1962. 08. 02-án születtem Salgótarjánban.
A családomban eltekintve az egyik dédnagyapámtól, aki karmester és hegedűs volt, senki nem foglalkozott zenével.
Én azonban már egész kicsi korom óta nagyon erős vonzódást éreztem a hangszerek, a zene iránt.
Valószínűleg ez késztette nagyszüleimet, hogy 10 éves koromban karácsonyi ajándékként egy gitárt vásároljanak nekem, s ezzel akarva, akaratlanul meghatározzák életem további alakulását.
Lelkesen, minden külső befolyásoló tényező nélkül elmentem a helyi zeneiskolába azzal az elhatározással, hogy klasszikus gitárt fogok tanulni, azonban az igazgató minden áron el akart téríteni szándékomtól, mondván, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, miért nem tanulok inkább tubázni!
Ránéztem arra a bazi nagy hangszerre és arra gondoltam, hordja ezt Ö élete végéig a nyakában!
Valami mondvacsinált ürüggyel kilógtam az irodából és haza futottam.
Ezzel klasszikus gitáros karrierem véget is ért.
Ezek után szerencsémre egy olyan gitárostól volt alkalmam elsajátítani az alapokat, aki bár Salgótarjánban lakott és kevesen ismerték, mégis a hangszerének legnagyobb mesterei közé tartozott.
Pár év múlva a helyi zeneiskolában egy úttörö kezdeményezésként bevezették a jazzoktatást, így alkalmam volt ebben az oktatásban részt venni.
Terveztem is, hogy miután leérettségizek a budapesti jazzkonzervatóriumban, folytatom tanulmányaimat, de idö közben az lett a tapasztalatom, hogy ott az oktatási szisztéma a legkevésbé sem felel meg az én elképzeléseimnek.
Én egy eléggé öntörvényű ember voltam már akkor is, ezen kívül egyformán érdeklődtem a rock, a jazz, a fúziós műfajok iránt.
Akkoriban azonban a jazztanszakon már az is szentségtörésnek számított, ha valaki például torzítós gitáron akart játszani, a rock szót, pedig ki sem volt szabad ejteni.
Tehát rájöttem, hogy ez nekem nem hiányzik!
Akkoriban én már intenzíven zenekaroztam, és a tanulásnak kénytelen voltam a sokkal rögösebb autodidakta módját választani.
Hamar rájöttem, ha vidéken maradok valószínűleg semmi nem lesz belőlem ebben a szakmában, úgyhogy miután Front nevű zenekarommal az 1983-as Ki Mit Tud? vetélkedőn dobogós helyezést értünk el, valamint másfél évet kellemes árnyékkatonaként eltöltöttem a hadseregben Budapestre költöztem.
Itt első zenekarom a később Angyalbőrben címü tévésorozatból ismert Mohó Sapiens volt.
Velük részt vettünk a Csillag születik tehetségkutatón, amit saját kategóriánkban megnyertünk.
Itt figyelt fel rám Pataky Attila és Gömöry Zsolt billentyűs.
Néhány nap múlva már az Edda művek gitárosa voltam.
Ez talán életem egyik legjelentősebb fordulópontja volt!
Igaz ugyan, hogy közben 1991 és 1993 között nem voltam a zenekar tagja és ezt az időt részben külföldön töltöttem, majd pedig itthon session zenészként dolgoztam és közben Demeter Gyurival, Vértes Attilával, Hetényi Zolival és Makovits Dénessel megalakítottuk a rövid életű, mégis hihetetlen sikeres XL Sisters-t.
1993 nyarán, az idők során az Eddában helyemet betöltő Kun Péter tragikus halála után, újra a zenekar tagja lettem.
1996-ban megjelent első szólólemezem Belső világ címmel.
Második szólólemezem anyaga 2002-ben az USA-ban látott napvilágot, „Istvan” címmel.
Harmadik , „niXfactor” cimű albumom 2011 -ben jelent meg, melyért 2012-ben Fonogram díjat vehettem át !
2013. Napi szinten találkozhatunk a totális dilettantizmus különböző formáival, a szakmai hozzá nem értéssel, a nem felkészültségből származó bakikkal.
„Alíz Csodaországból.Furcsa világ ez! Ma beszéltem telefonon Alízzal Csodaországból, pontosítsunk, az RTL Klub - ról van szó.
Eredetileg a Front zenekar dobosát, Fekete Sanyi barátomat találta meg valahogy telefonon, azzal, hogy látta a videóinkat a Youtube-on, nagyon tetszik neki és egy, a mostanában újra induló X-Faktor műsorban való esetleges közreműködésünkről lenne szó, esetleg Berki Tamással közösen, ahogy ez a Youtube-on is látható, hallható.
Nekem azonnal kicsit gyanús lett a dolog, és mondtam Sanyinak, majd én visszahívom Alízt és kikérdezem, miről is lenne szó pontosan!
