A történelem irodalmában számos összetört hős és alulról feljövő áldozat találkozik, de Max Schulz más.
A Schulz története abból indul, hogy ő egy alsó-középosztálybeli apa fia, és egy Hitler-imádó prosti gyermekeként nő fel.
„My friend Itzig was blond and blue-eyed, had a straight nose and finely shaped lips and teeths.”
Edgar Hilsenrath abszurd jelenetei olyan módon vonulnak fel, és gúnyolják a régi sztereotípiákat és előítéleteket, ahogyan csak lehet.
A Schulz végül felrobbantja az egész Finkelstein-családot kétségkívül.
Schulz enged a körülményeknek, megkeresztelkedik, kap egy koncentrációs táborban tetovált számot, és felveszi az elrabolt gyermekkori barátja Itzig identitását.
Ezután emigrál Palesztinába, lett kémként szolgáló hős az izraeli hadseregben, majd letelepedik mint fodrász az új államban.
A holokauszt kifejezetten tabutéma volt a poszt- háborús Németországban, amit számtalan kiadó elutasított Hilsenrath kéziratával.
Magát a szerzőt alig kerülte meg a Shoah.
Számára a túlélés horrorja abban rejlett, hogy a mechanisms olyan hétköznapivá váltak; egy olyan gonoszság, amely megszokottá vált.
Edgar Hilsenrath: The Nazi and the Barber, Owl of Minerva Press, (német cím: Der Nazi & der Friseur, 1977).
Edgar Hilsenrath 1926-ban született Leipzigben zsidó kereskedő fiaként.
A 1938-as év egy hosszú utazás kezdetét jelentette az ő elmenekülése után a nácik elől.
A szerző csak 1975-ben tért vissza Németországba, Berlinben élve azóta is.
Ő a leginkább a Night (1964), a The Nazi and the Barber (első angol kiadás 1971), és a The Story of the Last Thought (1989) című regényekről ismert, amelyek az örmény népirtásról szólnak.
Számos díjat kapott műveiért.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy különös könyvnek története van, melyet kritikusai pikareszk regénynek neveznek, ahol sajátos humorral és sajátos horrorral találkozni: egy német kisvárosból származó „színárja”, Max Schulz, tanult fodrász és későbbi SS-őrmester, aki zsidók ezreit pusztította el.
A háború után az általa kivégzett ifjúkori barátja Itzig Finkelsteinnek veszi fel az identitását.
Egy zsák aranyfoggal üzletel a berlini feketepiacon, és végül „zsidós” ábrázatával kivándorol Palesztínába, a későbbi Izraelbe, ahol a hatmillió áldozat emlékére ültetett erdő közelében él nyugisan.
- Az identitásváltás és a személyazonosság kérdésfelvetése a regényben.
- Schulz mint fodrász: a hétköznapiság és az erőszak összefonódása.
- A holokauszt tabuktól a nyilvános ellentétig: a mű vitája a diszkurzusban.
- Izraelbe emigrálás és a háború utáni társadalmi kontextus.
- Az abszurd humor és a megbotránkoztatás összetétele a kritikai fogadtatásban.
A történet kritikai fogadtatása szerint kritikusai pikareszk regénynek mondják, amely sajátos humorral és horrorral találkozik: egy német kisvárosból származó “színárja”, Max Schulz tanult fodrász és későbbi SS-őrmester, aki zsidók ezreit pusztította el.
Ez a figura a háború utáni időszakban az azonosítás kérdését állítja középpontba: hogyan lehet egy ember identitását úgy alakítani, hogy a múltja megkérdőjelezhetetlen legyen?
A regény úgy értelmezi a beszédről és cselekedetről szóló erkölcsi dilemmákat, hogy az olvasó számára ne legyen világos, ki a jó és ki a rossz.
Az irodalomtörténetben a regény a tabutévői és az ellentmondások összetartó eleme, amelyekkel a szerző védelmet és kihívást egyszerre nyújt.