Időnként szomorúnak lenni teljesen normális. Sokak számára azonban ez a sötét érzés intenzív, hosszan tartó és nyomasztó lehet. A depresszió ismert és kevésbé ismert, gyakran rejtve maradó tüneteit mutatjuk be. A depressziót legkönnyebben talán a mindent átható szomorúságként írhatjuk le, ami átveszi az irányítást az életünk felett. A depresszió nem válogat, hogy az élet mely területeire fejtse ki hatását, befolyásolja gondolatainkat, tetteinket, gyakran elveszíthetjük érdeklődésünket a korábban kedves tevékenységek iránt.
A depressziónak számos típusa ismert. A depresszió nem csak a tartós szomorúságot jelenti. A depresszió egyes tünetei gyakran nehezen felismerhetők. Mi okozza, és kinél alakulhat ki? A depressziót legtöbbször biológiai, pszichológiai és/vagy genetikai tényezők kombinációja okozza, ha az agyban bizonyos változások következnek be, vagy ha megrekedünk az ismétlődő, negatív gondolkodási mintákban. A környezeti tényezők, például a munkahely elvesztése, a válás vagy a munkahelyi problémák szintén hajlamosíthatnak a depressziós epizódokra. Depresszióra bárki hajlamos lehet az élet bármely szakaszában. Bár alapvetően a felnőttekre jellemző, megjelenhet gyermekkorban is. A felnőtteknek kiemelt szerepük van abban, hogy képesek legyenek felismerni, ha a gyermeknek segítségre van szüksége, hogy meg tudjon küzdeni a ránehezedő érzésekkel.
A depresszió főbb típusai
A depressziónak számos típusa van, és kortól, nemtől, szocioökonómiai státusztól függetlenül megjelenhet. A depresszió típusainak megismerése segíthet felismerni, hogy van-e valamilyen konkrét kiváltó oka, és mérlegelni, hogy szükség van-e beavatkozásra. Major/súlyos depressziós zavar (Major Depressive Disorder - MDD): A tünetek rendszeresek, hatást gyakorolnak a mindennapokra, gyakran ellehetetlenítik a megfelelő működést. Depressziós epizód: Általában néhány héttől akár évekig is eltarthat, de a tünetek enyhébbek, a legtöbb ember megtapasztalja élete során, akár többször is. Mániás depresszió: A negatív időszakok rendkívül aktív, intenzív, euforikus epizódokkal váltakoznak. Pszichotikus depresszió: A negatív tünetek mellett megjelenhetnek hallucinációk, és a valósággal való kapcsolat is sérülhet. Szülés utáni depresszió: A legtöbb újdonsült édesanya megtapasztalja a szülés utáni szomorúságot („baby blues”). A „baby blues” magában foglalja a hangulatingadozást, az alvászavart és a szorongást, szülés után két-három nappal kezdődik, és akár két hétig is eltarthat. A szülés utáni depresszió hosszabb ideig tartó, súlyosabb állapot, a tünetek később, akár a szülés után egy évvel is jelentkezhetnek. Premenstruációs diszfóriás zavar: A tüneteket a nő havi menstruációs ciklusa váltja ki, és a hormonális változásoktól függően változnak. Szezonális depresszió: A tünetek az időjárás változásaival mutatnak összefüggést, és általában a téli hónapokban intenzívebbek.
Hogyan kezelhető? A depresszió kezelése az egyéntől és a depresszió típusától függően változhat. Vannak, akik jól reagálnak a gyógyszeres kezelésre, vannak, akiknél egyéni és/vagy csoportos terápiát alkalmaznak, és vannak, akik a két kezelés kombinációját találják a legjobbnak általános wellness-tevékenységekkel, például testmozgással és jógagyakorlatokkal kiegészítve. Fontos tudni, hogy eltarthat egy ideig, amíg megállapítják, hogy milyen típusú kezelés a legjobb számunkra. A depresszió kezelésére számos gyógyszer áll rendelkezésre, valamint különféle terápiák. Ami másnak beválik, lehet, hogy nekünk nem fog, és ez teljesen rendben van. Ahhoz, hogy a depresszió kezelése sikeres legyen, fontos, hogy nyitottak és őszinték maradjunk a szakemberekkel. Ha egy kezelés nem válik be, az nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Előfordulhat, hogy esetleg módosítani kell a kezelési tervünket, hogy javulást érhessünk el az életünkben.
