Évezredek óta hűséges kísérőink, akiktől persze mindenáron meg akarunk szabadulni: a fejtetvességet nem szégyellni, hanem kezelni kell! A fejtetvesség egy olyan élősködő rovar, mely zárt közösségekben gyorsan terjed. A fejtetű (Pediculus humanus capitis) 3-4 mm nagyságú rovar, amely színét a haj színének megfelelően változtatja, ovális alakú petéit - amelyet serkének nevezünk - erős cement anyaggal szorosan a hajszálak tövéhez ragasztja. A legtöbb serke rendszerint a halánték - és a tarkótájon található. A serke a hajszál növekedésével a hajas fejbőrtől eltávolodik, elhelyezkedéséből tehát a tetvesség időpontjára következtethetünk. A serkéből a tetvek 7-8 nap alatt kelnek ki. Általában egy-egy fejen - ha csak nem nagyon elhanyagolt - ritkán van 5-10 tetűnél több. Kizárólag az ember vérét szívja, naponta 6-12 alkalommal. Az éhezést rosszul tűri. Ártalmuk elsősorban a viszketés és vakarózás, amely felsebzi a bőrt és ennek következtében másodlagos bőrgyulladás alakulhat ki.
Egy korábbi feltételezés szerint az európai emberek által kerültek fejtetvek Amerikába, egy nemrégen felszínre hozott kutatás azonban ennek ellenkezőjét állítja. Ezeréves perui múmiákon talált fejtetvekből arra következtetnek a tudósok, hogy az apró ízeltlábú fajunk első afrikai kirajzása óta, azaz százezer éve hű kísérője az embernek. Genetikai vizsgálatok szerint ezek az élősdiek majdnem megegyeznek a világ bármely más pontjáról származó vérszívóval. A múmiák nagy gonddal befont hajából egyenként több száz élősködőt gyűjtöttek össze. A kutatók úgy vélik, a szorosan befont haj nem tette lehetővé a hagyományos fésülködést, ez pedig a vérszívók paradicsomává tette az indiánok fejét.
A befont hajról könnyen asszociálunk a XVII. századi, versailles-i kastély rizsporos arcú, fehér parókás lakóira, akik ápolták ugyan arcukat különböző krémekkel és festékekkel, hajukra azonban nem sok időt fordítottak, így tornyos frizurájukban a paróka alatt megbújtak az élősködők. A hosszabb hajzatúak, így a lányok jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt.
A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú. A színe általában barnásszürke. Embernél háromféle tetű fordulhat elő: fej-, ruha- és lapostetű. Az első kettő egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, csupán előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól. A fejtetvek vérszívás útján táplálkoznak, amellyel a gazdaszervezet bőrén viszketést váltanak ki, és allergiás bőrreakciót okozhatnak.
Igaz a címben említett mondás: "nicht ugribugri, nur langsam spazieren": a tetvek repülni, ugrálni nem képesek, de viszonylag gyorsan tudnak mászni a fejbőrön. Kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók. Amikor az élősködő rovarok lerakják a petéiket, a serkéket, e fehér szemcsék odaragadnak a hajszálhoz, amelyekből körülbelül 1 hét alatt kelnek ki a tetvek Ezeket általában a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezik el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon. A nőstény tetvek 2-4 hetes életük során 40-200, átlagosan 100 petét raknak. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal rögzíti. A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Az első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma mintegy 150, a második hónap végén viszont akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet.
A tetveknek igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így a vérszívás idején nagyon erősen tudják magukat rögzíteni.
A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik emberről a másikra a fejek szoros érintkezése révén, széktámlák, fésűk, kefék, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők és kalapok közvetítésével. Szerencsére a fejtetvek fertőző megbetegedést nem terjesztenek.
A nemzetközi és hazai epidemiológiai tapasztalatok szerint a fejtetvesség egy országon belül 20-25 éves periódusokban visszatérően növekszik. Magyarországon legutóbb a hetvenes-nyolcvanas években okozott jelentős gondot a fejtetvesség, s napjainkban ismét emelkedő trend észlelhető. Leggyakrabban a legrosszabb higiénés viszonyok között élőknél, elsősorban a hajléktalanoknál tapasztalják az előfordulását, de bármelyik társadalmi rétegben előfordulhat. Járványszerűen pedig elsősorban gyermekközösségben léphet fel, főleg óvodáskorban és az általános iskola alsó tagozatában.
