Evangelikus templom és parókia Dunaújvárosban: történet, rendeltetés és közösségi misszió

A történet rövid volta ellenére a dunaújvárosi evangélikus templom és parókia gazdag és sokrétű életet kínál a városban. A város fiatal, alig több mint fél évszázados, mégis jelentős kulturális és hitéleti központtá nőtte ki magát.

Az 1980-as évek végén kezdődött el a gyülekezeti közösség megteremtése: Mihácsi Lajos lelkész Dunaföldvárról járta kerékpárral Dunaújvárosba, hogy lépcsőházról-lépcsőházra felkutassa a Lutheránusokat. A kis Apostagi anyagyülekezet folyamatos támogatást nyújtott a dunaújvárosi szórvány számára, amely akkoriban nagy területet és elszokott szíveket jelentett az istentiszteleti élettől.

1988-ban Nagyné Szeker Éva lelkészsége alatt elhatározták a templomépítési tervet, és az akkori városvezetés is támogatta a helyszín kiválasztását. A város nyugati, akkor még kevésbé lakott része, Szilágyi és Aranyvölgyi út közötti kis szeglet vált értékessé a projekt számára. A birtokbavétel 1992 április 21-re esett, de a gyülekezet fizetőeszköze még nem tette lehetővé a készpénzes vásárlást. Ekkor merült fel az ötlet: a templom összekapcsolható legyen a kulturális élet színterével, a városi zeneiskolával kialakított kormányzási egységgel.

Így született meg a terv: a templom egyszerre legyen templom és kulturális központ. A tervezés során az előkészített munkában együttes persbitérima és Őry Zoltán építész is kulcsszerepet játszottak. A tervpályázatra hét jelentkező érkezett, közülük Nagy Tamás Ybl-díjas építész alkotása nyerte meg a feladatot. A gyülekezet úgy látta, hogy a templom belső tere a koncertigényekhez igazodhat, és így született meg az elszánt elképzelés: legyen a templom a város kulturális központja is.

Az alapkőletétele 1993. december 4-én történt, Rapcsák Károlyné Dr. felügyelősége és Sztankovics Lászlóné alapítványi pénztárossága idején. Az építés közben a gyülekezet is gyarapodott: félkész falak között már zajlottak istentiszteletek, és a csodálatos fordulat a későbbi, egyesített funkciókban rejlett. A templom 1996. május 25-én, pünkösd szombatján ünnepélyes keretek között felszenteltetett és átadottá vált a dunaújvárosi evangélikus gyülekezetnek, amely akkor már a város első templomaként állt a helyszínen.

A felszentelés ünnepélyességét dr. Harmati Béla püspök, Káposzta Lajos esperes és Reisch György lelkész végezték a nagyszámú vendég közönség előtt. Másnap a város gazdag pünkösdi koncerttel gazdagodott: a templom nem csupán impozáns, hanem kiváló akusztikájú tér is lett. Az épületkomplexumban helyet kapott gyülekezeti terem, ifjúsági kisház rotonda formában, két vendégszoba az alagsorban és természetesen a parókia is. Ezek mind olyan építészeti formában testesültek meg, mely azóta is ékköve a városnak és az országnak.

A gyülekezeti élet felpezsdült: az épületbe nem csak zenészek és építészek találtak rá, hanem az ifjúság is. A városban a Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség súlypontja innen került ki, és innen látják el a feladatokat. A templom megteremtésével olyan élettel teli tereket alakítottak ki, amelyekkel meg lehet tölteni a teret, mind belső, mind külső lehetőségekben. Reisch György lelkész fáradhatatlan szerepe és Mihácsi Lajos alapjaira épülő önálló gyülekezet születése mind a közösség építését szolgálták. A társult egyházközség első beiktatott lelkésze 1999. április 10-én Stermeczki András volt.

Az ezredforduló újabb kihívásokat hozott: 2000-ben és 2006-ban is tisztújítás történt a gyülekezetben, Sulák Éva váltotta a felügyelő tisztségben Dr. Baráth Károlyt, és a megújult presbitérium is megállapodott a közösségi működés erősítéséről. Az épülethez kiegészítések is csatlakoztak: egy kolumbárium és egy tető alatti ifjúsági klubszoba készült, tovább bővítve a gyülekezeti élet lehetőségeit. Ezen felül a harangláb látványos eleme az épületnek, és a belső terek széles skálája lehetővé teszi, hogy minden korosztály megtalálja a számára megfelelő helyet a közösségi találkozásokhoz, tanításokhoz és ünnepekhez.

Az elmúlt évtizedekben a templomépületegyüttes kulturális missziója kiemelkedő: évente 23-26 koncert, 3-4 kiállítás a galériában, és 4-5 előadás a templomban. A templom és a többi helyiség gyakran ad otthont eseményeknek, és a 2002-es Velencei Biennálén is bemutatták a terveket, makettet és képeket. Ezen túl a város közössége számára a templom a korosztályok közötti találkozások, a beszélgetések és az istentiszteletek sokféleségét kínálja. A gyülekezeti élet a rendszerváltás utáni időkben is aktív maradt, és az épület azóta is a város kulturális és közéleti értékeit gazdagítja. A templom köré rendeződő események és a galériában álló kiállítások egész évben elérhetőek voltak, hozzásegítve a közösséget a hitélet és a művészetek összekapcsolódásához.

