Az alábbi szöveg tematikusan adja közre a megadott mondatokat, melyeket rendezni és adott témához illeszteni kell a lehető legteljesebb és koherensebb cikké.
Bevezető hangulat és keretek
A lápos sík tájékot láttató kilátók számát illetően kétségkívül világrekorder magyar faluról alább olvasott sorok, néhány kommentjével együtt nekem legelőbb Megyesi Gusztáv a Hócipőben öt éve pulikált örökzöldjének címét juttatták eszembe.
Megyesi Gusztáv ötéves írásának, az akkor még élő Váradi András cselekményei“kölcsönözték” a témát, talán sokan is emlékeznek a Mészáros Lőrinc akkori birtokát valamelyest megkurtító, egyébként polgármesterjelölt juhász váratlan halálára, meg az azt követő, eredménytelen perekre is.
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester.
Írói pálya és események áttekintése
A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be.
Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után - rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán - 1965-ben eltanácsoltak.
Nagyszerencsére - és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően - a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthatam ennek a másik mesterségnek az alapjait.
Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője.
Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át.
Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is.
Később, 2009-ben - országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő - nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére.
Ez a munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől - indoklás nélkül - megszüntették.
Szövegfoltok és tematikus áttekintés
7. Gyűlöltem lefeküdni. Gyűlöltem egyedül lenni. volt. Gabó egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetemet.
megengedte, hogy elhordjam mind a négy kínai bársonyingét. tudtam elrejteni kétkilós melleimet a pasik elől.
Ha csak húsz évvel születek korábban! mesemondó, na meg Sütő András utáni rokonát illeti meg).
hanem az olyan dús keblű amazonok, mint én. nincs mellük. mondta, mint a Gabó: irigyel engem.
Emellett Freudot olvastam. csavargónak tartotta a nemiségét, ezért sose engedte be a házába.
silabizáltam, Gabó tanácsára. Hogy az miket írt össze!
van: szerelem béke nélkül vagy béke szerelem nélkül. szerelmet választom? sem tesz meg egy teljes kört elsőre, pedig ők aztán igazán tudnak röpülni!
még össze annyit, amennyit elvesztegetett. Az agyam eldobom!
ilyeneket, mer’ negyvenöt évesen meghótt.
Mikor is? legnagyobb perverziónak.
Tarot és jövendőmondás
Délnyugat-Kínában és Amerikában a tarotkártya-jóslást. csillagászat istene öltöztetett egy játék köntösébe.
Én. minden csínját-bínját. magamtól. van, a harmadik ihlet, a Tarot működik, mint a parancsolat.
teljességgel alkalmatlan változata volt. sarlatán, amire fél (!) óra alatt csak képes volt.
fog egy gyermekem, de a feleségem szeretője fogja csinálni. tudtam: a feleségemnek, még ha akarna, se lehetne már gyereke.
jósolta, hogy külföldön találom meg a szerencsém
Próza és mitikus történetminták
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyeken innét, volt egyszer egy öreg király.
Ez az öreg király, olyan gazdag volt, hogy semmire sem volt gondja.
Erdeiben megannyi vad tanyázott: őzek, vaddisznók, nyulak, rókák, szarvasok.
Földjei dúsan termették a búzát, kukoricát, árpát és egyéb terményeket, olyannyira, hogy magtárai a nyár végétől a következő nyár elejéig telve voltak.
De nem csak a magtárak, hanem a kincses kamrák is arannyal, ezüsttel, gyémánttal.
A királykisasszony még kislány volt, nagyon szeretett játszani, mint minden gyerek.
Volt néki három ugra-bugri kisbáránya. Huncutak voltak a bárányok, mert hol erre ugráltak, hol arra ugráltak, hol ki tudja merre ugráltak.
Amikor meg bújócskát játszottak, és a királykisasszony volt a hunyó, úgy elbújtak, de úgy, hogy a királykisasszony kereshette őket erre, arra, de nem találta.
Furulyás Palkó hercegvágyó meséje
Ilyen boldogságban teltek-múltak a napok, teltek-múltak az évek, s egyszerre a kicsi királykisasszonyból eladósorba került nagylány lett.
Messze földről jöttek a kérők!
Hanem, élt ebben az országban egy fiatal juhászlegény, akit úgy hívtak, hogy Furulyás Palkó.
Ment, mendegélt, nagy büszkén, nagy vidáman, Enyém lesz a királykisasszony, akárki meglássa!
harmadnapra oda is ért a palotához. Ment egyenesen az öreg király elé.
Azt felelte neki: Uram, királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom. Eszement fickó! Hát hogy képzeled?
Királyok, királyfiak, hercegek, grófok próbáltak szerencsét, és egy se tudta megőrizni a bárányokat.
Majd pont neked fog sikerülni? Na, erre a szóra megijedt Furulyás Palkó, már hogyne ijedt volna meg, mikor megijedt.
Óvatosan figyelve a palotaablakban megpillantotta a királykisasszonyt, és az olyan szép volt, hogy rögtön ott ragadt a tekintete.
Nézte, nézte a királykisasszonyt. S, ahogy nézték, nézték egymást szerelmesen, Furulyás Palkó gondolt egyet, visszaszaladt az öreg király elé.
Uram, királyom! Egy életem, egy halálom, én mégis szerencsét próbálnék.
Terelte Furulyás Palkó a bárányokat, terelte, de olyan ügyesen, mint még eddig senki sem.
Így mentek mendegéltek ki egészen az erdő széléig, mert tudta Furulyás Palkó, hogy ott terem a legdúsabb fű, ott kell legeltetni a kicsi bárányokat.
Mikor megérkeztek, Furulyás Palkó letette a botját, elővette a szépen szóló furulyáját és rázendített egy vidám muzsikára.
Fújta Furulyás Palkó, fújta, de olyan vidáman, hogy még az erdők is visszhangozták, a bárányok meg táncra perdültek.
Majd gondolt egyet, visszatette övébe a szépen szóló furulyáját, s botja fölött eljárta a juhásztáncot.
Úgy is volt, elfáradt, hát abbahagyta a táncot, letámasztotta a botját, botjára hajtotta a fejét, és egy kicsit elszenderedett.
No, Furulyás Palkó, mi lesz veled? Te is elvesztetted a bárányokat?
Így történt, ahogy az öreg király megmondta.
De hamarosan megszólaltak az erdő madárkái. Furulyás Palkó felébredt, nyújtózkodott, nagyot ásított, először azt se tudta, hol van.
Hanem aztán eszébe jutottak a bárányok. Jaj Istenem, mi lesz velem! A Napocska!
És így tovább a mese a holdas éjben folytatódik, miközben a bárányokat keresi és végül megtalálja.
Tanulságok és befejező mozzanatok
A történet végén a palotához érkeznek, és a próba sikerül: a bárányok megtaláltatnak, a királykisasszony előhívása megtörténik, majd a lakodalom három napot és három éjszakát ünnepel.
A mese hangsúlyozza a hitet és a kitartást, a zene és a játék erejét, valamint hogy a keresztező útak között is lehet megtalálni a kegyelemmel teli megoldásokat.