Mikor észrevettem, hogy lesz ez, gondoltam megnézem és totál kiment a fejemből, hogy egy Louis de Funès-komédiáról van szó. De ha már belevágtam, végigültem, és oké volt, csak mégsem az én műfajom - sőt, talán nem a korosztályom műfaja, mert mondjuk 67 éves édesapám nagyszerűen szórakozott rajta, én meg csak egyszer-kétszer nevettem fel.
Párizst rettegésben tartja az ezerarcú, elkaphatatlan bűnöző-zseni, Fantomas. A legutóbbi fondorlatos rablása után az újságíró Fandor (Jean Marais) a siker reményében összedob egy ál-interjút a gonosszal, amit aztán címoldalon hoz a másnapi hírlap. A szenzáció óriási, de a tollforgató hamarosan nagy bajba kerül, mert az igazi Fantomas felháborodik a róla állított rosszindulatú vádakon és elrabolja őt.
Fandor számára a megpróbáltatások pedig csak ekkor kezdődnek, mert elrablója felölti az arcát és nemcsak a menyasszonyát (Mylene Demongeot) próbálja meg elcsábítani, de még egy újabb rablást is végrehajt! A rendőrséget, főként Juve felügyelőt (de Funés) pedig meggyőzik a bizonyítékok, hogy Fandor a fantom (ez rímel), de pár órával később a rém újból lecsap, ezúttal a felügyelő arcát viselve! Juve-ot és az újságírót becsukják, ám ez nem fogja megállítani Fantomas-t.
Az izgalmas bevezető után leszögezném, hogy ezt a mozit még véletlenül sem kell komolyan venni. A tömeggyilkosnak kikiáltott maszkos rém ugyanis a teljes játékidő alatt senkit se öl meg, mindössze verekednek és lövöldöznek a szereplők (egy hulla elvileg van, de az ő halála sem egyértelmű). Vicces, hogy az alapvetően véresen komoly címszereplőt a komolynak látszó újságíró és a végletekig komolytalan felügyelő üldözi, ráadásul Fandorról hamar kiderül, hogy bizony közel áll hozzá a hülyeség. Éppen ezért a Fantomas-os jelenetekben tényleg ügyesen végrehajtott rablásokat láthatunk, a fennmaradó időben meg humort, néha pedig a kettő keveredik.
Jean Marais háromféle szerepet alakított: ő a firkász, a maszkos Fantomas és a Fandor arcát viselő gaztevő. Figyelemreméltó fizikumát remekül kihasználták az alkotók, róla azért el lehet hinni, hogy meg tudja védeni magát, ha akarja. A kék álarcos gazember talán kicsit megmosolyogtató külsőt kapott, de nekem tetszik, picit macskaszerű "arccal" bír, így olyan sunyinak tűnik:) De Funés az de Funés, róla többet nem érdemes mondani, maximum még azt említeném meg, hogy ezúttal Balázs Péter helyett Haumann Péter szólaltatja meg, de hasonlóan kitűnő módon.
A címadó figuráról azt kell tudni, hogy eredetileg egy regénysorozat főgonosza, Pierre Souvestre és Marcel Allain találták ki őt, először pedig 1911-ben jelent meg Fantomas-regény. A két író közösen 32 kötetet jelentet meg, Souvestre halála után Allain még 11-et írt egyedül. Az ezerarcú gazember jelentette az átmenetet a gótikus regények negatív alakjaiból a modern sorozatgyilkosokba - valójában egyáltalán nem olyan humorosak ezek a történetek, mint ami ebben a '64-es francia műben tálalják nekünk. A karakter egyébként számtalan mozgókép, tv-sorozat és képregény inspirálójává vált, az ezüst vásznon először 1913-ban jelent meg.
André Hunebelle rendező műve viszont inkább egy francia James Bond-trilógia első része, mintsem Souvestre és Allain "hősének" legújabb életre keltése (erre utalnak a különböző bizgentyűk, amiket a bűnöző-zseni használ, pl. Érdekességek: Jean Marais 1913-ban született, pont amikor az első Fantomas-film a mozikba került. A rendező szerepel saját filmjében, ám nem tudni, hol. A maszkos gonoszt Raymond Pellegrin szólaltatta meg. Bár a készítési költségeit és a bevételét sem ismerem, tény, hogy a Fantomas órási siker lett, nem csak Európában, hanem az akkori Szovjetunióban, Japánban, meg még az USA-ban is. Két folytatása készült, a Fantomas visszatér és a Fantomas a Scotland Yard ellen, ezeket szintén Hunebelle rendezte és a három főszereplő ugyanaz bennük.
(Sorban mindegyiket adni fogja a Film+, de ez annyira nem tetszett, hogy megnézzem őket.)
