Dobó Erika és Józsi: tánc, energia és elegancia senior korosztályban

Évek óta figyelem őket a parketten, szeretem azt az összhangot, ami köztük van, tetszik az az elegancia, ahogyan táncolnak. És a parketten kívül is megmarad bennük ez az elegancia, ami kedvességgel párosul. Erika és Józsi külön-külön érkeznek, de ahogy közelednek nem lehet nem észrevenni, hogy mindkettőjükből árad az energia, szinte érezni lehet a levegőben azt a vitalitást, ami bennük van. Habár nem illik főleg hölgyekről leírni, hogy hány évesek, de én most mégis megteszem, mert számomra hihetetlen, hogy Erika idén 53 éves, Józsi pedig 62.

A kezdetek és a pálya belső dinamikája

Hat éve követem a pályafutásotokat, de ti csak a senior versenyzést kezdtétek 2011-ben, mikor is kezdtetek valójában táncolni? Az én első versenyem 1971-ben volt - kezd bele a múlt felidézésébe Józsi - Koltai Ottónál a Taurus Táncklubban. Az évek során néhány partnernőt, pontosan hatot „fogyasztottam el”, majd jött Erika hetedikként a 80-as évek elején. Általános iskolában először néptáncoltam, majd jött a balett és egy kis moderntánc, 16 évesen ismertem meg a versenytáncot, Jóska jött hozzánk az iskolába Miskolcra tanítani - meséli Erika. A barátnőmmel jóképűnek találtuk az akkor 25 éves fiatal tánctanárunkat, de nagyjából egy évig nem történt semmi sem. Aztán szépen kialakult minden - folytatja Erika. A szüleim eleinte a nagy korkülönbség miatt nem nézték jó szemmel a kapcsolatunkat, ehhez még az is hozzájárult, hogy az apukám rendőr volt az ifjúságvédelmi osztályon, de aztán Jóska meggyőzte a családot, hogy komolyak a szándékai.

A párkapcsolat és a közös út a táncban

A magánéleti kapcsolat mellett pedig a táncparketten is egy pár lettetek. 1984-ben Prágában volt az első közös versenyünk, pontosan november 17-én - veszi át a szót Józsi. Tudom rólatok, hogy három gyermeketek van, gondolom a táncos pályafutás is ezért szorult háttérbe a 90-es években. 1984-től 1992-ig versenyeztünk itthon és külföldön is. Természetesen akkor leginkább a szocialista blokk versenyeire jártunk, nyugatra nem nagyon volt lehetőség kijutni. Nem voltak nagyon nagy eredményeink, a középmezőnybe tartoztunk - folytatja a múltidézést Józsi. Ha lehetőségünk adódott, akkor igyekeztünk neves táncosokhoz eljutni, tőlük is tanulni, de persze ez nem volt könnyű abban az időben. Nagyon jó lehetőség volt azonban, hogy a Savaria táncverseny után általában egyhetes továbbképzéseket rendeztek, ide eljött az akkori táncvilág színe-java versenyezni és tanítani. Éppen ezért minden évben nagyon vártuk a Savaria táncfesztivált.

A visszatekintés a Savaria és az újrakezdés évszázada

Korábban egyszer beszéltünk arról, hogy neked az volt az egyik álmod, hogy egyszer a Savaria táncversenyen táncolj. Mivel még nem voltunk „S” osztályos versenyzők, ezért csak nézőként csodálhattuk a versenyt, ami mindig nagyon nagy élmény volt. Akkoriban másként működtek a dolgok, mint most, nem indulhatott el bárki egy ilyen versenyen. Akkor most ugorjunk előre az időben egy kicsit a Savaria kapcsán, 2012-ben már seniorként léphettetek parkettre és rögtön dobogós eredménnyel, egy bronzéremmel zártatok. Majd jött 2015, amikor meg is nyertétek a Senior III. Standard Open kategóriát. 2011 őszén kezdtünk el újra versenyezni, de nem számítottunk arra, hogy egy fél évvel később ilyen eredményt érünk el, meglepett minket. De ugyanakkor hatalmas lökést adott nekünk, hogy volt értelme újrakezdeni és van értelme folytatni. 2015-ben nyerni az pedig egy fantasztikus élmény volt - meséli Józsi lelkesen.

Az elindulás és a pályán maradás motivációi

Pedig az első senior versenyünk után nem voltunk túl boldogok - veszi át a szót Erika. Azt gondoltuk, hogy ha nem is könnyedén, de menni fog nekünk újra a versenyzés, de nem volt egyszerű. Sokat változott a tánc abban a közel két évtizedben, amíg nem versenyeztünk. Amit mi jónak gondoltunk, hogy jól csináljuk, nem is volt annyira jó...

Edzések és felkészülés a sikerhez

Ha már az eltelt idő jött szóba, ezalatt mennyire volt része az életeteknek a tánc? Jóska táncpedagógus, társastáncot tanít Fóton és Dunakeszin felnőtteket, valamint Budapesten iskolában is, így neki napi szinten jelen volt és van az életében. Sokszor előfordult régen, hogy mentem vele órákra, néha nagy pocakkal, néha a pár hetes gyermekünkkel és „besegítettem”. Rendezvényeken is ott voltam, tehát a tánc része maradt kicsit az én életemnek is - mondja el Erika. Miért döntöttetek úgy, hogy újra megpróbálkoztok a versenyzéssel, a gyerekek, a család, a környezetetek mit szóltak hozzá? Hiányzott a versenyzés, a hangulata, kíváncsiak voltunk mire vagyunk képesek ebben az életkorban - válaszolja Erika. A gyerekeink örülnek neki, hogy táncolunk, mindig várják, hogy milyen eredményt értünk el és büszkék a sikereinkre. A kolléganőim az óvodában tudják, hogy táncolok, ha tehetik szurkolni is eljönnek a hazai versenyekre.