A depresszió 5 jól ismert tünete
A depressziónak számos tünete lehet, ezek közül néhányat már jól ismerünk, más tünetek azonban könnyen rejtve maradhatnak. A továbbiakban ezek közül vizsgálunk meg néhányat. Állandósult szomorúság: Sokan érezhetjük magunkat időről időre szomorúnak, de ha ez a negatív érzés nem akar elmúlni, az azt jelentheti, hogy depresszióban szenvedünk. A szomorúság mellett gyakran jelentkezhetnek szorongásos tünetek is. A depresszióval élő egyének gyakran írják le magukat teljesen érzéketlennek, bénultnak, fásultnak. Nehezen tudnak érzelmi reakciót megélni a velük történt eseményekkel kapcsolatban - legyenek azok jók vagy rosszak. Az érdeklődés elvesztése: A depresszióban élő egyének gyakran teljesen motiválatlanok, a korábban szívesen végzett tevékenységek irányába is totális érdektelenséget mutatnak, nem ritka, hogy még az ágyból is nehéz felkelniük. Negatív gondolatok megjelenése: A depressziós egyén gyakran érzi magát bűnösnek, értéktelennek és reménytelennek. Ezek a negatív érzelmek pedig további árnyékot vetnek a mindennapokra, a múlton való rágódáshoz vezethetnek, és elősegíthetik az érdeklődés elvesztését, mivel az egyénben azt az érzést keltik, hogy semmire sem képes, és nincs is értelme semminek. Koncentrációs és emlékezeti problémák: A depresszió megjelenésével a koncentráció is nehézkessé válik, az egyén úgy érezheti, hogy elvesztette korábbi gondolkodási képességeit, elfelejthet dolgokat, és ezáltal a döntéshozatal is problémákba ütköhet. Alvászavarok: Radikális változás állhat be az alvási ritmusban is. Egyaránt gyakori az inszomnia, vagyis álmatlanság és a hiperszomnia, vagyis „túlalvás", folyamatos álmosság. Az alvászavar bármely formája nehézséget okozhat a mindennapi feladatok ellátásában.
A depresszió 5 kevésbé ismert tünete
Megváltozott nyelvezet és beszélgetési témák: A kutatások azt mutatják, hogy a depressziós emberek több „én”, „nekem” és egyéb énközpontú szót használnak, mert legtöbbször beszűkült, introspektív, önmegfigyelő állapotban vannak. Ezenkívül úgynevezett „abszolutista” kifejezéseket használnak, mint például a „mindig” és a „soha”. A depresszió a gondolkodásmódot is képes eltorzítani, ami más, negatívabb világképhez vezethet. Depresszióval szenvedő szeretteink utalhatnak öngyilkosságra, vagy filozofikus témákat vethetnek fel az élet értelméről, a halál érzéséről vagy a túlvilágról. Fizikai fájdalom: A depresszió elsősorban az érzelmi életre gyakorol hatást, ugyanakkor a fizikai jóllétet is jelentősen befolyásolhatja. Jelentkezhet miatta gyakori fej- vagy hátfájás, emésztési problémák és krónikus fájdalom. Súlyos depresszióval élőknél más egészségügyi problémák is előfordulhatnak, például szívbetegség, ízületi gyulladás vagy 2-es típusú cukorbetegség. A már meglévő krónikus betegségek tüneteit is felerősítheti, valamint a motivációvesztés következtében elhanyagolásra kerülhet az öngondoskodás, ami tovább ronthatja az egészségügyi állapotot. Erőltetett vidámság: Azok az egyének, akik szeretnék elrejteni depressziójukat, gyakran mosolyt és látszólagos boldogságot erőltetnek magukra mások jelenlétében. Aggódhatnak amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk, vagy azt gondolhatják, hogy az emberek megbízhatatlannak tartják majd őket. Néhányan talán felismerik, hogy segítségre van szükségük, de nem tudják, kihez fordulhatnának. A „mosolygós depressziót" felismerni az egyik legnehezebb feladat, mivel gyakran rendkívül jól képesek elfedni nehéz érzéseiket, és ez jelentős kockázatot jelenthet, mivel az is rejtve maradhat, ha az egyén esetleg öngyilkosságon gondolkodik. Segítségért kiált, majd visszaesik: A rejtett depresszióban szenvedők gyakran „sebezhetőségi másnapossággal” küzdhetnek. Ez azt jelenti, hogy megosztják, mi is történik valójában, csak hogy később kínosnak, bűnösnek, szégyenletesnek vagy általában kellemetlennek érzik, hogy valakit ilyen közel engedtek magukhoz. Ennek oka lehet kezdve attól, hogy nem akarnak a szeretteik terhére lenni, vagy olyan kultúrában nőttek fel, ahol az érzelmeket a szőnyeg alá söpörték. Mindenesetre fontos, hogy odafigyeljünk szeretteinkre. Tudassuk velük, hogy nem baj, ha sebezhetőek, és hogy szeretjük őket - bármi történjék is. Étkezési szokások megváltozása: A kutatások azt mutatják, hogy a depresszió az étvágy megváltozását okozhatja, részben a stresszhormon hatása miatt. Egyeseknél csökkenhet az étkezés iránti vágy, mivel az ételek már nem ízlenek, vagy nem vágynak semmire. Másoknál a depresszió olyan ételek utáni sóvárgásként jelentkezhet, amelyek jó közérzetet keltő neurotranszmittereket szabadítanak fel az agyban. A magas cukortartalmú étkezés arra ösztönzi az agyat, hogy szerotonint - az egyik boldogságért felelős hormonunk - termeljen. Pillanatnyilag ez kellemes érzést kelt, de a friss kutatások azt állapították meg, hogy a magas cukortartalmú étrend súlyosbíthatja a depressziót, ami egy ördögi körhöz vezet.
Hogyan támogathatjuk depresszióval élő szeretteinket? Ismerjük el elsőként a saját érzelmeinket! A depresszió megterhelő mind a depresszióban szenvedő személy, mind a vele kapcsolatban állók számára. Ne feledjük, hogy saját érzéseink felismerése és megértése is fontos! Ne vegyük magunkra a dolgokat! A depresszió ronthatja az egyéni szociális készségeket, a depressziós egyén visszahúzódóvá, félénkké, mogorvává és dühössé válhat. Noha nehéz lehet egy dühkitörés címzettjének lenni, ne feledjük, hogy valószínűleg ez egyáltalán nem velünk kapcsolatos - lehet, hogy csak rosszkor voltunk rossz helyen. Kerüljük az ítélkezést és a hibáztatást! Ha valaki, akit szeretünk, depressziós, és már nem képes elvégezni azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban, például dolgozni vagy segíteni a ház körül, úgy érezhetjük, hogy lusta. Ugyanakkor az olyan mindennapi tevékenységek, mint a ház takarítása, a számlák kifizetése vagy a kutya etetése megterhelőnek, akár lehetetlennek is tűnhetnek egy depressziós ember számára. Szeressük őket! A depressziós emberek gyakran mély bűntudatot éreznek. Úgy gondolhatják, hogy terhet jelentenek a környezetük számára. Néha még azt is kezdik érezni, hogy szeretteiknek „jobb lenne” nélkülük. Ezen érzések ellen többek között úgy küzdhetünk, ha rendszeresen megmutatjuk és elmondjuk nekik, hogy feltétel