Balaton a magyar hajózás egyik legérdekesebb és legsokoldalúbb zarándokhelye, ahol az ókortól máig összemosódik a halászat, a hajózás és a hajóépítés hagyománya. A tó történetében számos legendás és múzeális fedélzetű jármű fekete öltönyben táncol az emlékekben, melyek ma is mutatják, hogyan formálta a víz közelsége a magyar kultúrát és gazdaságot. A kishamisok, a gőzhajók és a vízibuszok együtt írják a Balaton hosszú, vitorlás emlékekkel teletöltött hajózási történetét.
A korai balatoni hajózás és az elszigetett naszádok hagyománya
Az első vízi járművet, az egyetlen fatörzsből kivájt bödönhajót, még az ókor elején készítette magának az ember, és a 20. század elejéig ezt használta a balatoni halászati közösség. A 1500-1600-as években a belvízi hajózás legelterjedtebb típusa a magyar naszád volt, amelyet gyakran török támadások érintettek. A déli parton a Fok erődítés ellen mért elővédcsapásokhoz fegyverzettel, élelemmel és akár lovakkal megrakodva szállítottak naszádokat, amelyek hosszú utakra készültek.
A 18. században Festetics György holland hajóácsokkal építtette meg a Balaton első nagy vitorlását, a Christoph nevű gályát. A só-hajó, vagyis a só szállító gálya szélcsend idején evezővel is haladhatott. Ekkor a Balaton vitorlásainak többsége még a hagyományos fatestet viselte, és a legnagyobb vitorlás, a Főnix, Bori Antal irányításával készült, amely 1797-ben vízre került.
A Balatoni Gőzhajózás első periódusa
Széchenyi György kezdeményezésére jött létre a Balatoni Gőzhajózási Társaság, és 1846-ra megnyílt a rendszeres vízibázis. 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre a Kisfaludy gőzöst, amely a tó első lapátkerekes gőzhajója volt, s 1869-ig forgalomban maradt. A gőzhajózás úttörő előrelépést jelentett a személy- és áruszállításban. 1888-ban Eszterházy Mihály gróf és társai új hajózási társaságot alapítottak, amely a Kelén és a Baross nevet kapta. A világháborúk előtti időszakban megkezdődött a korszerű dízelmotoros és gőzhajókkal való bővítés, amely később meghatározta a balatoni közlekedés arculatát.
A balatonfüredi hajógyár kiemelkedő szerepet játszott a korai időszakban: például a Rohant és a Helka nevű gőzhajók létrejötte a hajózás fejlődését tükrözi. A két háború között a kompok korszerűsítése és a motoros hajók beindítása forgalmi átalakulást hozott a tavon. A Siófok, a Badacsony és a Füred katamaránok 1970-es évektől kezdve új korszakot nyitottak a balatoni közlekedésben, a nyitott hátsó fedélzetek pedig a korábbi zárt utasterű vízibuszokkal szemben a szabadságot és a tágas kilátást hangsúlyozták.
A Kishamis legendája és a Nemere II.
A Kishamis a Balaton legrégebbi, ma is aktív vitorlása, amelyet 1896-1897-re írnak több forrás szerint. A legenda szerint a millenniumi versenyt e hajó nyerte, de a történetek szerint az 1896-os évszám a gerincfektetés dátuma lehetett, és a hajó teljes státuszát 1897-re fejezték be. A hajó története gazdag vitákkal és legendaanyaggal terhelt; a Kishamis eredetileg 1889-ben épült a Balatonfüredi Hajógyárban, de az azonos névre vonatkozó két hajó története összefonódik a korabeli tervezőkkel és megrendelőkkel. A Kishamis nevét viselő hajó megőrizte jellegzetes kék színét a Széchenyi család védjegyeként, és a háborúkat követő években is részese maradt a balatoni verseny- és közlekedési életnek. A kishamis története 1945-ben süllyedés felé sodródott, majd 1946-ban kiemelték Széchenyiék, de később többszöri felújításon esett át, így a modern korig megőrizte társadalmi és kulturális jelentőségét. A kishamis állapota 1960-as évektől rohamosan romlott, majd 1972-76 között részleges felújításon, 1980-as évektől pedig megújuló vitorlázat és alumínium testű megoldásokkal ismét a vízre került. 1992-ben abszolút első helyezést ért el a Fehér Szalag versenyen, és 2010-ben a Csillagtúra megnyerésével hódította meg a vándorkupát is. A Kishamis története ma is a balatoni vitorlás hagyományok egyik legizgalmasabb fejezete marad.
A Nemere II. cirkáló 1944-ben épült, a második világháború végén pedig túlélte a balatoni harcokat. Az 1950-es évekre a hajó már korszerűtlennek számított, de 1991-ben Balogh György kormányzásával ismét megnyerték a Kékszalagot. Az 1990-es évekre állapota súlyosan leromlott, ezért a Magyar Vitorlás Szövetség megpróbálta helyreállítani, de végül eladásra került. Láng Róbert kezébe került, aki 1998-ban teljes felújítással visszaállította az eredeti formát. A Nemere II. nemcsak hosszú történet, hanem a balatoni hajózás nosztalgia- és restaurációs mozgalmának egyik kiemelkedő példája. 1998 óta a hajó újra része a balatoni versenyeknek, és egyfajta időutazást kínál a klasszikus vitorlázat és a modern felújítások között.
