A csontvelőgyulladások közé az akut csontvelőgyulladást, a krónikus csontvelőgyulladást és a Brodie-tályogot soroljuk. Cikkünkben e betegségek tüneteiről, diagnosztizálásáról és kezeléséről olvashat.
Akut csontvelőgyulladás
Okok: Az akut csontvelőgyulladás a csont és a csontvelő gennykeltő baktériumok által okozott megbetegedése. Leggyakrabban a hosszú, csöves csontok az érintettek (combcsont, lábszárcsont, felkarcsont, alkarcsont - a gyakoriság csökkenő sorrendjében). Az esetek közel 90 százalékában a Staphylococcus aureus nevű gennykeltő baktérium a kórokozó. Tudta? Akut csontvelőgyulladás többnyire gyermekekben fordul elő, 16 éves kor után ritkán alakul ki. Felnőttekben csak kivételes esetben, idősebb, legyengült immunrendszerű betegekben, vagy műtéti szövődményként alakulhat ki csontvelőgyulladás. Többnyire a szervezetben lévő más fertőzőforrásból, a véráram útján a csont üregében lévő csontvelőállományba jutó kórokozók a felelősek a gyulladás kialakulásáért. A fertőzés forrása leggyakrabban egy gennyes-gyulladt fog, bőrgyulladás, középfülgyulladás lehet. Ritkán helyi hatásra (lokálisan) fertőződik a csont, így alakulhat ki csontvelőgyulladás baleseti nyílt csonttörés után vagy csontműtétet követően.
Tünetek: A gyulladás kiterjedése, súlyossága a szervezet védekezőképességétől függ. Erős immunrendszerű betegekben a folyamat lokalizált marad az érintett csontban. Ellenkező esetben a csont felszíne felé törve eléri a szomszédos lágyrészeket (izmok, inak), illetve a kórokozók a véráram útján eljutva más szerveket is megfertőznek. Csontvelőgyulladás esetén az érintett végtag fájdalmas, duzzadt, felette a bőr melegebb tapintatú, piros. A fájdalom nyugalomban is fennáll és lüktető jellegű. Érzékeny és duzzadt lehet a szomszédos ízület is. Emellett magas láz, elesettség tapasztalható.
Vizsgálatok és kezelés: Laboratórumi vizsgálattal emelkedett fehérvérsejtszám (fvs), gyorsult süllyedés (We) és magas CRP-szint észlelhető. A röntgeneltérések csak néhány nap elteltével jelentkeznek. Szükség esetén CT-, MR-vizsgálatot is végeznek. A diagnosztikában használatos még a csont-izotópvizsgálat, mely során a csonthoz jól kötődő kontrasztanyagot adnak be intravénásan, mely a gyulladt területen dúsul fel és a készített képeken kirajzolja azt. Az akut csontvelőgyulladás kórházi kezelést igényel. Az érintett végtag nyugalomba helyezése és széles spektrumú antibiotikum intravénás adása szükséges. Amennyiben az antibiotikum hatására a gyulladás nem enyhül, szükség lehet a gyulladásos terület feltárására és az elhalt csontrész eltávolítására (trepanálás). Ezt követően szívó-öblítő draint helyeznek be a feltárt területbe, melyen keresztül antibiotikumos oldattal öblítik a területet. A folyamat megnyugvása után is még néhány hétig antibiotikum szedése szükséges.
Krónikus csontvelőgyulladás
Megfelelő és idejében alkalmazott terápia ellenére is előfordul, hogy a korábban kezelt osteomyelitis évek múlva kiújul. Tünetek: A régi gyulladás helyén a végtag ismét fájdalmassá és duzzadttá válik, felette a bőr feszes, piros lesz. A szomszédos ízületben fájdalom és mozgáskorlátozottság keletkezik. A folyamat előrehaladtával akár kis erőbehatásra is törés alakulhat ki az érintett csontban.
Vizsgálatok és kezelés: A diagnosztikában ebben az esetben is hasznos a röntgen, illetve a csontscan vizsgálat. A kiterjedés megítélésében CT-vizsgálat lehet az orvos segítségére. Krónikus osteomyelitis esetén végleges gyógyulást csak radikális sebészi beavatkozást követően várhatunk. A műtét során az érintett területet feltárják, majd ezt követően eltávolítják a gyulladásos szöveteket. A műtétet követően a feltárt területbe egy draincsövet helyeznek, melyen 8-10 napig antibiotikus oldatot áramoltatnak keresztül. Újabb eljárás az antibiotikus lánc alkalmazása. Ennek lényege, hogy az üregbe egy olyan 30-60 antibiotikumos golyóból álló sodort láncot helyeznek, mely folyamatosan bocsátja ki a hatóanyagot. Ezt a láncot 2-3 hét után távolítják el. A kitakarított üreg helyét a gyulladás megszűnését követően vagy izomlebennyel, vagy sajátcsont-beültetéssel töltik ki.
