A tetű egy élősködő rovar, mely zárt közösségekben gyorsan terjed. Emberen háromféle tetű fordul elő: fej-, ruha- és lapostetű. Ezek közül az első kettő egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, és csak előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól. Külön fajt csak a lapostetű alkot. A ruhatetű szerencsére ritkábban fordul elő. Ennek járványügyi jelentősége is van a kiütéses tífusz és a visszatérő láz terjesztése miatt.
Amikor az élősködő rovarok lerakják a petéiket, a serkéket, e fehér szemcsék odaragadnak a hajszálhoz, amelyekből körülbelül 1 hét alatt kelnek ki a tetvek. A tetvek repülni, ugrálni nem tudnak, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön. Kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók. A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik emberről a másikra a fejek szoros érintkezése révén, széktámlák, fésűk, kefék, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők és kalapok közvetítésével.
A nemzetközi és hazai epidemiológiai tapasztalatok szerint a fejtetvesség egy országon belül 20-25 éves periódusokban visszatérően növekszik. Magyarországon legutóbb a hetvenes-nyolcvanas években okozott jelentős gondot a fejtetvesség, s napjainkban ismét emelkedő trend észlelhető. A fejbőrt tetvek lepik el. A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke, de ez a haj színétől függően változhat.
Petéit (serkéit) a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezi el, leginkább a halánték- és tarkótájon. A nőstény tetvek 2-4 hetes életük során 40-200, átlagosan 100 petét raknak. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal rögzíti. A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Az első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma mintegy 150, a második hónap végén viszont akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet.
Erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók. Az ártalom elsősorban abból ered, hogy a vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat. A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat. A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebzi a bőrt, ezeken a sérüléseken keresztül másodlagos fertőzés érheti a bőrt, gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg.
Tetvességre gyanús, aki eltetvesedett környezetben él, akinek a fejbőrén illetve a testén jellegzetes vakarózási nyomok láthatók, haján vagy ruházatán üres serketokok találhatók, illetve az is, akinek elhanyagolt külseje, hiányos tisztálkodása, életmódja, egyéb körülményei valószínűsítik a fertőzöttséget. Fejtetvességre utaló gyanú alkalmával a hajat lazán szét kell bontani, és elsősorban a fülek melletti, mögötti területet valamint a tarkótájat kell átvizsgálni. A serkék és a kifejlett tetvek a barna és fekete hajúakon szabad szemmel is könnyen észrevehetők, a világosabb hajúaknál azonban fokozott figyelem szükséges. Erősen eltetvesedett egyéneknél a tetvek a hajból sűrű fogazatú fésűvel kifésülhetők. Minden esetben meg kell győződni a talált serkék életképességéről.
A hajszesz a fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére egyaránt alkalmas. Tetűirtó hajszeszből többféle is kapható vény nélkül a gyógyszertárakban. A hajszesszel a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa. Az elhalt serkéket a cementszerű anyag erősen rögzíti a hajszálakhoz, ezért ezek a hajszálakról csak ecetes vízbe mártott, sűrű fogazatú fésűvel, illetve egyenkénti lehúzással - esetleg a haj levágásával - távolíthatók el.
Tetűirtó szerek alkalmazásakor kicsi a rezisztencia kialakulásának veszélye. Ennek - az azonos kémiai szerkezetű vegyületek használata ellenére - az az oka, hogy e szereket nem rendszeresen alkalmazzák, a kezelés csak rövid ideig tart, és a populációnak csak viszonylag kisszámú és elszigetelt egyedét érinti. A mindennapi gyakorlatban a kezelések hatástalanságának okát mégis sokszor az alkalmazott készítmény hatóanyagával szembeni rezisztenciának tulajdonítják, pedig gyakran kivitelezési hibák állnak mögött. A hatás alapvető feltétele, hogy a serke és a tetű a készítménnyel legalább 5 percen keresztül érintkezzen.