A tetvesség erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók. A viszketés elsősorban abból ered, hogy a vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat. Ha viszketést észlelünk, fontos, hogy mindenekelőtt a fejbőrön, főleg fülek mögött és a nyak hátsó felszínén vizsgálódjunk tojás alakú, szürkésfehér serkék után, amelyek - a korpával ellentétben - nem húzhatók le könnyen a hajszálról, kézzel nem lehet lesöpörni, csak úgy távolíthatók el, ha fésűvel lehúzzák a hajszál végéről. A vizsgálatokhoz kézi nagyító használata ajánlatos A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebzi a bőrt, ezeken a sérüléseken keresztül másodlagos fertőzés érheti a bőrt, gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg. A vakarás helyein bakteriális felülfertőződés, gennyesedés alakulhat ki, melyet a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is kísérhet.
Minden esetben meg kell győződni a talált serkék életképességéről. Ez a legegyszerűbben a leghagyományosabb módon, a "körömpróbával" bizonyítható: az életképes serke két köröm között összenyomva pattanó hangot ad. Mivel a haj havonta kb. 1-1,5 cm-t nő, azért a serkék fejbőrtől való távolságából lehet következtetni a fertőzés kezdetének időpontjára.
A fejtetvesség kezelése és megelőzése
Mivel leggyakrabban gyermekközösségekben fordul elő a fejtetvesség, a szülők odafigyelése, gondoskodása nélkülözhetetlen szerepet játszik ennek megelőzésében, kezelésében. Olykor a személyes tapasztalatok hiánya miatt nem azonnal veszik észre, ha a gyermek az óvodából, az iskolából vagy a nyári táborból tetvesen érkezik vissza, ezért a közösségbe is így engedik tovább. Nem szabad kétségbe esni, első hallásra minden szülő megdöbben, és hitetlenkedve fogadja, hogy az iskolában vagy óvodában a gyerekeknek tetveik vannak. Ha a saját gyermekük kezdi vakarni a fejét és látják a tetűt, bosszankodnak, és zavarban érzik magukat. És amikor a gyermek ismét tetves lesz, valószínűleg nagyon dühösek lesznek.
Vegyünk nagy levegőt, és készüljünk fel a fejtetű kezelésére! Elsőként mindenféle ezzel kapcsolatos rossz érzést kergessünk el magunktól, a tévhittel ellentétben a fejtetvek a gyerekek között nem a rossz higiénés szokások miatt terjednek - a tetű csupán a fő táplálékát, a vért keresi, mint pl. a szúnyog is -, sokkal inkább a szoros fizikai kapcsolat és a tárgyak közös használata miatt. Azért is nagyon fontos a pánik féken tartása, mert a gyermek lelki épségére ugyanúgy tekintettel kell lenni, mint a testi egészségére, nem szabad, hogy a gyerek megszégyenülésként élje meg ezt a kellemetlenséget.
A kezelés elsősorban a haj lekezelésénél kezdődik, mégsem szabad azonban megfeledkezni a további hajjal kapcsolatban álló tárgyak (fésű, hajkefe, sapka, fejkendő stb.) fertőtlenítéséről sem, hiszen ezek közvetítésével is terjedhet a fejtetű. Ezek fertőtlenítése ugyanazon szerrel, a hajszeszbe mártva történik.
A fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére megfelelő tetűirtó hajszesz (például a vény nélkül kapható Nittyfor, Pedex, NIX) alkalmas. Ezek valamelyikével a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa. Vattával lefedve ügyelni kell arra, hogy a hajszesz a szembe ne jusson. Az elhalt serkék eltávolításánál nincs könnyű dolgunk (a cementszerű anyag erősen rögzíti a hajszálakhoz) ezért ezeket a hajszálakról csak ecetes vízbe mártott, sűrű fogazatú fésűvel, illetve egyenkénti lehúzással - esetleg a haj levágásával - távolíthatjuk el. Fontos az alaposság! A hatás alapvető feltétele, hogy a serke és a tetű a készítménnyel legalább 5 percen keresztül érintkezzen. Amennyiben a bedörzsölés nem terjed ki a fejbőr és a haj teljes területére, úgy az érintőméreg nem tudja kifejteni hatását. Gyakori hiba az is, hogy a tetűirtó hajszeszt hajmosással túl korán, még aznap eltávolítják, így a családban akár az azonnali újrafertőződés veszélye is fennáll.
