A fejtetvesség oka és kialakulása: a fejtetű okozója a fejtetű (Pediculus humanus capitis), mely egy apró parazita rovar. A fejtetű egész életciklusa az emberi szervezethez kötődik, az emberi fejbőrön telepszik meg és a vérünkkel táplálkozik, gazdatest nélkül néhány napon belül elpusztul. A fejtetű hosszúkás, lapos testű parazita, mérete mindössze 2-3 mm. Három pár lába van, melyek erős ollószerű képződményben végződnek, ezekkel képes megkapaszkodni a hajszálakon. A fejtetű színe barna-vöröses, fényes, átlátszó. A fejtetűnek életmódja van, és csak az embert támadja meg. A fejtetű szabad szemmel gyakran nehezen észrevehető, és a serkék a hajszálak tövében helyezkednek el.
Hogyan fertőződhetünk meg? A fejtetű a legtöbb esetben közvetlen kontaktus során terjed emberről emberre. A fejtetű a fejüket összedugó gyerekeknél mászik át egyikükről a másikra. Előfordulhat az is, hogy a közösen használt ruhadarabokon, használati tárgyakon keresztül terjednek át a tetvek. A tetvek repülni, ugrálni ugyan nem tudnak, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön. A fejtetű-fertőzés rendkívül gyakori, szinte minden ember átesik rajta élete során legalább egyszer. A fejtetvesség járványszerűen gyakori a gyermekközösségben, főleg óvodáskorban és az általános iskola alsó tagozatában.
A fejtetvesség jelei és tünetei: a tetvességnek sokáig nincsenek tünetei, a jellegzetes viszketés csak a fertőződést követően 4-6 héttel tapasztalható. A viszketés oka a tetvek csípéseire adott késleltetett reakció. A tetvek kedvelik a sötétebb helyeket, így gyakran a tarkótájékon vagy a fül mögött találjuk meg az élő állatot. A fejtetű szinte kizárólag a hajas fejbőrön telepszik meg, ritkán a fül mögötti területre vagy a tarkóra is átkerülhet. A serkék erősen rögzítve maradnak a hajszálhoz, közvetlen eltávolításuk nehezebb, mint a korpáé. A korpa könnyen lesimítható a hajról, a serke viszont erősen tapad. A serkék és a nimfák megkülönböztetése fontos a diagnózisban: a serkék fehér- vagy tejeskávé-színűek, a nimfák a kifejlett tetűkhöz hasonlóak. A nyál és a széklet irritációt és gyulladást okozhat a fejbőrön.
Diagnózis és terápiás szemlélet: a fertőződést egyértelműen csak az jelzi, ha élő, kifejlett példányt találunk a hajban. Üres serkék jelenléte nem jelent aktív fertőzést. Orvosi vizsgálatra ritkán van szükség, de segíthet a pontos diagnózis és a terápia megválasztása, ha releváns információkat megosztunk az orvossal. A fejtetvesség prognózisa kiváló: megfelelő kezelés mellett 2-3 héten belül gyógyulás érhető el, de a fertőzés bármikor visszatérhet. A fertőzés kimenetele nagymértékben függ a kezelés összetételétől és a környezeti tényezőktől.
Kezelések és megelőzés: a hajban élő tetvek és serkék egyaránt megtalálhatók, ideális esetben a terápia mindkettőt elpusztítja. A mechanikai módszerek közé tartozik a sűrű fogazatú tetűfésű, amely segít a serkék eltávolításában. A tetűirtó szerek lehetnek sampon vagy hajszesz formájában; a hatóanyaguk többek között pyrethrin, permethrin, malathion vagy dimetikon lehet. A hatóidő általában 15-30 perc a kezelési utasítás szerint. A gyártók gyakran mellékelnek fésűt a serkék eltávolításához. Néha több kezelést kell alkalmazni, és szükség lehet különböző hatóanyagok kombinációjára a rezisztencia elkerülésére. Ma már léteznek olyan készítmények, amelyek egyetlen alkalmazással elpusztítják a tetveket és serkéket is. A dimetikon- és spinosad-alapú termékek például fizikai úton hatnak, és kevesebb ismétlést igényelnek. A fejtetvesség megelőzéséhez fontos a közösségekben a gyors felismerés és a környezet parazitamentesítése, a közösségi helyeken történő információmegosztás és a személyes higiénia erősítése. A megfelelő kezelések mellett érdemes az érintettek környezetét is ellenőrizni és kezelni, hogy elkerülhető legyen a ping-pong effektus. A gyerekek közösségében a fésűk, sapkák és törölközők megosztása kerülendő. A hosszú hajú gyerekeknek érdemes összefogni a hajukat, hogy megnehezítsük a tetvek terjedését. A fejtetvesség megelőzése érdekében a szülőknek javasolt rendszeresen ellenőrizni a gyermek fejét, és a közösségekben is legyen rendszeres felügyelet.
Tájékoztatás a közösségeknek és otthoni teendők: a közösségeket értesíteni kell a fertőzésről, hogy a többi család is megelőző intézkedéseket tehessen. Az ágyneműk és törölközők mosása 60 C-on ajánlott, a sapkák vasalása vagy fertőtlenítése is ésszerű lehet. A fésűket forró vízben legalább 10-15 percre, vagy lezárt zsákban a fagyasztóban 24 órára lehet kezelni. A lakás alapos porszívózása és a textíliák tisztítása is fontos. Gyermekeknél tanítsuk meg, hogy ne osszák meg a személyes tárgyaikat, és a hosszú hajú gyerekek haját mindig összefogva tartsuk.
Speciális tudnivalók és megjegyzések: a fejtetvesség nemtől és egészségi állapottól függetlenül bárkit érinthet, és nincs összefüggés a haj hosszával vagy higiéniai szokásokkal. A tetvesség tünetei közé tartozik a viszketés, a csípésekből adódó bőrpír és a vakarás helyei, amely bakteriális felülfertőződéshez vezethet. A fertőzés nélküli korpától eltérően a serkék erősen rögzítettek a hajszálhoz. A fejtetvesség kezelése során fontos a teljes fejbőr megmunkálása és a kezelés megismétlése a szükséges időközönként.
Áttekintés a különböző tetűtípusokról: fej-, ruhatetű és lapostetű egyaránt előfordulhatnak, és a fentiek mind a fejtetvességre vonatkoznak főként.
