Debrecen már a középkorban nagy és vallásos katolikus település volt, több templommal, melyek között a legnagyobb a gótikus Szent András templom volt.
A 16. században a reformáció térhódításával a városban megszűnt a római katolikus egyházi élet, ám amikor 1693-ban I. Lipót Magyarország szabad királyi városai közé emelte Debrecent, két és fél évszázad kényszerű távollét után visszatért a „kálvinista Rómába” a római katolikus egyház.
A város által adományozott templomtelken a piarista szerzetesek vállalták a missziót és hamarosan felépült templomuk is, a mai Szent Anna-székesegyház.
1991-ben II. János Pál pápa Debrecenben járt, és ekkor a barokk és copf-stílusú eredeti plébániatemplomot székesegyházi rangra emelte.
A Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye 1993-ban alakult meg Debrecen székhellyel, püspökét a székesegyházban iktatták be.
A Szent Anna Katolikus Székesegyházat, mint tornyok nélküli piarista templomot 1721 és 1746 között építették az olasz Carlone tervei szerint Csáky Imre püspök adományából, a környék Árpád-kori templomainak tégláit is felhasználva.
Az 1811-es tűzvész megrongálta a templomot, ekkor tornyait és mai főhomlokzatát 1830 és 1834 között Povolny Ferenc tervei alapján alakították ki.
A kapuk melletti fülkékben balról Szent István király, jobbról fia, Szent Imre herceg szobra áll.
Ha belépünk a templomba, szemünkbe tűnik a Ráhl Károly által készített főoltárkép, mely a templom védőszentjét, a Máriát tanító Szent Annát mutatja be.
A főoltár előtt 4 hársfából készült szobrot tekinthetünk meg, melyek Szent Ambrust, Szent Gergelyt, Nagy Szent Leó pápát és Szent Ágostont ábrázolják.
A mellékoltárok faragványai és barokk szobrai a 18. századból származnak.
A mennyezeten és az ablakok alatti falfelületen az Árpád-ház szentjeit ábrázoló freskó- és stukkódíszek láthatók.
1991-ben II. János Pál pápa Debrecenben járt, és ekkor a templomot székesegyházi rangra emelte.
A Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye 1993-ban alakult meg Debrecen székhellyel, püspökét a székesegyházban iktatták be.
A székesegyház szomszédságában egy katolikus oktatási intézmény, az 1903-ban épült Szent József Gimnázium található.
A klasszicista ház, a római katolikus főplébánia a 19. században létesült két régebbi lakóház összekapcsolásával Litsmann József tervei alapján.
Itt vezették be a keresztelő anyakönyvbe 1848 decemberében Petőfi Sándor fiát, Petőfi Zoltánt.
A keresztszülők Arany János és felesége, Ecsedy Júlia voltak, akik ugyan az eseményen nem tudtak megjelenni, de a kor szokásainak megfelelően az ifjú apa bejegyeztette őket.
Az 1896-ban nyílt meg a Római Katolikus Polgári Leányiskola, majd 1898-ban a Tanítóképző Intézet az udvarban ma is álló hajdani zsinagóga telkén.
Magyarország legnagyobb református temploma. Építése idején, a 19. Nagytemplom, majd a Városháza is.
A mai Nagytemplom felépítésére egy tragikus esemény, az 1802. miatt kellett hatalmas összegeket áldozni.
A város tűzvészének következtében romhalmazzá váló épületek között a Nagytemplom megépítéséhez szükséges felújítási és építési költségeket rendezték.
A gátak, a verestorony és a végleges Nagytemplom építése történetében több fordulat volt.
A városban az 1802-es tűzvész után a templom építését 1803-ban kezdték el, Péchy Mihály tervei szerint, majd később új tervek és kivitelezők szerepeltek.
A végső terveket Thaller József készítette el, így folytatódott a munka 1805-ben.
A bal oldali torony 1818-ra készült el, a jobb oldali pedig 1821. augusztus 6-án.
A tornyok 61 méter magasak, és a kupola hiányában is impozáns arculatot adnak a formának.
A timpanon mögé díszes frontgalériát építettek 1823-1824-ben Rabl Károly tervei alapján.
Az 1848-49-es szabadságharc kormánya Debrecenbe menekülve itt mondta ki 1849. április 14-én a Habsburg-ház trónfosztását, és hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot.
A két harang közül a nyugati toronyban a Rákóczi-harang található, amely azóta is a templom jellegzetes hangja.
A templomban két orgona található: a régebbi a szószék mögött, ezt Jakob Deutschmann készítette 1838-ban, ez egy 3 manuálos, 43 regiszteres, klasszicista szekrényű hangszer.
Az újabb orgona a főbejárat felett található, a templom déli részében.
A nyugati toronyban függ Magyarország legnagyobb református és egyben legnagyobb protestáns harangja.
A harang tömege 3800 kg, alsó átmérője 198 cm, és az eredeti 1636-os Rákóczi-harang másolata, melyet később restauráltak.
A Nagytemplom harangjainak történetét a 19. századi öntőmesterek és restaurálások sora írta.
A templom 1:50 arányú makettje, valamint a környék történeti kiállításai a látogatók számára fontosak.
A református Nagytemplom a város jelképe, amely Debrecent a kálvinista Rómának is nevezi.
A Nagytemplom és a Kollégium története összekapcsolódott a magyar nemzet történelmének nagy fordulópontjaival, köztük az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásával.
A kollégium története a késő középkorig nyúlik vissza, és a 18. században számottevő fénykorát élte Maróthi György és Maróthi Szegedi Kis István hatására.
A kollégium és a Nagytemplom együttes története a magyarországi klasszicizmus fontos alkotásává tette ezt az együtteset.
A Debreceni Kollégium története a protestáns tanintézmények egyik legfontosabb centruma lett, melynek hatása messze túlterjedt a helyi határokon.
A Nagytemplom és a Kollégium közös története a protestáns identitás és a kulturális örökség kiemelkedő példája Debrecenben.