A vonal másik végén egy, a hangjából ítélve, huszonéves fiatal hölgy jelentkezett.
Bemutatkoztam szépen, ahogy ez illik, elmondtam, hogy Alapi István vagyok, m "mellesleg" az Edda Művek gitárosa, egyébként a Front Zenekar tagja és korábbi hívására reagálva érdeklődnék, hogy pontosan miről is lenne szó.
Ó, nagyon jó, hogy hívtál, mondta, azt kellene csinálnunk, hogy bejönnétek egy szerkesztőségi meghallgatásra, ahol egy bizottság eldöntené, hogy vagytok e azon a szinten, hogy bemutatkozási lehetőséget kapjatok, mint új tehetségek a műsorban.
Erre én: ..." Kedves Alíz! Ugye nem gondolod komolyan, hogy a 30 éves szakmai múltommal, több száz albummal a hátam mögött, amin közreműködtem itthon és külföldön, magammal rángatva a magyar jazzéneklés élő ikonját, Berki Tamást, bemegyek az RTL-be néhány huszonéves hülyegyerek elé próbajátékra!?
Mire Ő : " Ja, én ilyen mélységekig nem ástam magam bele a dologba, az én dolgom csak az, hogy új tehetségeket találjak a műsorba. ...Szóval akkor nem érdekel titeket a dolog?"
Mire én: "Kedves Alíz, itt fejezzük be ezt a beszélgetést! ".
Alapi Istvánt és életművét talán nem is kell bemutatnunk, hiszen egy ország ismeri és élvezi gitárjátékát évtizedek óta, hallgatja heti szinten online Tv műsorát „Elmondod Alapinak? Címmel.
Találkozhatnak interaktív vagy jazz koncertjein varázslatos személyiségével és folytathatnánk hosszan még a felsorolást.
Ő egy igazi gitárvírtuóz, egy Ikon, és életműve „a magyar rockzene emblematikus tablója”.
40 éves munkássága alatt rengeteg magyar és külföldi zenésszel dolgozott együtt színpadon, vagy stúdiókban, és ápol ma is jó barátságot velük.
Szinte valamennyi zenei műfajban kipróbálta magát, hallhatjuk őt egész évben az Edda Művek rockos dalai mellett, a saját fuziós albumain, vagy az Onion triós jazz kompozíciókon át, hazánk népszerű előadóinak albumain a komolyzenétől a popig.
60. Alapi István: A feleségem, Kriszta ötlete volt, aki tavaly nyáron vetette fel a koncert ötletét és egy-két óra alatt már össze is raktuk az egész koncert tematikáját.
Hatalmas lendülettel kezdte el szervezni ezt az egészet, - bevallom nekem nem lenne hozzá türelmem - és mára már egy valódi eseménnyé állt össze.
Alapi István: A Broadway jegyiroda és a Barba Negra elsőként állt mellénk teljes vállvetéssel, így a koncert helyszíne nem volt kérdéses.
Alapi István: Mindenki nagyon örült és szívesen tesz eleget a felkérésnek, hiszen a mai napig szinte valamennyiükkel jó kapcsolatban vagyok és szivesen zenélünk együtt bármikor.
Igy nem véletlen, hogy az „Elmondod Alapinak?” online sorozatomban is már majdnem mindegyikük volt a vendégem.
Felelevenítettünk néhány közös és meghatározó élményünket miközben magunk is nagyon jól szórakoztunk, és a beszélgetés végén zenéltünk egy nagyot mindannyiunk nagy örömémre.
Alapi István: Igen, életrajzi könyvem írása van folyamatban, ami terveink szerint szeptemberben jelenik meg.
Arra törekszem, hogy őszinte és kendőzetlen hangvételű legyen és valóban engedjen betekintést egy általam megélt világ, zenei szintér titkaiba, engedje be az olvasót egy külső szemlélő szemével misztikusnak vélt világ kulisszái mögé.
Erre számomra egyetlen hamisítatlan iránymutató példa Keith Richards önéletrajza volt, Élet címmel, ami egy igazán hiteles könyv számomra, mely nélkülöz minden finomkodó torzítást.
Ez a lemez is, - jellemzően, mint minden „Alapi 60”- hoz kapcsolódó dolog, - egy Alapi válogatás, a zenei pályám meghatározó formációinak albumairól jellemző vagy számomra fontos dalok összessége.
Az Alapi 60 LP számozott, limitált példányszámban lesz elérhető.
Alapi István: Bevallom, hogy nem.
A koncerteken járók általában a kedvenceiket akarják a színpadon látni, hallani és miattuk mennek el egy eseményre.
Alapi István: Bevallom, hogy a 40. és 50. születésnapomon nem volt semmilyen különösebb érzésem, de ez a 60. év elgondolkodtató számomra.
Inkább nézek előre és hagyom, hogy vezessen a kedvem, a sorsom és játszom tovább, hiszen ez a dolgom a világban... játszani a gitáromon...
