Az emlősök az állatvilág egyik leg fejlettebb törzse, amelyhez a szőrzet és az emlőmirigyek által biztosított tejjel történő táplálás is tartozik.
Magyarország fajállománya
Magyarországon az emlősök osztályából csak a valódi méhlepényesek (Eutheria alosztály) képviselői találhatók meg, 82-88 fajjal.
A legközelebbi megfigyelésekhez vezető nehézséget az jelenti, hogy vannak fajok, amelyek csak időnként jelennek meg Magyarországon.
A fajleírások során a küllemi bélyegeken kívül a csonttani jellegzetességekre is utalunk.
A vadon élő emlősállatok rejtőzködő, többnyire éjszakai életmódja miatt a természetben leggyakrabban csak a jelenlétüket tanúsító jelekkel találkozunk, mint például lábnyomokkal, táplálékmaradványokkal, fészkekkel, rágásnyomokkal.
Testfelépítés és szőrzet
A növények között élő állatok testüket szőr borítja, a szőrzet lehet vékony és selymes vagy vastag és durva is.
A denevérek különleges emlősök, mellső végtagjaik bőrszárnyakat mozgatnak, és repülni is képesek.
A vakond szinte egész életét a föld alatt tölti, rendkívül jó szaglású és ásóerműből álló testfelépítéssel rendelkezik.
A sünök tüskékkel borított testűek, testtükörük és fogazatuk a renden belül legösszetettebbek, táplálékuk rovarokból és kisebb gerincesekből áll.
Testfelépítés részletei
A denevérek testfelépítése különleges: mellső végtagjuk bőrszárnnyá alakult, a test szőrzete gyakran nemezszerű, a szemek kicsik, és ultrahang a tájékozódás fő eszköze.
A vakond testtömege és testhossza változó, Bundájuk sűrű, barnás-fekete, a szemük kicsi és a fülkagylója kicsi.
A patkósorrú denevérek jellemzői közé tartozik, hogy nagy testtömegűek, és orruknál jelentős szőrzet található.
Vemhesség és ivarérettség
A vemhességi idő fajtól függően 15-70 nap lehet, az utódok száma 1-10 között váltakozik.
Az ivarérettség általában az első év végére, vagy annál későbbre tolódik, a szoptatás időtartama változó.
A mitládelem és a vemhesség ideje alatt az anyaállatok különös ragaszkodással gondoskodnak utódaikról.
Életmód és ökológia
A rovarokon és egyéb ízeltlábúakon kívül férgeket, csigákat, kisebb gerinceseket és növényi részeket is fogyaszthatnak.
Életmódjuk lehet egészen különböző: egyes fajok éjjel dolgoznak, mások nappal is aktívak, és nyáron vagy télen álmot is tarthatnak.
A vadon élő emlősállatok rejtőzködő életmódja miatt gyakran csak nyomok formájában érhetők el a jelenlétük.
Fajpéldák és megfigyelések
Sorex araneus, az erdei cickány, gyakori faj közepes mérettel, hosszabb orr- és fogazat-jellemzőkkel.
Sorex minutus törpecickány, kisebb testű faj.
Sorex alpinus havasi cickány.
Crocidura suaveolens keleti cickány, a házi cickánnyal rokon, de külön fajként azonosításához nagy odafigyelés szükséges.
Crocidura leucodon mezei cickány, rendkívül gyakori faj Magyarországon.
Neomys fodiens közönséges vízicickány, vízhez közel élő faj, amelynek farkán sörtékkel körülhatárolt sörteszegélye van.
Vízicickányok között található még Miller cickánya (N. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodott család).
Az emlősök közé tartozik a vakond (Talpa europaea), amelynek jellegzetességei a selymes bundájú, sötét színekkel tarkított test és ásóizmok.
Táplálkozás és viselkedés
A rovarevők a legősibb csoport a méhlepényes emlősök között, bár ma már ragadozó étrendjük sokféle táplálékot magában foglal.
A denevérek ultrahang-alapú tájékozódásra támaszkodnak, és többségük éjszaka aktív, nappal pedig alvóhelyükön tartózkodnak.
A baglyok, ragadozó madarak és emlősök jelentik a legfőbb predátorokat.
A háborítatlan élőhelyek megőrzése fontos a fajok fennmaradása szempontjából.
Összegző ismeretek
A fajlistán kívüli élettani és morfológiai jellemzők, mint a szőrzet típusa, a tejmirigyek működése és az emlőkről történő táplálás, kulcsfontosságúak a méhlepényes emlősök meghatározásához.
A testváz és a belső szervek felépítése, a fogazat típusa és a vemhességi sajátosságok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a méhlepényes emlősök között sokféle életmód és alkalmazkodás jelen legyen.