nélkül szeretjük őket. Gyakran nemcsak a depresszióban szenvedő egyénnek, de a környezetében élőknek is rendkívül nehéz lehet a megküzdés. A depresszió kifejezését többféle értelemben használják nemcsak a laikusok, hanem az orvosok, pszichológusok is. Hétköznapi fogalomként a depresszió rossz hangulatot, lehangoltságot jelent. A depressziós szindróma, depressziós tünetegyüttes azt jelenti, hogy a betegségként értelmezett depresszió tünetei jelen vannak, de szűkebb, diagnosztikus értelemben nincs szó major depresszióról. Depressziós szindróma előállhat például gyász vagy egyéb veszteség miatt, a tünetek ilyenkor is megegyeznek a depresszióéval. A harmadik jelentés a major depresszió, amely már önálló mentális zavar, és emlegetik unipoláris depresszióként is. Diagnózisa akkor állítható fel, ha a rá jellemző, diagnosztikus rendszerekben felsorolt tünetek közül legalább öt azonosítható. A major depresszió nagyon gyakori, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint napjainkban ez a mentális betegség jelenti a legnagyobb egészségügyi terhet a világon. A depresszió előfordulásában nagy a szórás, erre hatással van az észak-déli tengelyen való földrajzi elhelyezkedés is. Az északi országokban a major depresszió gyakoribb, mint délen, viszont a depresszió ettől függetlenül népbetegség mindenhol a világon. A hazai kutatások szerint a depresszió gyakorisága 15 százalékos, az előfordulásban élen járunk. A nőket ez a mentális probléma kétszer olyan gyakran érinti, mivel azonban a depresszió alul van diagnosztizálva, nem egyértelmű, hogy a nők valóban érintettebbek, vagy pedig csak gyakrabban kérnek segítséget állapotuk miatt. A depresszióra kell egyfajta genetikai hajlam, ehhez társulnak külső kiváltó tényezők. Ezek lehetnek korai, negatív életesemények, traumák, komoly veszteségek. Lehet kiváltó vagy súlyosbító ok a stressz is. Beindíthatják a depressziót testi problémák, például szív- és érrendszeri betegségek, stroke, cukorbetegség. Egy-egy depressziós periódus is hajlamosító tényező, a sérülékenységet az is fokozza, növeli egy új depressziós szakasz kockázatát, majd a major depresszió kialakulását. A depresszió jelentkezésében szerepet játszik az életmód, számít az is, hogy hol mennyi a természetes napfény. A hormonhatások szerepe vitatott. Például ilyen hatással is magyarázzák a szülés utáni depressziót, de nem egyértelmű, hogy ez esetben egyszerű egybeesésről van szó, vagy valóban rizikófaktor a szülés és az azzal összefüggő hormonális változás. A depresszió gyakoribb a menopauza időszakában is, de ilyenkor sem egyértelmű, hogy a hormonális változások okozzák-e. A hormonok szerepét mindenesetre alátámasztja, hogy akiknél előfordul premenstruációs szindróma, azoknál később nagyobb eséllyel alakul ki major depresszió. Ismert az is, hogy a premenstruációs szindróma a szülés utáni depresszió kockázatát növeli. A depresszió biokémiai háttere ismert, de eléggé összetett. Jelentkezése összefügg a szerotonin-, a noradrenalin- és a dopaminrendszerrel is, tulajdonképpen ezen neurotranszmitterek egyensúlya bomlik meg. A mai technikai lehetőségek nem teszik lehetővé, hogy a napi