Csákányi László neve ma is ismerősen cseng mindenkinek, aki valaha nézett magyar rajzfilmet vagy hallott színpadon igazán karakteres hangot. De milyen életút vezetett idáig? Milyen emberi küzdelmek és mély sebek bújnak meg a legendás hang mögött?
Korai élet és út a színház felé
Németújváron született 1921. január 13-án, és a trianoni békediktátum után Ausztriához került a család. A szülőhely nevét később magyarosította Zsigovits László Jenő névre. Tenyerén a hivatás vágya már gyermekkorban megfogalmazódott: tízévesen a kőszegi papi internátusba került, mert apja papnak szánta. Egy kötelező színházlátogatás után döntötte el, hogy színész lesz, s elhatározásához végül sikerült szülei támogatását elnyernie. A Színművészeti Akadémiára 1939-ben vették fel, és 1942-ben diplomázott; osztálytársa között volt Szemere Vera és Zenthe Ferenc.
Az elsősorokban ránevetett a Nemzeti Színház igazgatója, Major Tamás, de a háború vihara közbeszólt: a fronton katonai behívóját is kezébe adták, majd négy év hadifogság várt rá. Hazatérés után a Nemzeti már nem tartott rá igényt, és hónapokig szülei tartották el paródiákkal és zenés burleszkekkel járta a vidéket. A Pesti Színházhoz került, útja innen az Úttörő, majd az Ifjúsági Színházhoz vezetett.
Háború, asszonyok és belső harcok
A háború utáni évek kemények voltak: a család dolgozott, de a pálya is nehezebb lett. Hazatérése után egy szerelmes asszony várta, aki később két lányt adott neki: Zsuzsát és Esztert. A szakmai élet pedig nem volt kegyes: a nagy színházak lassan engedték vissza soraikba. Emellett felmerült a gondolat, hogy visszatér a futball világába, sőt a futball világában dolgozóként játékvezető is lett, ám egy részeg szurkolótól kapott durva beszólás miatt végleg eltávolodott ettől a pályától.
Sikerek és mélypontok az évek során
Az ötvenes évek végére egyre jobban keresett, és egy újság a „pénzes listát” is közölte: Básti Lajos és Gobbi Hilda kapták a legtöbbet - havi ötezer forintot. A mikrofon mögött találta meg igazán önmagát; a hangját sok mindenben kamatoztatta: Fernandelt, Peter Ustinovot és Charles Laughtont adta magyar hangként. Különösen kiemelkedő volt a Dal a vén budai hársfákról című operett-dal és a szinkronmunka: a Frédi és Béni, a Dzsungel könyve Baluja, a Vuk Karakja, a Lúdas Matyiból Döbrögije mind-mind Csákányi-nemzettségű hangzását hordozta.
A család elvesztése mélyen érintette: a felesége halála visszavetette őt érzelmileg. Ezek az idők váltak a belső erő forrásává, és a közönség felé fordulva ismét beláthatatlan népszerűségre tett szert. A szinkron és a színpad mellett a rádiókabaréban is gyakran fellépett, sőt egy időben olyan ikonikus figurákat formált meg, mint Frédi vagy a két krahácsi atyafigura.
Színpadi és filmes tevékenységek sokoldalú mestere
Csákányi sokoldalú jellemábrázoló művész volt: drámában és vígjátékban egyaránt otthonosan mozgott. A filmek közül kiemelkedő az Indul a bakterház és a Rab ember fiai. Mellettük a televízió és a rádió világa sem maradt ki: a Rádiókabaré rendszeres szereplője volt, és a hangzás, amit a mikrofon mögött hallhattunk, mindig is karakteres maradt. A hangzás mögött álló emberi sorsok és mély belső küzdelmek éppoly fontosak voltak, mint a sorozatos sikerek.
Színészi tevékenységének összegzése: negyven évnyi pályán több műfajt is megragadt, több száz hangjáték és film fémjelzi. A késői években a művészi tevékenység mellett a család és az emlékezet kapott kiemelt szerepet: a lány Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, és az elhivatott munkáról tanúskodó családi örökség maradandó emlék. 1992-ben Budapesten hunyt el.
Örökség és megkerülhetetlen hang
Csákányi László hangja generációk számára lett ismert: a Frédi és Béni klasszikusa, a Süsüben a régi király, a Döbrögi a Lúdas Matyiban, a Karak a Vukban vagy a Balu a Dzsungel könyvéből mind-mind az ő hangjához kötődnek. Emellett a magyar színháztörténelemben is meghatározó alak marad: Jászai Mari-díjjal 1959-ben ismerték, Érdemes Művész- és Kiváló Művész elismerésekkel jutalmazták. A százéves jubileumhoz kapcsolódó emlékekben is felelevenedik: 2013-ban Szentgotthárdon a filmszínház nevét elnyerte a színész nevét viselve.
- 1921. január 13-án született Németújváron (ma Ausztria), Zsigovits Lászlóként.
- A Színművészeti Akadémián 1942-ben diplomázott; a Nemzeti Színház ezt követően vonzotta, de a háború után nem tartotta igényt rá.
- A Pesti Színház, az Úttörő és az Ifjúsági Színház után a Fővárosi Operettszínház és a Petőfi Színház tagja volt; később a Vígszínház és a Vidám Színpad része is lett.
- Szinkronizálásban világhírnév: Frédi és Béni, Balu a Dzsungel könyvéből, Karak a Vukban, Döbrögi a Lúdas Matyiban.
- Élete tele volt személyes gyötrelmekkel, de a közönség előtt mindig emberként és mesélőként maradt meg.
Csákányi László emberi története a megpróbáltatások közepette is a humánum és a tehetség felemelő erejét mutatja: a hang, amely milliókhoz szólt, mögött pedig egy olyan élet rejtőzött, amelyet a színészi hitvallás tartott egyben.