Erősen tetvesedett egyéneknél a tetvek a hajból sűrű fogazatú fésűvel kifésülhetők.
A fejtetvesség előfordulása évről-évre visszatérő jelenség a gyermekközösségekben, iskolákban, elsősorban az általános iskolákban, de esetenként az óvodákban és bölcsődékben is. A fejtetű (Pediculus humanus capitis) 3-4 mm nagyságú rovar, amely színét a haj színének megfelelően változtatja, ovális alakú petéit - amelyet serkének nevezünk - erős cement anyaggal szorosan a hajszálak tövéhez ragasztja. A legtöbb serke rendszerint a halánték - és a tarkótájon található. A serke a hajszál növekedésével a hajas fejbőrtől eltávolodik, elhelyezkedéséből tehát a tetvesség időpontjára következtethetünk. A serkéből a tetvek 7-8 nap alatt kelnek ki. Általában egy-egy fejen - ha csak nem nagyon elhanyagolt - ritkán van 5-10 tetűnél több. Kizárólag az ember vérét szívja, naponta 6-12 alkalommal. Az éhezést rosszul tűri. Ártalmuk elsősorban a viszketés és vakarózás, amely felsebzi a bőrt és ennek következtében másodlagos bőrgyulladás alakulhat ki. A fejtetű fertőző betegséget nem terjeszt.
Terjedésük
A fejtetű közvetlen érintkezés útján terjed, leggyakrabban úgy, hogy játék közben a gyerekek feje egymáshoz ér. Közös használati tárgyakkal - pl. sapkacserével, fésűvel átvihető egyik személyről a másikra. A gyermekektől fertőződhetnek aztán a szülők, testvérek és egyéb családtagok, akik a fejtetűt továbbadhatják.
Felderítésük
Fejtetvességre utaló gyanú esetén a hajat lazán szét kell választani. Elsősorban a fülek melletti, illetve mögötti területet kell gondosan megvizsgálni. Mivel a tetvek fény elől gyorsan menekülnek, ezért főleg a serkéket keressük. A serke és az élő tetű a barna és a fekete hajban szabad szemmel is könnyen észrevehető, a világos hajúaknál azonban már fokozottabb figyelem szükséges. A korpától való elkülönítés sok esetben igen nehéz lehet. A serke a két köröm között összenyomva pattanó hangot ad, míg az elpusztultaknál ez már nem tapasztalható.
A fejtetű (szakszóval pediculus humanus capitis) főleg gyermekközösségben fordulhat elő. Jellemzően nem válogat, tehát a tiszta és az elhanyagolt fejbőrön egyaránt megtalálható lehet. Sajnos gyorsan terjed, így legjobb módja a távoltartásának a megelőzés. A fejtetű egy kis rovar, nagysága 2-4 mm, színét pedig gyakorta változtatja a haj színének megfelelően (tehát a szőke hajon világos lesz a rovar, a sötétebben pedig fekete). Serkéit (ezek a petéi) cementszerű anyaggal a hajszálak tövéhez ragasztja. Egy tetű körülbelül 4-8 petét rak le naponta, amikből a tetvek 7-8 nap alatt kelnek ki, és újabb egy hét után tudnak maguk is petéket lerakni. Kizárólag emberi vérrel táplálkoznak, napi 6-12 alkalommal szívnak vért.
A fejtetű a fejek érintkezésekor terjed leginkább. Amikor a gyermekek feje játék közben véletlenül (akár csak egy pillanatra) egymáshoz ér, a tetű szépen átmászik egyik fejről a másikra. Ezen kívül terjedhet még közös használati tárgyakkal (például sapka, fésű, párna, ágynemű, alvóállat, plüssjáték, stb.), de az is előfordulhat, hogy egyéb más textíliákban marad benne, vagy egy fotelban, autósülésben, buszok és egyéb járművek ülésében meghúzódva várja leendő új lakását. Sajnos a ruhatárban tárolt ruha sincs biztonságban ez ügyben (ha éppen előtte esett ki egy fejből a kabátra, vagy más ruhadarabra egy tetű, az szép lassan átmászhat a mellette lévőre).