A kompok és a vízibuszok átalakulása
A 20. század közepén a kompok és vízibuszok története hangsúlyosan összefonódik a Balaton kora- és középkori közlekedésével. A Komp I-IV sorozat a Ganz és Tsa. Danubius gyárban készült, és a Balaton északi-déli partja közötti utaztatást élénkítette. A kompok neveit és személyszállító hajóit a korszerűsítés és a regionális igényekhez igazították, így a Kisfaludy, Baross, Széchenyi és Kossuth nevek is visszaköszönnek a kompflottában. A 1960-as évek végére a gőzhajók fokozatosan kivonultak a forgalomból, helyüket a dízelmotoros és katamarán típusú hajók vették át, amelyek nagyobb befogadóképességet és kényelmesebb utasteret kínáltak. 1963-ban először állították forgalomba a Hévíz és a Keszthely motoros hajókat, majd 1978-ban a Siófok katamarán kezdte meg a balatoni személyforgalmat, amit hamarosan követtek a Badacsony és a Füred katamaránok is.
Az 1980-as évek végére a nosztalgiaflotta is elkezdett felépülni: a Tündé, a Csongor, a Szigliget és a Jókai visszakerült a tóra. 1990-ben maga a MaHART szervezet létrejötte és az önálló Balatoni Hajózási Részvénytársaság megalakulása lehetővé tette a modernizációs programokat és a flottába kerültek a legújabb, 150 személyes alumínium hajók. 2000-es években a nosztalgia helyett a korszerű utasokat kiszolgáló hajók harmóniája jött előtérbe. A 2000-es évek végére a parti önkormányzatok megkapták az állami részvénycsomagot, így a balatoni hajózás közvetlen tulajdonosai a helyi önkormányzatok lettek.
Balatoni hajózás ma: örökség és modernitás összekapcsolódása
2000-es évek elején folytatódott a modernizáció: a kompok befogadóképességét növelték, új motorok és fedélzet-elrendezések kerültek beépítésre, és a nosztalgiaflotta darabjai is megújultak. 2006-tól a Balatoni Hajózási Zrt. neve Balatoni Hajózási Részvénytársaságra módosult, s az állami részvények visszakerülése után a tó teljes flottája egyfajta közösségi tulajdonként szolgálja a balatoni közlekedést és a turizmust. A 2010-es Kékszalag több példányban mutatta meg, hogy a tradicionális hajók még ma is képesek helytállni a modern környezetben, és a Kishamis például továbbra is a balatoni hagyományok egyik legszebb jelképe marad. A Tramontana története szintén összetett: két hajó is viselheti ezt a nevet Balatonon, mindkettő Karl Buquoy von Longueval grófhoz kötődik, és mindkettő legendás angol tervezők, Watson és Ratsy nyomdokain haladt. A Tramontana III és a Tramontana II. gazdag múlttal rendelkezik, és napjainkban a vasúthoz hasonló múzeális érték és múzeumi megjelenítés tárgya lehet.
Helyek és ikonikus állomások a balatoni hajózásban
- Balatonfüred - hajógyár és fő közlekedési központ a 19-20. században; Kishamis nyomában járó kultúra és történetkincs.
- Fonyód - komp- és üdülőközpont; Komp I-IV és a hajózási átépítések fontos állomása.
- Siófok - a katamaránok és a nosztalgia hajók otthona; modernebb vízibuszok fejlesztése itt zajlott.
- Balatonfüredi kikötő - a háború utáni helyreállítás és felújítás középpontja; Kishamis restaurációja és beüzemelése itt zajlott.
- Balatonföldvár - a Kishamis történetének egy fontos állomása; a korszerűsítés után visszatért a partokra.
Jelentősebb hajózási és vitorlás események
- Kékszalag - Európa legnagyobb vitorlásversenye, amely egészen napjainkig Balatonhoz tartozik. Kishamis és Nemere II. neve is felbukkan a történetekben.
- A gőzhajózás kezdetei és a kompok bevonulása a tó mindennapjaiba.
- A nosztalgia flotta és a modern vízibuszflotta kölcsönhatása a 1990-es évektől kezdve.
A kishamis legendáinak és a Nemere II. történetének összefonódása rávilágít arra, hogy a balatoni hajózás többletjelentéssel bír: nem csupán közlekedési eszköz, hanem kulturális örökség, amelyet fokozott figyelemmel őriznek és ápolnak a ma élő közösségek. A Tramontana története pedig megmutatja, hogy a vitorlázás és a hajóépítés harmonikus kapcsolata hogyan formálta a tó identitását és a hazai hajóépítés hagyományait.
Balatoni Hajózási Zrt. - image film
A Balaton történetét részben a hajók és kapitányaik adják, de a helyi közösségek és a múzeumi gyűjtemények is fontos szerepet játszanak abban, hogy a múlt megmaradjon a jövő számára. A Kishamis, Nemere II., Tramontana és a kompok története összefonódik a tó gazdaságával és a turizmussal, miközben megőrzik azokat a példákat, amelyekkel a balatoni hajózás a kontinensen is kiemelkedő helyet foglal el.