A csupasz vakondpatkányok (vagy más néven csupasz földikutya vagy csupasz turkálók) Afrika északkeleti részén, Kenya, Szomália és Etiópia területein a leggyakoribb.
Rendkívül szociális lények, nagy, 70-80, de akár 300 főt is elérő föld alatti kolóniákban élnek.
A fészek közelében külön WC-kamrákat is kifúrnak, ahová üríteni járnak az állatok.
Ha megtelik ez a kamra, akkor betömik, és ásnak helyette egy újat.
A kajáért sem szeretnek messzire járni, ezért vannak az élelemraktáraik is a fészek közelében.
Az ide begyűjtött hagymák, gumók, gyökerek svédasztalként várnak minden kolóniatagot.
Időnként gigantikus falatokra is számíthatnak, akár egy 50 kilót nyomó gumót is képesek közös erővel betárazni.
A csupasz turkálók olyan hierarchikus társadalomban élnek, mint a méhek vagy a hangyák, náluk is egy királynő uralkodik és felel az utódnemzésért.
A nem szaporodó nőstények a kölykök gondozásában vesznek részt, hozzájuk bújnak és melegen tartják őket, ha elkóborolnának, illetve veszélyhelyzetben kimenekítik őket a fészekből.
Afféle székletterápiával a kölykök bélflórájának kialításában is segítenek, ami a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a kölykök ürüléket fogyasztanak egy ideig.
A többiek dolga az élelemkeresés és -raktározás, illetve az ásás.
Nagyobb alagutak fúrásánál csatárláncba állnak, a fúrópajzsként felfogható egyed hátrarúgja a kikapart földet, és aztán így tesz mindenki más mögötte, míg az utolsó ki nem tolja a földfelszínre egy ideiglenesen megnyitott járaton.
A vakondpatkányok egyedülálló képessége: bőrükön keresztül szinte nem éreznek fájdalmat, mivel az egyik idegreceptora módosult.
Egy kutató azt feltételezi, hogy az evolúció mindent leállított ennél a fajnál, ami nem szükséges, beleértve az extra idegreceptorokat is.
Ez segítheti az élelemért rendkívül sokat dolgozó állatot az oxigénszegény környezetben és forróságban, hogy létezni tudjon.
Az új kutatások szerint nem egy veleszületett mechanizmus akadályozza meg a rák kialakulását, hanem egy komplex folyamat, amelyben a mutálódott sejtek körüli egyéb sejtek és molekulák, valamint az immunrendszer is részt vesz.
A csupasz vakondpatkányok rendkívül hosszú életet élnek, és elkerülik a rákos megbetegedéseket is.
A tudósok szerint a hosszú élet és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség több tényező kombinációjának eredménye lehet, beleértve a DNS-javítást és a dajkafehérjékben gazdag fehérjék hálózatát is.
„Minden második ember valószínűleg rákos lesz. Az egerek és a patkányok hasonló valószínűséggel betegednek meg rákban, ezzel szemben a csupasz vakondpatkányok szinte soha nem kapnak rákot, ez nagyon ritka” - mondta Smith.
A kolónia a méhekhez hasonlóan működik, az utódokat a királynő hozza a világra, 70 napnyi vemhesség után 3-13 kölyök születik.
A csupasz turkáló, vagy csupasz földikutya, egy szociális életet élő rágcsáló, amely nagy hatással van az emberiségre és az orvostudományra.
Az afrikai földikutyaféle szinte mesebeli képességekkel rendelkezik, és hírből sem ismeri az olyan krónikus betegségeket, mint a diabétesz vagy a rák.
A hallható adatok szerint az állat hosszú életét és ellenálló képességét a komplex biológiai mechanizmusok sokasága táplálja.
A kutatók megfigyelték, hogy a fajok több gén aktivitása összefügg a fájdalomérzet módosításával és a környezeti alkalmazkodással.
Az egyik elmélet szerint olyan hialuronsavatartalmú molekuláris összetevők szerepet játszanak a bőr rugalmasságában és a sérülések elkerülésében, amely egyben rákellenes tulajdonságokkal is járhat.
A tudósok célja, hogy a csupasz turkáló biológiáját és védelmi mechanizmusait emberi gyógyászatba átültessék megelőző kezelések vagy gyógyszerek fejlesztésére.
A kolóniákban a kommunikáció csicsergő, vinnyogó hangjelzésekkel zajlik, és dialektusokat is kidolgoztak.
A csupasz földikutya hosszú ideig elkerülheti az öregedéssel járó külső jeleket, és a kutatók szerint hosszú távú megértésével mérföldkő lehet az emberi életminőség javításában is.
A csupasz vakondpatkányok megfigyelései közben felmerült az a gondolat, hogy az elsavasodott környezetben végzett kutatások új utakhoz vezethetnek a fájdalomcsillapításban és az immunbetegségek kezelésében.
A kísérletek során a savasabb levegő hatásait figyelték meg különböző fajokon, és az eredmények megerősítették, hogy az adott fajok fájdalomérzékenysége eltérő lehet a környezeti stressz függvényében.
A csupasz földikutya példája azt mutatja, hogy az evolúció a környezethez való alkalmazkodás során hosszú távon az élőlények genetikai és fiziológiai stratégiáit is átalakította.
Az afrikai földikutyák rendkívül oxigénszegény és magas páratartalmú közegben élnek, amit a járataik kialakítása és a belső fészekkamrák elrendezése is támogat.
A kutatók kiemelik, hogy a csupasz földikutya példája új utakat nyithat az emberi fájdalomcsillapítás és a rákkutatás területén, illetve a hosszú élettartam genetikai és molekuláris alapjainak megértésében is hozzájárulhat.
Fontos genetikai és fiziológiai összefüggések
A fájdalomérzékenység molekuláris okait vizsgáló kutatások kimutatták, hogy két gén aktivitása megváltozott a szövetekben, és ezek vesznek részt a fájdalomérzékelésben.
A TRPA1 gén aktiválódása az AITC és más irritáló anyagok hatására a patkányok esetében is kulcsfontosságú, miközben a patkányok közül a csupasz turkáló hirtelen érzékeny lehet erre az anyagra, majd ismét közömbössé válik.
A rágcsálók fiziológiáját vizsgálva a kutatók gyakran találnak olyan fehérjéket, amelyek az idegi aktivitás indirekt jelei lehetnek, és ezek megváltozott működése magyarázhatja a fájdalomérzékelés hiányát is.