A kincses Város az évszázadok folyamán fontosságából (regionális gazdasági, egyházi, kulturális és politikai központ) kifolyólag sok és sokféle embert vonzott magába. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanári karának egy része sem képez kivételt ez alól. Olyan személyiségek, mint pl. Farkas Lajos százhetvenöt évvel ezelőtt, 1841. november 14-én látta meg a napvilágot egy nyolcgyermekes család sarjaként Bonchidán. Édesapja az 1848‒49-es szabadságharc eseményeinek lett áldozata. Iskolai tanulmányait Kolozsváron, a piarista főgimnáziumban végezte, ahol viszonylag későn (23 évesen), de nagyon jó eredményekkel érettségizett. Ezt követően előbb Pestre, az ottani egyetemetre ment jogot tanulni, majd, egészségügyi okokból kifolyólag, az 1851-ben létrehozott nagyszebeni jogakadémia hallgatója lett. A nagyszebeni tanulmányok alatt fogalmazói állást vállalt a kincstári ügyészségen.
1869 és 1872 között Nagyszebenben, majd 1872-től az újonnan létesített kolozsvári Tudományegyetem Jog- és államtudományi Karán oktatta a római jogot. Az egyetemen eltöltött évek alatt négy tanéven át látta el karának dékáni teendőit, illetve egy-egy alkalommal az egyetem rektori (1896‒97-es tanév), illetve rektorhelyettesi (1897‒98) tisztségét is betöltötte. Farkas Brassai Sámuel időskori jó barátja volt, így nem véletlen, hogy a díszsíremlék gondolata tőle származott. Ugyancsak ő lett annak a bizottságnak az elnöke, amely a Brassai-síremlékre való gyűjtést bonyolította le. Farkas Lajos több szervezetnek és egyletnek is tagja, illetve elnöke volt (pl. az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Tüdőgondozó Intézet, az Erdélyi Pártfogó Egylet).
Farkas a világégés idején, 1915-ben vonult nyugdíjba, ugyanebben az évben özvegyült meg. Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1921. június 24-én hunyt el. Temetésére három nap múlva a Házsongárdi temetőben került sor.
- Élete és származása: Bonhidas közösségből származó családi háttér, édesapa áldozata a szabadságharcban.
- Iskolai és egyetemi pálya: piarista gimnázium, jogi tanulmányok Pesten, majd nagyszebeni jogakadémia, végül a kolozsvári Tudományegyetem jog- és államtudományi kara.
- Tanári és vezetői szerep: dékán, egyetemi rektor és rektorhelyettesi megbízatások.
- Közéleti tevékenység: tag- és vezetői posztok különböző társadalmi szervezetekben (Erdélyi Múzeum Egyesület, Tüdőgondozó Intézet, Erdélyi Pártfogó Egylet).
- Örökség és halál: nyugdíjba vonulás 1915-ben, özvegyülés ugyanabban az évben, 1921-es elhunyt és temetés a Házsongárdi temetőben.
Elődeihez és kortársaihoz hasonlóan Farkas Lajos is hozzájárult Kolozsvár tudományos életének formálásához és a korabeli intézményrendszer működtetéséhez, amely a város regionális központi szerepét erősítette a keleti és közép-európai térségben.