A mai napig a templomépület a város és a megye kulturális életének egyik jelképe. A 25-évnyi jubileumot megelőző visszatekintésnél a gyülekezet létszáma körülbelül 600 főre tehető a nyilvántartás szerint, de az aktív tagok száma lényegesen alacsonyabb, így fontos a fiatalok és szolgálattevők bevonása a mindennapi munkába. A fenntartható fejlődés mellett a közösség azon dolgozik, hogy a templom komplexe továbbra is befogadó és élénk legyen, hogy megőrizze impozáns karakterét és megőrizze a kezdeményezések sokrétűségét. A templom három fő része: a templomtér, a gyülekezeti terem és a parókia, mindehhez a kapcsolódó kiszolgáló helyiségek és a szolgálatok biztosítják a folyamatos közösségi működést.

Az épületegyüttes alapterve tojásforma, amely az élet keletkezését szimbolizálja, és hite szerint a belső tér kialakítása a puritán hagyományokat idézi: a kerített erődtemplomokra és a magtártípusú külső megjelenésre utal. A kertben található gyerekház a tojás csíráját jelképezi, míg a templomtér akusztikai tervezése kiemelten fontos volt a koncertek számára. A nyerstégla falak, a cserépfedés, a vörösréz bádogos munkák és a natúr/fényes fapanelelemek jellemzik az épület külső és belső megjelenését; a belső berendezést Lovas Pál tervei szerint tölgyfából készítik. A város és az egyház közötti megállapodás értelmében a templom az év során témavezető zenei és kulturális események helyszíne is, és ennek köszönhetően a településre átívelő szinergia jött létre. A templom és a parókia egysége a közösségi élet központi eleme, ahol a gyülekezet tanításai, a közösségi események és a kulturális programok egy helyen találkoznak.

Az építészet és a funkcionális sokrétűség

Az építész Nagy Tamás Ybl-díjas tervei alapján született; az álmokat valóra váltó megoldás a koncerteknek és az akusztikának is megfelelt. A terv nyílt tervpályázat útján nyert befejeződést, amelyet a kommunista ipari város jelképes erejű városépítészeti megoldásként értékelt. A templomteret úgy alakították ki, hogy kiváló akusztikája legyen, és így alkalmas legyen rangos koncertek megrendezésére. Az épület nyerstégla falakkal, cserépfedéssel, vörösréz bádogos munkával és látszófagerendákkal készült, belső berendezése pedig tölgyfából készült. A templomtér és a gyülekezeti terem a múlttal és a jövővel egyszerre kapcsolódik, az ősi hagyományokat megőrizve, a modern kulturális igényeket kiszolgálva.

A tetőteret felhasználó ifjúsági klubszoba és a föld alatti kolumbárium is jelzi, hogy az épület több mint egy vallási helyszín: kulturális központ, közösségi tér és találkozási pont. A projekt megvalósításakor a város adta telek ingyenes használata és a koncertigények közötti kölcsönös megállapodás fontos része volt a finanszírozásról is szóló megállapodásoknak. A 25 év alatt az épület közösségi és kulturális feladatai mind a gyülekezet, mind a város részéről aktív részvétellel valósulnak meg.

A gyülekezet és közösségi misszió

A gyülekezet az évek során összetartó erőként működött: évente 25-30 keresztelési és 5-10 esküvői szolgálatot adva a közösségnek. A tagok és a fiatalok bevonása a mindennapi szolgálatokba a tartósság kulcsa: a feladatok nemcsak látványosak, hanem imádságosak és csendesek is lehetnek. A kisház a hittanosoknak, bibliaóráknak és az ifjúságnak, a padláson a klubszoba az internetezőknek és a kamaszoknak, a gyülekezeti terem pedig előadásoknak és szeretetvendégségeknek ad otthont, míg a templom közösségi és imádságos találkozók helyszíne marad. A kielégítő szolgálat érdekében a gyülekezet aktív és elkötelezett tagokra támaszkodik, akik felismerik a közösség hosszú távú fenntarthatóságának fontosságát.

A gyülekezet jelenlegi állapota szerint a tagok száma körülbelül 600 fő körül mozog, de az aktívak aránya inkább a 10% körül van. A jövő kihívásai közé tartozik több szolgálattevő bevonása, hogy a közösség belső élete és a város kulturális életének összekapcsolódása ne csak látványos legyen, hanem valóságos, imádságos és szolgáló tevékenységekben is megnyilvánuljon. A 10 évre tervezett fejlesztések és a hosszú távú fenntarthatósági célok érdekében a gyülekezet a közösséghez fordul, hogy a templomépület megőrizze impozáns jellegét és funkcionális sokrétűségét, miközben továbbra is a közösség szolgálatára és a város kulturális életének támogatására törekedik.

Az épület és a közösség történetét lefedő események közé tartozik a múzeumpedagógiai játszóterem és a Luther Pub rendezvényei, amelyeket a város kulturális programjainak részében rendeznek. A dunaújvárosi evangélikus centrumért alapítvány adományai és adóbevételei is a kulturális, szociális és hitéleti tevékenységek támogatását szolgálják. A templom előadásai és kiállításai minden évben hozzájárulnak a város kulturális vérkeringéséhez, és a gyülekezeti élet dinamikáját is erősítik.

Összegzésként elmondható, hogy a Dunaújvárosi Evangélikus templom és parókia nem csak vallási helyszín, hanem a város kulturális identitásának kiemelt eleme: egy olyan épületegyüttes, amely ötvözi a hitet és a művészeteket, a történeti hagyományokat a modern funkciókkal, és amely a közösség összetartó erejét szolgálja évtizedek óta.

tags: #evangelikus #templom #es #parokia #dunaujvaros