Amennyiben a bedörzsölés nem alapos, és nem terjed ki a fejbőr és a haj teljes területére, úgy az érintőméreg nem tudja kifejteni hatását. Az eredményes védekezés alapja a veszélyeztetett közösségekben végzett rendszeres, gondos szűrővizsgálat. A fertőzött személyek kezelésén kívül rendkívül fontos annak megállapítása, hogy az érintett személy a tetvességet kitől kaphatta meg, illetve kinek adhatta tovább. Tekintettel kell lenni a "ping-pong effektusra" is: hiszen ha a környezetében élők kezeletlenül maradnak, akkor a kezelt személy visszakaphatja a tetűt attól is, akitől eredetileg ő kapta, de attól is, akinek továbbadta. Ezért a vizsgálatot és a tetvetlenítést a megelőzés érdekében ki kell terjeszteni a tetvesnek talált személy egész környezetére, a vele rendszeresen érintkezőkre is, például a családtagokra, munka- illetve iskolatársakra.
A tetűirtó hajszesz nemcsak kezelésre, hanem megelőzésre is alkalmas. Akkor célszerű alkalmazni, ha fennáll az újrafertőződés veszélye. Otthoni hajmosás után a hajszesszel a haj teljes felületét át kell itatni, majd azt a fejbőrbe alaposan be kell dörzsölni. A készítmény a tetűirtó hatását a következő hajmosásig, akár több hétig is megőrzi, és a fejre kerülő tetveket még a peték lerakása előtt elpusztítja. Téves az az általános felfogás, miszerint csak a szegénységben, elhanyagolt higiénés környezetben élő embereknek lehet fejtetűje. A fejtetű a piszkos és tiszta hajat egyaránt eláraszthatja, bárkinél előfordulhat.
A szülők, a környezet felelőssége a mielőbbi felismerésben és kezelésben áll, hogy a továbbterjedést meg lehessen állítani. A fejtetű-fertőzés gócpontjának számító bölcsődék, óvodák, általános iskolák, a nappali melegedőt, az átmeneti hajléktalanszállásokat folyamatosan ellenőrzik az ÁNTSZ szakemberei és a védőnők. A hosszabb hajzatúak, így a lányok jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt. Mivel a vérszívási nyomokat a hajzat eltakarja, sokszor egyedül a viszketés hívja fel a figyelmet a fertőzésre. A viszketés mértéke az egyén toleranciájától, a tetvek számától és a bőr allergizálódásának fokától függ. Ismételt fertőződéskor korábban kezdődhet a viszketés.
A fejtetvesség rendkívül gyakori parazitafertőzés, melyet a néhány mm nagyságú fejtetvek okoznak. Bár kellemetlen és a kezelése is hosszadalmas, attól szerencsére nem kell tartanunk, hogy súlyosabb betegséget kapunk el a tetvektől. A fejtetvesség oka és kialakulása A fejtetvesség okozója a fejtetű (Pediculus humanus capitis), mely egy apró parazita rovar. Egyike annak a három tetűfajtának, mely megfertőzheti az embert, a másik kettő a ruhatetű, illetve a lapostetű. A fejtetű egész életciklusa az emberi szervezethez kötődik, az emberi fejbőrön telepszik meg és a vérünkkel táplálkozik, gazdatest nélkül néhány napon belül elpusztul. A fejtetű kizárólag az embert támadja meg (igaz, más tetűfajták más gerinceseken is élősködhetnek).
A fejtetű hosszúkás, lapos testű parazita, mérete mindössze 2-3 mm. Szabad szemmel sokszor nehéz észrevenni: nagyjából egy szezámmag nagyságú és alakú parazitáról van szó. Három pár lába van, melyek erős ollószerű képződményben végződnek, ezekkel képes megkapaszkodni a hajszálakon. A színe barnás-vöröses, fényes, átlátszó. Az emberen kívül más élőlényt nem támad meg. Nem tud repülni, ugrani, viszont könnyen átmászik egyik emberről a másikra, különösen akkor, ha azok nagyon közel vannak egymáshoz. Emberen háromféle tetű fordul elő: fej-, ruha- és lapostetű. Az első kettő egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, és csak előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól. Külön fajt csak a lapostetű alkot. A fejtetű egész életciklusa az emberi szervezethez kötődik, az emberi fejbőrön telepszik meg és a vérünkkel táplálkozik, gazdatest nélkül néhány napon belül elpusztul. A tetvek nemcsak kifejlett állapotban lehetnek a hajban, hanem ún. serkeként, azaz a hajszálakra ragadt peteként.