gyakorlatban a depresszió mögött álló biokémiai folyamatokat azonosítsák, a neurotranszmitter-rendszerekben bekövetkező változásokat közvetlenül mérjék, ezért a depresszió diagnózisa mindig klinikai, azaz a tünetekből indul ki. A neurotranszmittereket csak kutatások során vizsgálják. A gyakorló pszichiáterek a DSM-rendszer (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) alapján állítják fel a major depresszió diagnózisát. A ma érvényes DSM-5 kézikönyv kilenc olyan tünetet sorol fel, amelyek közül legalább ötnek egyszerre jelen kell lennie minimum két hétig. Az első tünet a depressziós, szomorú hangulat, lehangoltság. A hozzátartozóknak tudniuk kell, hogy ez a tünet nem mindig jelentkezik: létezik úgynevezett depressio sine depressione, ami rossz hangulat nélküli depressziót jelent. A második szimptóma az érdeklődés, a motiváció és az örömkészség jelentős csökkenése. Ilyenkor a tünet az, hogy ha az érintettet megkérdezik, milyen a hangulata, azt mondja, jó, nincs semmi problémája, ugyanakkor azt tapasztalják nála, hogy ami korábban érdekelte, ami korábban a hobbija volt, azzal egyáltalán nem foglalkozik. A beteget nem érdekli a munkája, semmi nem okoz neki örömöt, ami korábban igen. A motválatlanság és lehangoltság egyaránt a major depresszió gyakori tünete. A harmadik tünet a jelentős testsúly- és étvágycsökkenés, illetve -növekedés. A depressziósok egy része alig eszik, mert abban sem talál örömöt, nem is főz szívesen, míg másik részük szó szerint zabál. A negyedik tünet az alvászavar, amely szintén többféle lehet. A tipikus depressziós alvászavarnál a beteg általában el tud aludni, de nagyon korán, néhány órás alvás után felébred, és nem is képes visszaaludni. Az érintett általában nemcsak forgolódik, hanem nagyon rossz gondolatok is kínozzák. Az ötödik tünet a motoros rendszert érinti, ez is kétirányú. A betegek egy része nagyon nyugtalan, nem tud megmaradni ülve vagy fekve, mindig fel kell pattania, muszáj járkálnia. Másoknál ez pont fordítva van, gátoltság lép fel. A hatodik tünet a fáradtság, levertség, erőtlenség. A hetedik tünet az értéktelenség érzése, amikor a beteg azt érzi, nem ért el az életében semmit, alkalmatlan mindenre, rossz férj vagy feleség, rossz szülő, rossz munkaerő. Gyakoriak az ezzel kapcsolatos önvádlások, amikor a betegek azt sorolják, miket rontottak el. A nyolcadik tünet a kognitív képességek csökkenése, ami azt jelenti, hogy a betegek gondolkodása gátolt. Ez főleg értelmiségi munkakörökben jelentkezik, abban mutatkozik meg, hogy az érintettek nem tudnak megbirkózni olyan feladatokkal, amelyekkel korábban gond nélkül boldogultak. Sérül a koncentrálási, döntési képesség is, ami miatt a korábban határozott, energikus emberek is tehetetlennek érzik magukat. A kilencedik tünet a halálvágy, öngyilkossági szándék. Enyhébb formában ez csak annak hangoztatását jelenti, hogy "az élet rossz, minek is élünk, jó lenne lefeküdni, elaludni, és többé föl sem ébredni". Súlyosabb formában a beteg elkezd körvonalazatlan terveket is megfogalmazni, amelyek azt szolgálják, hogy meghaljon, még súlyosabb formában pedig konkrét tervek is megjelennek a fejében.
