miközben a KB-titkári pozíciót továbbra is betöltötte. 1963. június 22-én harmadszor lett a KB titkára. A 1960-as és 1970-es években fokozatosan konszolidálta hatalmát, miközben Hruscsov reformjait kritizálta és visszavonta a gazdasági decentralizációs kísérleteket. 1964. október 14-én Brezsnyev került a párt első titkárává, Koszigin pedig a minisztertanács elnökévé.
Ő volt az, aki a korábbi törvényhozói és gazdasági reformokat54 következetesen egyszerre támogatta és korlátozta. A vezetői oligarchikus rendszer kiépítésében központi szerepet játszott Brezsnyev, Koszigin és Podgornij; 1964-ben a gazdaságirányítási reformokat a korai konszolidációval együtt együttműködve alakították ki. 1966-ban Brezsnyev marsall címet kapott, és ezzel a katonai ranggal is megerősítette pozícióját.
Koncepciók és gazdaság
A Brezsnyev-doktrína a korlátozott szuverenitás elvét jelentette, amely a Varsói Szerződés tagországainak belső kérdéseire adott invulnerábilis választ. Az 1960-1970-es években a gazdaság növekedése áttételesen hozzájárult a belső stabilitáshoz: a szovjet mezőgazdasági termelés 3%-kal nőtt évente az 1960-1970-es időszakban, az ipar pedig az VIII. ötéves terv (1966-1970) keretében 138%-kal növelte a termelést az előző évek eredményeihez képest. Lengyelországban Gierek vezetése alatt olyan tervezetek készültek, amelyek külső hiteleket és nyugati beruházásokat szorgalmaztak a nehézipar gyors felfuttatására, amit a Szovjetunió jóváhagyott, mert Olaj- és földgáz exportjával terhelték magukat a keleti blokk országainak támogatási kötelezettségeivel. A decentralizációs kísérleteket a PB akkor visszavonta.
1960-as évek és politikai játszma
1963-ban Brezsnyev a KB titkárává lépett elő, és Hruscsov bukását követően a politikai események felgyorsultak: a KB plénuma és a Politikai Bizottság döntései során Brezsnyev a Hruscsov-ellenes törekvésekkel szemben a kollektív vezetés fenntartását támogatta. A Koszigin-féle reformok eközben gyengítették a kormányfői poszt és a főtitkári hatalom közti megosztottságot, és ez hozzájárult a Brezsnyev-közeli csoport megerősödéséhez. 1964. október 14-én Brezsnyev nevezték ki a párt első titkárává, Koszigint a minisztertanács elnökévé, miközben a Szovjetunió stabilitására hivatkozva visszavonták Hruscsov reformjait.
Személyes élet és örökség
Brezsnyev 1927. december 11-én kötött polgári házasságot Viktoria Petrovna Gyenyiszovával, amely 55 éven át tartott Brezsnyev haláláig. Egy lánya, Galina Brezsnyeva és egy fia, Jurij Brezsnyev született. Két nagy szenvedélye volt: a vadászat és az autók. A Kutuzov sugárút 26. számú házban élt, ahol a Hrushcsovi időkből származó politikai és kulturális személyiségek is szoktak megfordulni. Halála után családja szinte semmit sem tarthatott meg Brezsnyev javaiból; minden visszakerült az államhoz.
Végső éve és halál
1982. november 10-én halt meg Moszkvában, előtte három nappal még a Vörös téren a hagyományos felvonuláson köszöntötte az elvonulókat. A közreadott vizsgálat szerint szívinfarktus okozta halálát. A halálhírét csak egy nappal később közölték, és ezzel zárult Brezsnyev hosszú politikai pályája.
Örökség a modern történelmből
A szovjet vezetésben betöltött szerepe és a Brezsnyev-doktrína megfogalmazása meghatározó volt a hidegháború periódusának bel- és külpolitikájában. A személyes erő és a politikai mérlegelés összefonódása tájolást adott a Szovjetunió belső és nemzetközi viszonyainak alakulásához.
