Az ókori Róma történetét áttekintő fejezetek között kiemelkedik Julius Caesar élete és a köztársaságból császárság felé vezető út, amelyet a könyv szemléletesen elemzi. A könyv egy szíriai tinédzser történetével kezdődik, aki 218-ban került Róma trónjára és 222-ben meggyilkolták. Elagabalusszal kezdem a könyvet, mert az ilyen sztoriknál nem az a lényeg, hogy igazak-e vagy sem. Elagabalusszal kezdem a könyvet, mert az ilyen sztoriknál nem az a lényeg, hogy igazak-e vagy sem. Szerintem bizonyos fokig nem is számít, hogy szó szerint igazak-e, mert egy más értelemben igazak: azokat a római félelmeket fejezik ki, hogy milyen lehet a legrosszabb fajta császár.
Róma elődje és a köztársaság - Az emberek néha azt hiszik, hogy a Római Birodalmat egy római császár hozta létre és irányította. Az előző politikai rendszer, amelyet általánosan köztársaságként ismerünk, Julius Caesar dictatori szerepével véget ért. A köztársaság egyik vonása, amely Rómát szinte minden más korai nyugati hatalomtól örökre megkülönbözteti az, hogy elképesztő sikerrel hódított. Róma a Kr. e. II. században alapozta meg birodalmi hatalmát, és a közép- és későbbi időszakban is jelentős katonai sikereket ért el. A Kr. e. II. századtól kezdve polgárháborúk sora tört ki, amelyek egyfajta utólagosan gyártott előzményt szolgáltattak a császároknak a hatalom megszerzésére. A köztársaság az eliten belüli képzeletbeli egyenlőségen alapult, valamint azon az alapszabályon, hogy senki sem lehet egy évnél tovább semmilyen politikai hivatalban, és minden ilyen hivatalt meg kell osztania valakivel.
Caesar személye és hatalma - Caesar meggyilkolása után egy Ön által „különösen komisz fiatalember”-nek nevezett személy jutott hatalomra: Octavianus. Caesart a „szabadság” nevében gyilkolták meg - itt hadd fojtsak el egy mosolyt - egyes kiváltságos, William Shakespeare által is dicsőített arisztokraták. Ezt tízévi polgárháború követte, amelynek során Caesar támogatói - nevezetesen Marcus Antonius és Octavianus - legyőzték a gyilkosait, aztán egymás ellen fordultak. Végül Octavianus került ki győztesen, és ő lett az első tulajdonképpeni császár. Nevét Augustusra változtatta és Kr. e. 27-től Kr. u.-ig ő lett a leghosszabb ideig hatalmon lévő római császár - ám ha a Kr. e. II. századtól kezdve a birodalom kezdetekor vizsgáljuk a kérdéseket, akkor is rámutathatunk, hogy Augustus hogyan is tette meg az első lépéseket a dinasztián alapuló uralom felé.
Az utódlás problémái - A trónöröklés tehát kezdettől fogva zűrös volt. A legsürgetőbb célja nyilván az volt, hogy ne kapjon tőrt a hátába. Egyik alapvető jelentőségű intézkedése a hadsereg államosítása volt. A Kr. e. I. századi Róma problémáját részben az okozta, hogy ambiciózus férfiak egész sora saját magánlégiót toborzott, amely hozzá volt hűséges és nem az államhoz. Augustus is így működött a polgárháború idején, és látnia kellett, hogy ez nagy gondot okoz. Ezért megszabadult a vezető emberek által verbuvált ideiglenes seregektől, és azokat hivatásos hadsereggel váltotta fel, amelyben a katonák szolgálati idejét korlátozták, és a végén leszerelési csomagot kaptak.
Az utódlás folyamata és a birodalom sokszínűsége - A Római Birodalom egyik vonása kezdettől fogva az volt, hogy Róma fokozatosan teljes jogú polgárságot és hatalmat adott a birodalom különféle részeiből származó jövevényeknek. És ahogy a Római Birodalom elitje egyre tarkább lett, úgy nőtt a trónon ülők változatossága is. Septimius Severus pontos származását például sokat vitatják, de az biztos, hogy nem volt mai kifejezéssel élve „fehér középkorú férfi”. És persze színesen azok a szobrok is másképp nézhettek ki, amikor festékkel próbálták kiemelni a bőr tónusait és az arcvonásokat.
Caesar kora és egészségügyi kérdések - A túlzottan monolitikus képet tompítják azok a kutatások, amelyek szerint Julius Caesar szív- és érrendszeri betegségekben szenvedett, vagy hajlamos volt a stroke-ra. A londoni Imperial College orvosai új kutatásaik alapján amellett érvelnek, hogy a görög és római forrásokban leírt tünetek nem epilepsziát, hanem többszörös mini-szélütéseket jelezhetnek. „A Caesarról feljegyzett tünetek mind összeegyeztethetők a többszörös mini-szélütésekkel” - mondta Francesco Galassi, az Imperial College orvosa. A kutatók szerint Julius Caesar állapotát tévesen diagnosztizálták, ugyanis nem epilepsziában szenvedett, hanem több mini-szélütést kapott.
Caesar vége és a köztársaság zsákutcája - Caesar Cr. e. 100-ben született, Gallia elfoglalása után a Rubiconra lépve polgárháborút indított, és amikor elnyerte a diktátor szerepét, ezt végérvényesen elhatározta: élete végéig diktátornak nyilvánította magát, és ezzel a köztársaság békéje megbomlott. Az erőszakos rendszert azonban senki sem szavazhatta le, és a gyilkosság volt a problémák megoldásának egyetlen módja. Caesar meggyilkolása után Brutus és Cassius vezette szenátusi csoport meggyilkolta, majd az ellenállók közötti harc új korszakot nyitott a római történelemben. A megoldhatatlan krízis pedig hozzájárult a császárság kialakulásához, amely végül Augustus nevéhez fűződik.