Brodie-tályog
Tünetek: A Brodie-tályog (szubakut osteomyelitis) csekély tüneteket okozó, jellegzetes elhelyezkedésű csontvelőgyulladás. Leggyakrabban Staphylococcus aureus baktérium okozza a fertőzést, a szervezetbe, vérkeringésbe kerülve. Az akut és krónikus csontvelőgyulladással ellentétben nem a csontok középső részében, hanem azok végeiben, az ízületek közelében alakul ki lokalizáltan a gyulladás. A megbetegedés az érintett rész kisfokú duzzanatával, nyomásérzékenységével jár. Jellemző rá a húzó jellegű fájdalom. A szomszédos ízület általában megduzzad és benne folyadék jelenik meg. Hőemelkedés, láz, rossz közérzet kíséri.
Vizsgálatok és kezelés: Jellegzetes röntgenképet ad, de el kell különíteni nem egyértelmű esetben töréstől vagy daganattól is. A laboratóriumi leletek (gyulladásos paraméterek) viszont ritkán kórosak, ha van eltérés, akkor emelkedett fehérvérsejtszám és CRP jellemzi. Röntgen, szükség esetén CT vagy MR nyújt segítséget a diagnózisban. A Brodie-tályog kezelése sebészi úton történik, az üreg feltárása után annak teljes kitisztítása a feladat. Ezt követően a végleges gyógyulás érdekében antibiotikumos kezelés szükséges, mely gyakran elhúzódó gyógyszeres kezelést jelent.
Csontvelő és immunrendszer összefüggése
A vér alkotóit a csontvelő termeli. A hematológia egyik fő területe a sejtes haematologia, a csontvelő elégtelen, vagy túlzó működése. A túlzó működés eredményezheti a csontvelői sejtek burjánzása révén az akut vagy krónikus leukémiákat, valamint az ugynevezett myeloproliferativ betegségeket. Ilyenkor rendellenes vörösvérsejtekből, fehérvérsejtekből vagy trombocitákból képződik tl sok. Az akut leukémia heves, gyors lefolyású, a krónikus leukémiák viszont lassabban bontakoznak ki. A limfómák a nyirokcsomó rendszert érintő betegségek, melyek felismerése a gondos fizikális vizsgálat és laboratóriumi vizsgálatok alapján történik. A leukémia különböző típusai közé tartozik a myeloid és a lymphoid eredet is, és akut vagy krónikus formában jelenhetnek meg.
Diagnózis és kezelés áttekintése
A diagnózis első lépése a beteg anamnézisének felvétele és fizikális vizsgálat. Laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó vizsgálatok (röntgen, CT, MR) és célzott laboratóriumi tesztek segítenek meghatározni a leukémia típusát, stádiumát és kiterjedését. A kezelés sokféle lehet: kemoterápia, célzott terápia, immunterápia, radioterápia és csontvelő-átültetés. Az allogén csontvelő-átültetés során donor csontvelőjét kapja a beteg, amely lehetővé teszi a gyógyulást bizonyos esetekben. A terápia kockázatai közé tartozik a szövődmények és mellékhatások, például hajhullás, étvágytalanság és a gyomor-bélrendszeri panaszok. A kezelések hordozhatóak járóbeteg vagy kórházi formában is, az adott állapot függvényében. A megfelelő diagnózis és korai kezelés jelentősen javíthatja a túlélési esélyeket.
Endokrinológiai összefüggések és a csontritkulás szerepe: a csontritkulás (osteoporosis) a csontok tömegének és sűrűségének fokozatos csökkenése, amelyet endokrin tényezők és hormonális egyensúly befolyásol. Például az ösztrogén hiánya a menopauza után nőknél emeli a csontritkulás kockázatát, míg a pajzsmirigy túlműködése és a mellékpajzsmirigy túlműködése hatással lehet a csontanyagcserére. A megelőzés és kezelés magában foglalja a megfelelő táplálkozást, D-vitamin- és kalciumbevitelt, testmozgást, valamint szükség szerinti gyógyszeres terápiát (biszfoszfonátok, parathormon-analógok, hormonpótló terápia). A navágások fontos része a rendszeres ellenőrzés és az endokrin kórképek felismerése és kezelése.
Végső megjegyzés: a csontrendszeri betegségek megelőzése és a korai felismerés jelentősen javíthatja az életminőséget és a kimenetelt. Ha bármilyen tünetet észlel, mint például gyakori fertőzések, fáradtság vagy vérzékenység, forduljon szakemberhez.
Osteomyelitis - Okok, tünetek, diagnózis és kezelés (patológia)
Forrás: WEBBeteg, Dr. Dobi Gyöngyi, Dr. Ujj Zsófia Ágnes