A pszichoedukáció minden mentális betegségnél fontos, de a depressziónál kiemelt figyelmet érdemel. Ez a lépés mind a betegnél, mind annak környezeténél elengedhetetlen. A rokonoknak, barátoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy depressziónál a "szedd össze magad", "azért nincs kedved semmihez, mert lusta vagy", "depresszió nincs is, ez csak úri passzió" jelmondatok nem működnek. Ezek olyanok, mint odaállni egy tüdőgyulladásos beteg elé azzal, hogy szedje össze magát, ne szórakozzon azzal, hogy lázas. Szülés utáni depressziónál a környezet hozzáállása, buzdítása különösen kártékony tud lenni. Ha ilyenkor az anyában nem tudatosul, hogy állapota egy mentális zavar, amiről nem tehet, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy rossz anya. Elengedhetetlen, hogy a betegek tisztában legyenek az életmód-változtatás fontosságával, azzal, hogy depressziónál egyáltalán nem megengedett sem az alkoholfogyasztás, sem a droghasználat. Létkérdés a testmozgás, amelyet akár erőltetni is kell. A pszichoedukációnak fontos része az érintett és a környezet felvilágosítása, hogy miről szól az unipoláris depresszió, mire épül a kezelése. A betegeknek és a hozzátartozóknak meg kell érteniük, hogy a terápiát nem lehet egyből abbahagyni, amint a depressív állapotnak vége. A gyógyszereket akkor is szedni kell, amikor az érintettek már jól vannak. Az antidepresszánsokat mindig naponta kell bevenni, ezekből nincs olyan depó, mint például a skizofréniánál. A ma ismert hatékony antidepresszánsok mind a szerotonin-, a noradrenalin- és a dopaminrendszerre hatnak, van, amelyik csak egyikre, míg van, amelyik egyszerre többre. Változó, hogy a gyógyszeres terápiára meddig van szükség, de a tünetek megszűnése után legalább egy évig szedni kell az antidepresszánsokat még a legmegengedőbb felfogás szerint is. Ilyenkor az adagot sem szabad csökkenteni, a dózisnak változatlannak kell maradnia. Ha erre nem figyelnek, a beteg visszaesik. Ha már nem első depressziós epizódról van szó, hanem ismétlődésről, a gyógyszeres terápiát csak három év tünetmentesség után lehet abbahagyni. Bonyolultsága miatt ritkán alkalmazzák, de a depresszió kezelését az alvásmegvonás is segíti. Ilyenkor a beteget vagy egész éjjel nem hagyják aludni, vagy hagyják elaludni, de hajnalban felkeltetik, majd csak másnap este engedik lefeküdni. Ezt a módszert inkább csak kórházakban alkalmazzák, otthon nehéz kivitelezni. Az alvásmegvonás átmenetileg kimozdíthatja a betegeket a depressziós állapotból, így főleg akkor hasznos, ha valaki az első depresszív fázisban él vele. Ilyenkor megelőzhető lehet, hogy a beteg azt gondolja, állapotából nincs kiút, mostantól mindig ilyen hangulatban lesz. Biológiai terápiaként működhet még a fényterápia is, amelynek lényege, hogy korábban fel kell kelni, és erős fény elé ülni. Ezek keretbe foglalt speciális izzók, nem elég az, ha valaki például a csillárt nézi. Súlyos esetekben, főleg amikor öngyilkosság veszélye is fennáll, vagy a beteg nem hajlandó enni és inni, az elektrosokk is szóba kerülhet. Ennek a módszernek elég rossz híre van, de depressziónál azért előnyös, mert elég hamar hat. Ez a gyógyszereknél nincs így, ott több hetes a látenciaidő, a hatás csak ezt követően jelentkezik. A módszer az Egyesült Államokban, a leggazdagabbak között főképp ezért "divatos". Persze a mai elektrosokkot nem úgy kell elképzelni, mint amit a régi filmekben láttunk: a mai gépek korszerűek, EEG vezérli őket, használatuk során nem történik semmilyen rángatózás. EEG az eszközt azonnal leállítja, amint az agyban megjelennek azok a változások, amelyeket ki akartak váltani. A beavatkozás ambuláns, a betegek utána egyből elmehetnek. Súlyos esetben mindenképp szükség van gyógyszeres kezelésre, ilyenkor a beteg általában nem is alkalmas