Csintalan olajszőkítés: részletek, szerepek és történelmi hátterek

Bonyolult életút az övé. A KISZ-ből indult, az MSZP egyik vezetője volt a kilencvenes években, aztán az elmúlt húsz évben különböző - először fideszes, majd megtért fideszes - médiumok showmanjaként láthattuk. Arra kérném, ha kérhet egyáltalán az újságíró az interjúalanyától, hogy a beszélgetésben lehetőleg ne használja azt a fordulatot, hogy a politikában soha ne mondd, hogy soha.

Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális „üzletága” volt, becslések szerint az 1990-es években több száz milliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az „olajos ügyek” 1991‒1992-ben ütötték fel fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. Ezernyi helyen feldolgozták már ennek a vadkeleti történetnek a részleteit.

Történeti előzmények: a HTO és a piac nyitása

A válaszért messzebb kell visszautaznunk az időben, egészen az 1950-es évekig. Ekkoriban felfutóban volt a hazai olajkitermelés, és a szovjetektől is biztosan, olcsón jött a nyersolaj. A benzin előállítása mellett bőven volt gázolaj is, a termelt mennyiséget pedig nem tudták felszívni az állami teherautós, buszos, mezőgazdasági flották. Ezért bedurrantották a népi olajkályhaprogramot. 1958-ban megkezdték a Mekalor típusú, gázolajjal működő kályhák gyártását. Egyfajta szociális juttatásként kezelték, az ÁFOR 1966-ban törölte el a jegyrendszert a mekalorolajra, így onnantól már készpénzért vásárolhatta bárki, akinek volt elég forint a zsebében.

A később háztartási tüzelőolaj (HTO) néven futó anyagot még olcsóbbá tették. A kormányzat 30 százalékkal lecsökkentette az árát. A rendelkezés hatására a HTO-felhasználás egy év alatt a tízszeresére, 500 ezer tonnára nőtt, az átvételi pontok száma bővült.

Korabeli benzinkút és HTO-kanna fotó

A katalizátor: rendszerváltás, import és dízelautók

A katalizátor a rendszerváltás volt, az import kikerült az állami monopólium alól, ömlöttek az országba a nyugati dízelkocsik, így tényleg ipari mértékű lett a tüzelőolaj tankolása. 1990-ben egy kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. Erre a ferrocén nevű vegyületet használták, amely pirosra festette az olajat.

A fűtőolajként behozott termékeket a vámkezelésnél kellett volna színezni, ami lehetőséget adott a visszaélésekre. Később már erre sem volt szükség, beindult a kémiai semlegesítés, nagyüzemben távolították el a jól látható színt adó adalékanyagot, vagyis szőkítették az olajat. Időközben ráadásul egyre nagyobb lett az árkülönbség a HTO és a dízelolaj között. A csúcs 1994-ben volt, akkor literenként 44 forint volt.

Módszerek: hogyan szőkítették az olajat?

„Végy több százezer liter tüzelőolajat, szerezz hozzá tiszta ipari kénsavat, és megfelelő arányban öntsd össze őket. A kémiai reakció következtében a kénsav megsemmisíti a festéket, amivel megszínezték a HTO-t. Lám, így készül a szőkített üzemanyag.”

A csapatok nagyüzemű savazással, illetve később foszforsavas eljárásokkal távolították el az adalékot; a technológia fejlődése és a szervezett műveletek miatt az olajszőkítés egyre kifinomultabb és nehezebben bizonyítható lett. A hatóságok beszámolói alapján az olajszőkítés megállapítása már laboratóriumi vizsgálatokat igényelt, annyira fejlettek a másik oldal eszközei.

Ábra: a szőkítési folyamat lépései (savazás, semlegesítés, desztilláció)

A szervezetek és a szereplők: maffia, politikai kapcsolatok, cégháló

Milliárdokról volt már szó, és az állam béna kacsaként nézte a szabad rablást, az olajszőkítést szervezetten végzők pedig mindig egy lépéssel a rendőrök előtt jártak. A „katalizátor” mellett kialakult egy olajmaffia-hálózat, amelybe vállalkozók, vámosok, rendőrök és politikai kapcsolatok is beágyazódtak.

A kilencvenes évek legnagyobb olajüzletét a Kordax Rt. bonyolította. A Kordax az orosz olajat egy, a Mollal kötött tranzitszerződéssel a Mol vezetékein Szlovákiába szállította. A módszer egyáltalán nem volt szokványosnak mondható, a vezetékeire, finomítóira kényes Mol tudomásunk szerint senki másnak nem engedte meg ezt a „lötyögtetést”. A trükk az volt, hogy a Kordax már magyar tulajdonúként hozhatta vissza Szlovákiából az olajterméket, és az így az akkor hatályos jogszabályok szerint a vámoláskor már nem minősült importolajnak, azaz a Kordaxnak csak önbevallással kellett volna megfizetnie a közterheket, ám ez valamiért elmaradt.