Oktatás, edzők és eredmények

Ha már sikerek: 18 WDSF Open-t nyertetek 2012 óta, 13 dobogós helyezésetek is van emellett és általában döntőben táncoltok a versenyeken. Néhány hete világbajnoki elődöntős eredményt értetek el. Mennyi edzésmunka van e teljesítmény mögött? Kik segítenek a felkészülésben? Hetente háromszor hétfőn, szerdaén, pénteken edzünk legalább két órát, de előfordul, hogy többet is és még szombaton, vasárnap is megyünk a terembe. Az erőnlétünket is fejlesztjük Fehér András segítségével, hiszen erre is nagy szükség van. Amikor elkezdtünk újra edzeni, egyszer mentünk körbe a teremben és alig kaptunk levegőt. De eljutottunk odáig, hogy például egy négy fordulós verseny végére nem készülünk el teljesen az erőnkkel, végig tudjuk csinálni. Ez éppen a világbajnokságon mutatkozott meg, hogy a közel kétszáz fős mezőnyben több fordulón át a legjobbat tudtuk kihozni magunkból. A felkészülés persze nem mindig egyszerű, volt olyan is, hogy Újpesten egy hideg teremben sapkában, kesztyűben edztünk későn este. Jelenleg Sándor Judit, Sándor Zoltán és Salvatore Todaro irányításával készülünk. A sikerekhez pedig annyit fűznék hozzá, hogy 2012-ben Kassán nyertük az első versenyünket és több olyan verseny van, amit azóta éveken át megnyertünk.

A legutóbbi versenyeredmények és a jövő kilátásai

Mennyi érzelem és megelégedettség fűződik a három heti világbajnoki eredményhez? Százkilencven induló közül bejutni az elődöntőbe és a 24. helyet megszerezni (holtversenyben egy olasz párral - a szerk.) véleményem szerint hatalmas teljesítmény és elismerés jár érte. A korábbi világbajnoki eredményeinkhez képest sokat léptünk előre, örülünk az elődöntőnek, de szerettünk volna előrébb végezni néhány hellyel. Sándor Judit is, aki segíti a felkészülésünket és látta a versenyt, előrébb várt minket helyezésben. Természetesen ezen a szinten már megjelenik a sportpolitika is, valamint sokat jelenthetett volna, ha van magyar pontozó, hiszen olyan kicsi különbségek voltak a párosok között, de sajnos nem volt szerencsénk, Judit aznap nem pontozott - fejti ki Józsi. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a versenytársak is odajönnek hozzánk egyre többször és gratulálnak nekünk, tudják, hogy kik vagyunk, figyelnek minket. Sőt volt olyan verseny, hogy az egyik versenyző német úr odajött és azt mondta én vagyok a legjobb hölgy a versenyen. Ez nagyon meglepett és nagyon jól esett.

Jövő és határok

És akkor jön a „nagy” kérdés: meddig szeretnétek versenyezni? Mivel fejlődni mindig lehet, ezért még vannak céljaink - válaszolja Erika - Mindig lehet minden még jobb, még szebb. Edzőink például egyáltalán nem kímélnek bennünket egy-egy órán azért, mert seniorok vagyunk, éppen úgy meg kell csinálnunk mindent, mint a fiatalabbaknak. Viszont a korunkból kifolyólag bármikor jöhet egy olyan sérülés, egészségügyi probléma, ami miatt be kell fejezni az aktív versenyzést. Azt szoktam mondani, hogy minden alkalom, amikor parkettre léphetünk: ajándék. Mert nem tudhatjuk, hogy lesz-e folytatás. Természetesen igyekszünk vigyázni az egészségünkre, hogy minél tovább táncolhassunk. Abban azonban biztosak vagyunk, ha már nem jönnek úgy az eredmények, ahogy mi szeretnénk, akkor nem fogjuk erőltetni a versenyzést. Elértünk egy magas szintre és innen nem szeretnénk hátrafelé lépdelni. Legfeljebb kihagyunk néhány évet és majd a Senior IV. mezőnyben próbálkozunk újra.

Savaria táncfesztivál és élő példa a közönségnek

Hétvégén ismét Savaria táncfesztivál, ismét lesz Senior III. Standard Open. Ismeritek az ellenfeleket is, a győzelem a cél? Minden versenyen úgy indulunk el, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. Kránicz József és Dobó Erika: Senior III-IV. Standard magyar bajnokok (2015, 2016, 2017, 2018), Senior III. Standard világbajnokság elődöntősei (24. hely), 18 Open verseny győztesei 2012 óta és még 13 alkalommal álltak dobogón, A Savaria táncfesztivál győztesei Senior III. A látott harmónia mindenki szemébe másként íródik, de a nézők között is élményt hagy maga után.

Infobox beszúrása szükség szerint a cikk tartalékának illusztrálására:
Ábrázolás: páros a parketten - dinamikus, harmonikus összhang

Ha elmélyülünk a részletekben, felismerhető a rendszeresség és a hosszú távú elkötelezettség: a két táncos minden héten legalább három edzés részese, és az igényes felkészülés kulcsfontosságú eleme a sikeres szerepléseknek.

tags: #dobo #erika #fodrasz