pszichoterápiára. Ennek oka részben a tünetekben keresendő, hiszen az érintett nem tud koncentrálni, kognitív működései nem a legjobbak, a beteg nem is motivált. Eleve gond, ha az érintett azt gondolja: a pszichoterápia nem ér semmit. Más kérdés, hogy a betegek a gyógyszerekről is ezt gondolják, de esetükben akkor is van farmakológiai hatás, ha abban nem hisznek. Pszichoterápia önmagában emiatt csak enyhe esetekben jön szóba, sőt akkor ez lehet az elsőként választandó terápia. A középsúlyos esetekben is lehet vele próbálkozni, de ha az eredmény rövid időben nem észlelhető, vagy romlik is az állapot, akkor a gyógyszert nem lehet kihagyni. A depresszióval két fő probléma van. Az egyik, ha nincs megfelelő diagnózis, az orvos pedig nyugtatóval, altatóval, szorongásoldóval kezeli a beteget. A másik probléma az úgynevezett larvált (maszkírozott) depresszió, amely különösen a társadalom alsó regeiben jelenik meg, ahol a pszichés tünetek végképp nem fogadhatók el betegségként. Ilyenkor a betegek arra szocializálódnak, hogy valamilyen érthető dologra, testi tünetekre panaszkodjanak. Ezek a tünetek a larvált depressziónál tényleg jelentkeznek, például fejfájás, hátfájás formájában. A beteg persze érezheti a pszichés tüneteket is, csak azokat az ő kultúrájában nem lehet nevesíteni. Például nem lehet azt mondani, hogy valaki nem megy kapálni, mert nincs hozzá kedve, vagy nem látja értelmét, de azt igen, hogy hátfájás miatt képtelen rá. A testi betegség képében megjelenő depresszióra az orvosok gyakran különféle tüneti gyógyszereket, például fájdalomcsillapítókat, gyomorsavlekötőket adnak, viszont tartós javulást ezek nem hoznak. Ilyenkor az orvost az segítheti, ha részletes anamnézist vesz fel, és feltárja, hogy a családban előfordult öngyilkosság, depresszió vagy bipoláris zavar. Ha a pszichés hajlam ilyen jellegű jeleit sikerül felfedezni, megkezdődhet a kezelés antidepresszánsokkal. A depresszió nagyon gyakran visszatér, ha a gyógyszerszedést a tünetek megszűnése után egy éven belül elhagyják, szinte biztosan újra jelentkezik. A depressziót biztosan megelőzni nem lehet, de a rendszeres testmozgás csökkenti a rizikóját, ahogy a túlzott alkoholfogyasztás, droghasználat kerülése is. A depresszió legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosság lehet. A statisztikák azt mutatják, hogy a bejezett öngyilkosságok legalább felét major depresszió miatt követték el. A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. A depresszió összetett kérdés, nagyon sokféle ok, külső körülmény is eredményezheti azt a lelki állapotot, hangulatot, amit depresszió néven betegségként diagnosztizálunk. A depressziók egy része biológiai eredetű, pl. a szezonális depressziók (az őszi-téli, sötétebb évszakokban fokozott kockázattal), vagy a szülés utáni, a hormonális változásokon alapuló depressziónál, ám az esetek nagy részében a munkahelyi, családi, anyagi gondok, azaz külső körülmények állnak a tünetek mögött. A külső tényezők által befolyásolt depresszióknál is megfigyelhetőek azok a molekuláris szintű változások, mint más depresszióknál, tehát a gyógyszeres kezelés itt is indokolt, sőt szükséges lehet. Fontos azonban a probléma alapos megismerése, mert ha külső tényezők vezettek a depressziós állapothoz, önmagában csak a gyógyszer nem fogja a probléma okát megoldani. Minden 4-5. ember átél depressziós időszakot élete során. Annak, hogy életünk során depressziós időszakunk, epizódunk legyen, elég magas, 20% feletti, tehát minden negyedik-ötödik ember találkozik ezzel. Jó esetben egyszer, de mivel a depresszió kialakulása egyfajta válasz is lehet élethelyzeti nehézségre, így többször is átélhetünk ilyen időszakot, ha alacsony a stressztűrő képességünk, akkor akár sűrűn is jelentkezhet. Rendszeres előfordulása esetén recidiv depresszióról