A maffiának csupán sav, néhány üres kft. Az „olajos ügyek” szereplői között felbukkantak ismert cégek és személyek: Kelemen Iván, a Kordax Rt. vezetője; a Defend Kft. és annak politikai áthallásai; valamint több, egymástól független forrás szerint politikusok és pártpénztárnokok nevei is. Több, egymástól független forrásunk is azt állítja, Csintalan Sándor a párt akkori alelnöke volt a fő ügyintéző az MSZP-s vonal legtöbb nagy olajüzlete mögött. Azt mondták, Csintalan maga emelte fel a telefont, ha megakadt a szállítmány és rádörrent esetenként a siófoki , a dombóvári, vagy a miskolci vámosokra.

Politikai és intézményi összefonódások

A fűtőolaj-üzlethez kapcsolódó visszaélések kapcsán számos név és intézmény merült fel. Nógrádi Zsolt zárt meghallgatáson az olajbizottság előtt tett vallomása 204 nevet tartalmazott, továbbá olyan cégeket, amelyek a tanú szerint valamilyen formában érintettek az ügyben. Nógrádi szerint Flaisz Ferenc 100 milliárd forintot lopott, ám ennek a pénznek a hatvan százalékát a pártok kapták. Flaiszhoz hasonló gazdasági és bűnöző csoportok voltak még az országban, számukat 20-30-ra tette az olajbróker. Szerinte ezek a csoportok összesen 2000 milliárd forintot adtak le a politikai szervezeteknek.

A politikai felelősség tisztázására 1999. december 7-én az Országgyűlés parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre. A bizottság szerepe az igazságszolgáltatás, a rendvédelmi szervek és a politikai intézményrendszer szerepének tisztázása volt. 2000. június 8-án Nógrádi írásban, majd később magnófelvételen nagy botrányt kavaró tanúvallomást tett. Következő nap Pallag László, az olajbizottság kisgazda elnöke a vallomás alapján azt állította, hogy a Magyar Köztársaság belügyminisztere évekkel azelőtt, még országos rendőrfőkapitányként maffiózóktól vett fel 50 millió forint körüli összeget, valamint hogy az MSZP pénztárnoka 1994 elején 750 millió forintot vett fel ugyaneztől a bűnözőktől. Pallag László szerint az olaj vásárlói között volt a Volán, a BKV, a Malév, a Mahart, a Hungarocamion és a honvédség is.

Hatósági reakciók, vizsgálatok és perek

A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt, hamisítást, csempészetet, vámorgazdaságot követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték, de számos elkövetőt nem „találtak”.

1995 és 1996 folyamán több esetben tűnt el lefoglalt üzemanyag. 1999. december 7-én az Országgyűlés a szervezett ásványolaj-bűnözés okainak a felderítésére parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre. A bizottság anyagai azonban részben titkosítva maradtak: a többmilliárdos csalást vizsgáló bizottság 2000-ben történt feloszlatása után az iratokat 80 évre titkosították.

A titkosítás feloldása hosszú ideig politika függvénye maradt. Kármán Irén a FigyelőNetnek azt mondta: „A közélet megtisztulását várom az olajügy titkosításának feloldásától, és azt, hogy kiderüljön, mely politikusok és rendőri vezetők voltak összefüggésben a botránnyal, kik nyerészkedtek.”

Ügyészségi jelentés és irattár képe

Rejtélyes esetek, halálesetek és feltételezések

A visszaélések feltárása közben több rejtélyes esemény is történt: emberek tűntek el, voltak gyanús halálesetek és felmerültek összeesküvés-elméletek. 1993. december 8-án a kiskunhalasi rendőrkapitányság speciális nyomozói és kommandósai szőkített olaj átfejtése közben tetten érték egy tanyán Nógrádi Józsefet és két fiát (Zsoltot és Ádámot), ő maga azonban elmenekült és külföldre távozott. Következő év áprilisában megszüntették ellene a nyomozást.

1998. február 27-én kollégái második emeleti irodájában megtalálták Kuzma Mihály alezredes holttestét. A hivatalos verzió szerint Kuzma Mihály öngyilkos lett. Júliusban a legfőbb ügyészség több békés megyei rendőr halálának ügyében való nyomozása során megállapította, hogy öngyilkosok lettek. (Kármán Irén szerint ezzel szemben meggyilkolták őket). A nyomozás során egyébként nem bizonyosodott be, hogy hivatalos személyeket vesztegettek volna meg az olajügy szereplői, ezért az ügyészség a nyomozást megszüntette.

