A mesterséges polimerek (mindennapi nevén műanyagok) egyrészt tömegcikkek gazdaságos gyártását, másrészt egyéb módon meg nem valósítható, igényes műszaki megoldások alkalmazását teszik lehetővé. A műanyagok legnagyobb része szerkezeti anyagként kerül felhasználásra, továbbá lakkok, festékek kötőanyagaként, ragasztóanyagként, de használják szálképzésre (műszálak) és egyéb célokra is. A polimerizáció aktivált telítetlen vegyületek, ún. monomerek melléktermék nélküli összekapcsolódása, láncreakció eredményeként. A polikondenzáció legalább két reakcióképes (funkciós) csoportot tartalmazó, egynemű vagy különböző molekula összekapcsolódása lépcsős mechanizmussal, kis molekulatömegű melléktermék kilépése közben. A polimerizáció lényegében addíció, a polikondenzáció pedig szubsztitúciós reakció. A poliaddíció ugyancsak addíciós reakció, mely hidrogénatomok vándorlásán alapuló, lépcsős mechanizmusú folyamat.
A polimerek fizikai tulajdonságai közé tartozik a kis sűrűség, a kiváló villamos, hő- és hangszigetelő képesség, valamint a viszonylag alacsony hőállóság és a hidegállóság hiányosságai. Kémiai tulajdonságaik között megemlítendő a kiváló korrózió- és vegyszerállóság, ugyanakkor a műanyagok jelentős része öregszik hő, fény és levegő oxigénje hatására. Mechanikai jellemzőik közé tartozik az egyszerű alakíthatóság, kiváló rezgéscsillapító hatás, jó kopási és siklási tulajdonságok, de a fémekhez képest alacsonyabb fáradékonyság és szakítószilárdság.
A természetes és mesterséges polimerek csoportosítása szerint a nagyszámú atomot magába tömörítő makromolekulák alapvetően két nagy kiválasztó tényező alapján osztályozhatók: természetes eredetű műanyagok és mesterségesen előállított műanyagok. A természetes eredetű műanyagok közé tartozik a cellulóz alapú és a fehérje alapú műanyagok. A cellulóz alapú műanyagok közé tartozik a celofán (fóliák formájában, élelmiszer-csomagolóanyagként és nyomathordozóként), valamint a cellulóz nitrálásával nyert cellulóz-nitrát (nitrolakk) a lakkiparban. A fehérje alapú műanyagok közé a ragasztóanyagok és a zselatin tartoznak; a zselatint a fotóanyagipar is kiemelten használja. A gumi nagy rugalmasságú, térhálósított kaucsuk, melyet hagyományosan trópusi fák nedvéből nyernek, de ma már elsősorban a műkaucsuk, amely kaucsukszerű, kémiailag különböző polimerek összefoglaló neve.
A mesterségesen előállított műanyagok a polimerizáció, a polikondenzáció vagy a poliaddíció folyamatával nyerhetők. A polimerizáció aktivált telítetlen vegyületek melléktermék nélküli összekapcsolódásán alapuló láncreakciós folyamat; a polikondenzáció lépcsős mechanizmusú kapcsolódás, miközben kis molekulatömegű melléktermék lép ki. A poliaddíció szintén addíciós reakció, amely hidrogénációval és lépcsős mechanizmusú folyamatokkal jár. A kiindulási anyagok fajtája szerint beszélhetünk homopolimerekről és kopolimerekről: a kopolimerek olyan hőre lágyuló műanyagok, amelyek két vagy több monomer polimerizációjával készülnek.
Általános élettani kontextusban a környezeti és gazdasági vonzatokat figyelembe véve a polimerek és a belőlük gyártott műanyagok termelése továbbra is gyors ütemben nő a világban. Ezek az anyagok az élet számos területén megtalálhatók, a hétköznapi használati tárgyaktól a számítógépes chipek és modern műszaki anyagok, gyógyászati eszközök és implantátumok felé. A kémia ezen ágának célja a polimer kémia és az előállítási, feldolgozási technológiák, továbbá a környezeti hatások megismertetése a diákokkal és érdeklődőkkel.
Az Akadémiai Kézikönyv-sorozat ehhez szorosan kapcsolódik: a kémiát közérthető keretek között tárgyalja kevés képlettel és sok ábrával, hogy az olvasó könnyen áttekintse a tudományág összetett szerkezetét. A szöveg ezen keresztül mutatja be a természetes és mesterséges polimerek közti különbségeket, a polimer tulajdonságok összefüggéseit és a gyártástechnológiák alapjait.

A makromolekulák felépítésének központi fontossága a mindennapokban megnyilvánuló technológiákban: gyógyszeripar, gyógyszerkémia, nanotechnológia és anyagtudományi alkalmazások. A polimerek szerkezete és morfológiája, a kristályosodás és a folytonos vagyzáródó halmazállapotok fontosak a kémiai és fizikai tulajdonságok meghatározásában. A kristályos polimerek olvadása és morfológiája a hőbeviteli és Oldhatósági viszonyok függvénye, amelyet a kutatásokban, például a poliolefinek degradációjának és stabilizálásának vizsgálata során is feltárnak.
A kutatási háttérben működő intézmények és laboratóriumok együttműködése a műanyagok fejlesztésében és alkalmazásában különösen hangsúlyos. A Polimer Kémiai Kutatócsoport és a Polimer Fizikai Kutatócsoport közös öröksége, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Műanyag- és Gumiipari Laboratóriumával való integrált munka folytatása révén, a heterogén polimer rendszerek és a kapcsolódó határfelületi jelenségek tudományos feltárását célozza. Emellett vizsgálják a poliolefinek degradációját és stabilizálását, a kristályos polimerek olvadását, kristályosodását és morfológiáját, valamint a fotopolimerizációs készülékek alkalmazási lehetőségeit UV-re szenzitív fotoiniciátorok segítségével.
Összegzésként elmondható, hogy a polimerek és a műanyagok kutatása és alkalmazása továbbra is gyors ütemben bővül hosszú távon, mivel az anyagok sokrétűsége lehetővé teszi a mindennapi tárgyaktól a kifinomult gyógyszer- és orvostechnikai megoldásokig terjedő felhasználást. A tantárgy célja a polimer kémia és a kapcsolódó technológiák, eljárások és környezeti hatások megismertetése a hallgatókkal, hogy képes legyen megérteni a modern polimer rendszerek felépítését és feldolgozását.