Egyébként három dolog volt a teljes játékidő alatt, ami számomra homályos maradt: 1. Az autós részben miért énekelve beszél Fandor szinkronja?:) 2. Fantomas mért nem veszi le az álruháját, mikor leugrik a vonatról? Sose találnák meg, hiszen senki sem tudja, hogy néz ki. 3. A felügyelő és az újságíró honnan tudja, hogy a rosszfiú leugrott a mozdonyról?
A Fantomas a Scotland Yard ellen (eredeti cím: Fantômas contre Scotland Yard) egy 1967-ben bemutatott francia-olasz akció-vígjáték, amelyet André Hunebelle rendezett. A film főszerepeiben Jean Marais, Louis de Funès és Mylène Demongeot láthatóak. Ez az 1964-es Fantomas film harmadik része, amely tovább folytatja az álarcos szupergonosztevő, Fantomas kalandjait. Jean Marais ezúttal hármas szerepben tűnik fel: ő alakítja Fandor újságírót, Fantomas bűnözőt, valamint Waltert, Lord Rashley barátját, akinek a személyiségét Fantomas magára ölti. A filmben Fantomas, az álarcos szupergengszter megállíthatatlanul hajtja végre akcióit, miközben mindvégig ismeretlen marad. Fantomas eredeti francia hangját Raymond Pellegrin kölcsönözte.
A történet Skóciában folytatódik, ahol Fantomas újabb kegyetlen tervet eszel ki. Az álarcos bűnöző mester minden gazdag embert, beleértve a maffiózókat is, egy újfajta adóval, az "életben maradási adóval" zsarol meg. Ha az áldozatok nem fizetnek, az életüket is elveszítik. Az egyik célpontja Lord Rashley, aki Skócia egyik várában él. Fantomas először megöli Lord Rashley egyik barátját, majd annak a maszkjában látogatást tesz nála. Hosszas beszélgetés után helikopterrel távozik, felfedve gonosz kilétét, és ledobja a megölt barát holttestét.
Lord Rashley sokkos állapotban Párizsba telefonál Juve felügyelőhöz, hogy beszámoljon Fantomas újabb gaztettéről. Az életben maradási adóval kapcsolatos részleteket azonban kénytelen titokban tartani, mert az élete is veszélybe kerülne. Felkéri Juve felügyelőt, helyettesét, Fandor újságírót és a menyasszonyát, hogy utazzanak Skóciába és segítsenek a nyomozásban. A film forgatása során a skóciai jeleneteket nagyrészt egy középkori francia várnál vették fel, bár készült egy jelenet a helyszínen is. A stáb eredetileg tervezett egy negyedik részt is Fantomas Moszkvában címmel, amelyben kiderült volna, hogy Fandor apja valójában maga Fantomas. A film magyarországi mozibemutatója 1968. február 1-jén volt, míg az első szinkronos változata 1983-ban készült el a Pannónia Filmstúdióban.
Alkotói adatok: Szerep Név Forgatókönyvíró Pierre Foucaud, Jean Halain; Főszerepben Jean Marais, Louis de Funès, Mylène Demongeot; Zene Michel Magne; Operatőr Marcel Grignon; Vágó Jean Feyte; Jelmeztervező Mireille Leydet; Díszlettervező Max Douy; Gyártásvezető Cyril Grize; Gyártó SNEG; Ország Franciaország, Olaszország; Nyelv francia; Játékidő 92 perc; Képarány 2,35:1; Forgalmazás Gaumont; Bemutató 1967. március 16. (Franciaország), 1968. február 1. (Magyarország).
Fantomas a Scotland Yard ellen után a történet tovább él: Fantomas más arcokban, maszkokban és módokon bukkan fel, megállíthatatlanul mozgatva a történet fonalát. A filmek és a karakter ma is hatással vannak a popkultúrára, és a különböző adaptációk hozzájárultak ahhoz, hogy Fantomas a vizuális kultúra része legyen. Vidám burleszkfilm az elszabadult ágyúgolyóról.

Fantomas - Film Trailer with English Subtitles
Érdekességek és történeti hátterek
A címszereplő figurája eredetét tekintve a regényekből származik, amelyek a modern sorozatgyilkosok korának előfutárai, és olyan alakot alkotott, amely meghatározta a krimi műfajának átalakulását. A fejezetekben Fantomas gyakran több arccal és identitással lép fel, miközben a történet a kémek és a rendőri erők közti játszmát mutatja be.
Érdekesség, hogy Jean Marais háromféle szerepet játszik a filmben, és ezzel párhuzamosan a rendező saját megjelenését is elérhetővé tette a mozgóképen keresztül. A színész személyes erőfeszítéseivel és a film technikai megoldásaival az alkotók egyfajta humoros, mégis feszült hangulatot teremtettek, amely a nézőt a történet középpontjába húzza.
tags: #fantomasez #a #roka #paroka