Gazdasági következmények és a közvélemény

A szőkített üzemanyag előállítása és terjesztése milliárdokat vont ki az államháztartásból. A közvélemény tényként kezelte a politikusok és az alvilág összefonódását. Az Antall- és a Boross-kormány, egyáltalán a politika miért hagyta évekig a csalásra lehetőséget adó kettős árat - ez a kérdés sokakban felvetődött. A kettős árrendszer mégis csak 1995-től szűnt meg. Nem sokkal később megszigorították a halasztott vámfizetés szabályait, 1998-tól pedig az üzemanyag céljára szolgáló kőolajtermékeket azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte.

Csintalan és az „olajos dolog”

Mármint nekiment az olajos biznisznek, ami áthatotta a politikát. Nem tudom, hogy helyben milyen mértékben hatotta át. Én már elég régen úgy vagyok ezzel, hogy annak is 98 százalékos valószínűsége van, hogy itt van ez az asztal. Nem tudom, hogy az olajszőkítés milyen mértékű volt, az biztos, hogy a halasztott vámfizetés nagyon.

Több forrás szerint Csintalan Sándor neve előkerült az ügy kapcsán: „Több, egymástól független forrásunk is azt állítja, Csintalan Sándor a párt akkori alelnöke volt a fő ügyintéző az MSZP-s vonal legtöbb nagy olajüzlete mögött. Azt mondták, Csintalan maga emelte fel a telefont, ha megakadt a szállítmány és rádörrent esetenként a siófoki , a dombóvári, vagy a miskolci vámosokra.”

Amikor az Index szembesítette a konkrét dátumokkal, személyekkel, megmosolyogta a történeteket. A magyar keresztapa Havasnak azt is elárulta, hogy az olajozás nagyágyúi magyar festőkről nevezték el magukat, s beszélgetéseikben konspiratív okokból így emlegették egymást. Mindenesetre a szocialistákkal összenőtt maffia sem bízott semmit a véletlenre, meglepően pontos információik voltak a rendőrségen belülről.

Idővonal: főbb események röviden

Év Fő esemény
1958-1966 Mekalor kályhák, HTO megjelenése, jegyrendszer megszűnése
1980-as évek Kis méretű, korai seftelés, főként külföldi kamionosoknak
1990 Import nyitás, ferrocén adalékolás bevezetése
1993-1995 Olajszőkítési ügyek masszív felbukkanása, vizsgálatok
1999-2000 Parlamenti vizsgálóbizottság, Nógrádi vallomásai, perek
2000s Szabályozási szigorítások, részleges elszámoltatások

Főbb tanulságok és a mai jelentőség

Az olajszőkítés ügye nem csupán bűnügyi történet: a rendszerváltás gazdasági és politikai anomáliáinak egy összetett tünete. A címben jelzett szereplők életútja - politikai karrierek, háborús retorika, pártfinanszírozás körüli viták - mind részei annak a narratívának, amelyben a gazdasági visszaélések és a politikai érdekek szövevénye összefonódott.

Az ügy feltárása és az iratok titkosságának feloldása továbbra is közéleti követelmény maradt: „Ha a politikában megvan a szándék, akkor igen, kiderülhet az igazság. Annak idején a csúfosan elhalgattatott olajbizottságot is ezzel a szándékkal hozták létre, így van remény” - véli egy érintett forrás.

Az olajszőkítés árnyékában – Ki is volt valójában Portik Tamás?

Összefüggések a politikai életúttal

„Nem tudom, mikor fizette ki. Mi nem vesztünk össze, egyszerűen rájöttünk, hogy már nincs nagyon miről beszélnünk. Ki volt a közvetítő? Mit tud adni az MSZP-nek, miben lehet a hasznára? Igen, akkor sem volt valami népszerű dolog MSZP-snek lenni. Hozzátartozik a döntésemhez az is, hogy ezzel az életúttal a jelenlegi ellenzéki mezőnyben hova mehetnék, ahol tudok valamit csinálni.”

A történet személyes dimenziója is erős: politikai pályafutások, személyes sértettségek, pártpolitikai manőverek mind hatottak arra, hogyan alakult a nyilvánosság és a hatósági eljárások menete. „Én már elég régen úgy vagyok ezzel, hogy annak is 98 százalékos valószínűsége van, hogy itt van ez az asztal.”

Mi maradt tisztázatlanul?

  • Számos szereplő és tranzakció végleges felelőssége napjainkig részben tisztázatlan.
  • Az iratok titkossága és a vizsgálatok lezártsága miatt sok részlet nem került nyilvánosságra.
  • A politikai kapcsolatok és a finanszírozási csatornák teljes feltárása hiányzik.

Az olajszőkítés története egyben intő példa: hogyan tud a gazdasági kísértés, a szabályozási hézag és a politikai érdek összefonódása nagy állami veszteségeket és tartós bizalomvesztést okozni a közéletben. A nyitott kérdések - dokumentumok feloldása, további vizsgálatok - továbbra is napirenden vannak azok számára, akik a közélet megtisztulását várják.

tags: #csintalan #olaj #szokites