A nőstények akár három hónapig is életben maradhatnak a gazdatesten, ez idő alatt akár 300 petét (vagyis serkét) is lerakhatnak - egy-egy nőstény 3-10 petét rak le naponta. Ezek a serkék ovális alakúak, 1 mm-nél kisebbek, áttetsző fehér vagy tejeskávé-színűek. A pete lerakását követően 8-10 napon belül kelnek ki, és háromszor vedlenek, míg el nem érik a kifejlett, nemzőképes felnőttkort, ami nagyjából 10 napon belül megtörténik. A fejtetű életkortól függetlenül bárkinél megjelenhet, de az óvodás és kisiskolás korosztályban, a 3-10 év közöttieknél kiugróan magas a fertőzöttek aránya. Az év bármely szakában jelentkezhet a fertőzés, de valamivel gyakoribb az őszi hónapokban, hiszen ilyenkor a gyerekek többet vannak közösségben, és a külső hőmérséklet is kedvezőbb. A fejbőrön, főleg fülek mögött és a nyak hátsó felszínén apró, tojás alakú, szürkésfehér serkék láthatók.
A korpával ellentétben nem húzhatók le könnyen a hajszálról, kézzel sem lehet őket lesöpörni, és csak úgy távolíthatók el, ha fésűvel lehúzzák a hajszál végéről. Erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók. Ezen vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat, az allergia azonban csak egy-két hét múva, az ismételt csípések hatására fejlődik ki. Fejtetvességnél a haj kezelése a legfontosabb, de mivel a fejtetű gyakran a jellegzetes használati tárgyak közvetítésével is terjedhet, ezért ezek fertőtlenítését is el kell végezni.
Fejtetvek - a tények
A hajszesz a fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére egyaránt alkalmas. Tetűirtó hajszeszből többféle is kapható vény nélkül a gyógyszertárakban: a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa. A kezelt serkék a hajszárítás közben is életben maradhatnak, ezért az ecetes vízbe mártott sűrű fogazatú fésűvel vagy egyenkénti lehúzással távolíthatók el.
A fertőzött személyek kezelésén kívül rendkívül fontos annak megállapítása, hogy az érintett személy a tetvességet kitől kaphatta meg, illetve kinek adhatta tovább. A ping-pong effektus miatt szükséges a környezet vizsgálata és tetvetlenítése is. A tetűirtó hajszesz nemcsak kezelésre, hanem megelőzésre is kiválóan alkalmas - akkor célszerű alkalmazni, ha fennáll az újrafertőződés veszélye. A hosszabb hajjal rendelkezők, így például a lányok / nők jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt. Hogy néz ki a fejtetű? A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke, de ez a haj színétől függően változhat.
Honnan jön a fejtetű? Hogy kapható el a fejtetű? A fejtetű a fejek érintkezésekor terjed leginkább, illetve terjedhet még közös használati tárgyakkal (sapka, fésű, párna, ágynemű, stb.). A tetvek repülni, ugrálni ugyan nem tudnak, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön. Meddig él a fejtetű? Ha a kikelt lárvák nem jutnak 24 órán belül táplálékhoz, vagyis emberi vérhez, elpusztulnak. Nyálukat és székletüket hagyják a bőr felszínén. Hogyan különböztessük meg a korpát a fejtetűtől? A serkék viszonylag könnyen felismerhetők: kb. 0,5-1 mm-esek, a hajszálak tövétől kb. 6 mm-re helyezkednek el, fehér és piszkossárga színűek. A korpával szemben a serke erősen hozzátapad a hajszálhoz.