beszélünk. Sajátos, és gyakran látott formája a depressziónak a disztímia, ami egy enyhébb, de krónikus, vagyis tartósan fennálló forma, és mivel idővel gyakorlatilag a személyiség részévé válik, így nem könnyű az eredményes kezelése. Depresszióval nem jó élni. A szürke hétköznapok ekkor tényleg szürkék, sőt a hétvégék is, a beteg mindenben a rosszat látja, nem akar semmihez se kezdeni, mert úgyse sikerül. A barátaihoz sincs kedve, korábbi szórakozásait, hobbijait is hanyagolja, izolálódik, magába fordul, sokat őrlődik, rágódik dolgokon, de ezek a gondolkodások eredménytelenek, és inkább arról győzik meg, hogy nincs kiút, nincs megoldás, és úgysem sikerülne. Ez a gondolatmenet csak így leírva is mutatja, hogy könnyű eljutni az öngyilkossági gondolatokig, vagy alkat és körülmények függvénye, de az alkohol- vagy droghasználat is megjelenhet, felerősödhet, mint egyfajta rossz válasz a depresszió uralta élethelyzetre. Kár mondani, de ettől nem jobb, csak bonyolultabb lesz a probléma. Ne fogadjuk el a tüneteinket, állapotunkat megváltoztathatatlannak, próbáljunk tenni ellene. Ha a depressziós állapotot felismerjük magunkon, vagy környezetünk, esetleg családorvosunk ad ilyen véleményt, érdemes mérlegelni pszichiáterhez, pszichológushoz fordulást. Persze a depresszió lényege, hogy a kedv és kezdeményező erő hiányzik, így gyakran a család dolga a beteget orvoshoz vinni, sőt súlyos esetben kórházi felvétel is szükséges lehet. Mi a súlyos eset? Például ha a betegnek öngyilkossági gondolatai, sőt ilyen terve van. Vagy, ha a depresszió részeként súlyosan elhanyagolja önmagát, például akár a táplálkozás is megsínyli a betegséget. Fontos ismerni a terápiás lehetőségeket. A beteg gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelést kaphat, legjobb, ha mind a kettőt párhuzamosan, de a pontos terápiás terv a depresszió hátterének ismeretében alakítható ki. Nyilván nagyobb a szerepe háttérproblémák esetén a pszichoterápiának, de a gyógyszeres támogatás az ilyen esetekben is fontos lehet. A gyógyszeres és pszichoterápiák időigényesek, akár heteket-hónapokat is igényel a terápia. Egyes tünetek, pl. szorongás és alvászavar esetén gyorsan érhető el eredmény gyógyszerekkel. Főleg súlyos esetekben az ECT, köznapi nevén az „elektrosokk” terápia is szükséges lehet, mert sokkal gyorsabb eredményt garantál, a beteg pedig altatásban-érzéstelenítésben kapja, mint egy kisműtétet, aminek a gyógyszerekkel ellentétben mellékhatás kockázata sincs. Az ECT helyét is átveheti a jövőben - bizonyos esetekben - a koponyán keresztüli mágneses stimuláció, a TMS, ami a depresszió kezelésének egy régebbi óta ismert, de a gyakorlatban az USA-ban és Nyugat-Európában térhódítását most kezdő módszer. A terápiában a beteg részéről a legfontosabb a türelem és a nyitottság. Türelem kell, mert sem a gyógyszeres, sem a pszichoterápia nem hat azonnal, nincs minden problémát megoldó csodapirula vagy varázsige. És nyitottság is kell, mert a terápia együttműködés a valóságban, nem elég az itt vagyok, gyógyítsatok meg, ha akartok hozzáállás. Ez különösen igaz a pszichoterápiákra, ahol a beteg aktív részvétele nélkül nem működik a terápia. Ezt olvasta már? Pszichoterápia, a gyógyító szavak ereje A depresszió lezajlása után a gyógyszeres terápiát még tünetmentesen is folytatni kell egy ideig, sokszor ismétlődő depresszió esetén pedig megelőzésként a tartós gyógyszerszedés a javasolt. Mindenképpen érdemes fejlesztenünk a stressztűrő képességünket, legyünk aktívak, legyen társasági életünk. Az élet akár naponta termelhet olyan eseményeket, amiket ha nem tudunk lekezelni, vagy nincs kivel megbeszélni otthon, akkor ok lehet újabb és újabb depressziós időszakokra. És talán a legfontosabb, hogy legyenek céljaink, tudjuk mindig, hogy merre akarunk menni az életben.
