A székesfehérvári és szombathelyi építészeti örökségek közül a copf stílusú püspöki palota és a hozzá kapcsolódó székesegyház a magyar kora újkori építészet egyik kiemelkedő példája. A palota a középkori Nagyboldogasszony-bazilika romjain felhasználásával épült 1780 és 1803 között, és az egyházmegye vezetőinek lakó- illetve kormányzati központjaként szolgált.
A székesfehérvári Koronázási Bazilika köveire épült palota
A palota az egykori koronázó templom köveiből készült, melynek építését valószínűleg Riedel Jakab irányította. Az épület a copf stílus egyik legjelentősebb hazai alkotásaként ismert, természetes és áttekinthető tagoltságával és kiváló arányaival kiemelkedik. A középrizalitre felül lezáró timpanon nagy háromszögletű oromzata dominál, melyben dúsan díszített barokk püspöki címer látható. A palota külseje két oldalról a korinthusi fejezetű falpillérekkel, rozetákkal és füzérrel nyugtalanítja a szemlélőt. A homlokzatot külső díszítésként puttók és urnák tagolják, a tető fölött pedig kőbábos attika ül. A belső terek empire és biedermeyer elemekkel gazdagítottak, és a leggazdagabb részleteket az 1780-es évek végén kialakított belső tervek idézik.
Az első emeleten megcsodálható a Sala Terrena, amely az ország első múzeumaként szolgált és a középkori várból származó római kori feliratos köveket is bemutatja. Itt láthatók Dorffmaister Savaria antik emlékeit megörökítő freskói, valamint a püspökök dinamikus arcképcsarnoka, amelyet a falakra helyezett festmények és a hozzájuk tartozó egyedi keretek gazdagítanak.
A székesegyház és a kapcsolódó épületek egysége
A székesegyház a püspöki palotával és az egyházmegyei kollégiummal (régen szeminárium) összefüggő, művészien egységet alkotó épületegyüttes. A templom latin kereszt alaprajzú, klasszicizáló barokk stílusban épült, és külső homlokzatát négy toszkán és négy ión oszlop tagolja. A kapu felett a: Mózes, Keresztelő Szent János, Szent Péter és Szent Pál szobrai láthatók, amelyeket Philipp Prokop készített. A homlokzat fölötti részletességet a két torony keretezi, a szentélyt pedig a főoltár két oldalán álló szobrok gazdagítják. A belső gazdag díszítésében a copf- és rokokó elemek keverednek, a szentélyben a Vizitáció főoltárkép Takács István alkotása. A templom befogadóképessége mintegy 5000 fő, és a belső díszítés 1813-ra készült el, miután a freskók egy része a bombázások következtében megsemmisült. A nyugati oldalon Maulbertsch és Dorffmaister közös munkái is megtalálhatók; a kereszthajó oldalkápolnáinak falai Maulbertsch freskóit viselik, köztük Szent Márton és a hozzá kapcsolódó ereklyék, valamint a Szent Pál-templom emlékei.
A székesegyház architektúráját Hefele Menyhért tervei szerint a 18. század végén alakították ki, és a belső festményeket Anreiht György (1790-es évek végén) irányította. A belső terek gazdag metszettekkel, a metszetek között pedig piranesi világát idéző grafikákat is felvonultatnak. A díszterem a kor jellemző klasszicista jegyeit hordozza: rózsaszín márványfestésű pilaszterek, aranygrisaille jelenetek és rokokó virágfüzetek gazdagítják a falakat, amelyeket Maulbertsch freskói egészítenek ki. A Szent Pál-teremben dorffmaister pannói és Dorffmaister István által megalkotott freskók láthatók, míg a Vörös Szalonban Maulbertsch metszet- és festménytöredékei tekinthetők meg. A könyvtárszobát Mikes János alakította ki 1927-ben, a tölgypolcrendszerrel és a mennyezet medalionjaival, amelyek Mária Teréziát, Szily püspököt, Mikes püspököt és Habsburg Ottót ábrázolják.
A Sala Terrena hazánk első archeológiai kőtára, mely a palota földszintjén kapott helyet. A falakat Dorffmaister Savaria antik emlékeit megörökítő freskói díszítik, és a metszetek a római kori épületkompozíciókat idézik. A szombathelyi püspöki palota tehát nem csak a püspöki hatalom reprezentációja, hanem a történelem és művészet költői összefonódásának gazdag példája is egyben.
Rövid történeti áttekintés a kapcsolódó épületekről
Az 1780-1803 közötti időszakban felépült palota és a vele összefüggő székesegyházi komplexum a copf stílus legszembetűnőbb hazai példái közé tartozik. A palota fejlesztése a középkori hagyományokat ötvözi a kései barokk és az időközben kialakuló klasszicizáló jegyekkel, miközben a belső terek reignálóan gazdagok és monumentálisak. A székesegyház a barokk monumentalizmusának csúcsát képviseli, és az orgonától kezdve a freskókon át a szobrokig minden részletében az akkori művészi törekvéseket tükrözi.