Az érintett fej nagyon viszket, a gyermek látványosan sokat vakarózik. Bár kicsiknél ez sokszor nem tünet, mivel nem úgy érzik a fájdalmat, a viszkető érzést, mint a nagyobbak, vagy a felnőttek. Így sokszor csak később derül ki, hogy fertőzött a gyermek.
A fejtetvesség szempontjából gócpontnak számító bölcsődéket, óvodákat, általános iskolákat, a nappali melegedőt, az átmeneti hajléktalanszállásokat folyamatosan ellenőrzik az ÁNTSZ szakemberei és a védőnők.
A fejtetvesség általában erős vakarózással, nyugtalansággal jár. A viszketés oka, hogy a vérszívók szívás közben nyálukat - ami véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmaz - a szövetek közé fecskendezik, ez pedig bőrizgalmat, helyi gyulladást és duzzanatot vált ki. Mivel a gyermek erősen vakarózik, felsebzi fejbőrét, melynek következtében bakteriális felülfertőződés, gennyesedés alakulhat ki. Ez már jelentősen rontja a komfortérzetét, előfordulhat, hogy nem tud nyugodtan pihenni vagy aludni sem.
Ha gyermekünk fejét vizsgáljuk, fontos, hogy a haj teljesen kifésülhető legyen (gumit, csatot távolítsuk el). A szétbontott hajban elsősorban a fülek mögötti részt, valamint a tarkótájékot érdemes megfelelő világítás mellett átnézni. Aktív tetvesség esetén a tetveket többféle állapotban - serkeként, mozgó lárvaként és kifejlett egyedként is - megtalálhatjuk a hajban. Mivel a mozgó alakok kereséskor könnyen eltűnnek a hajban, így legkönnyebben a helyhez kötött serkéket fedezhetjük fel. Ezek kb. 0,5-1 mm-esek, a hajszálak tövétől kb. 6 mm-re vannak, fehér és piszkossárga színűek, és gyakorlatlan szem könnyen összetévesztheti őket a korpával. Elsősorban onnan tudhatjuk, hogy serkével van dolgunk, hogy míg a korpa könnyen eltávolítható, kirázható a hajból, addig a serke szorosan hozzátapad a hajszálhoz.
Fejtetvesség esetén a legfontosabb a haj kezelése, ugyanakkor nem elég csak a gyermeket kezelni, a család valamennyi tagját be kell vonni a kezelésbe. A haj kezeléséhez szükségünk lesz tetűirtó szerre, valamint egy sűrű fogazatú, ún. serkefésűre is. Ezeknek két fő csoportját különböztethetjük meg: a fizikai úton ható készítményeket (pl. Hedrin, Paranit), illetve a kémiai úton ható szereket (pl. A hagyományos kémiai szerek a rovarok idegrendszerét károsítják, valamint tetű fulladását okozzák, ugyanakkor gyakrabban okoznak irritációt, és hosszú idő után az állatok is rezisztensek lesznek az összetevőkkel szemben. Használatukkor feltétlenül fedjük le vattával a gyermek szemét, mert a szembe jutó készítmény kötőhártya-gyulladást okozhat! A fizikai úton ható tetűirtó készítmények ásványi olajat, viaszt tartalmaznak, ezek blokkolják a tetvek légzőrendszerét, így az állatok megfulladnak és kiszáradnak. A serkék kiirtása és teljes körű eltávolítása türelmet és alaposságot igényel. Bár a tetűírtó szer hatékonyan pusztítja el a serkéket, az életképtelen példányokat nehéz megkülönböztetni a még élő serkéktől.
Megpróbálkozhatunk ecetbe mártott sűrű fogazatú fésűvel is, de használhatunk elektromos tetűfésűt is: ez utóbbi előnye, hogy az eltávolított parazitákat egy zárt csapdába szívja, és ott megsemmisíti. Ami nem mosható, azt alaposan ki kell porszívózni! (pl. Érdemes 7-10 nap múlva az fentebb leírt teljes procedúrát - a fej kezelését, a fertőtlenítő mosást és porszívózást - megismételni, az esetben is, ha a készítményen az áll, hogy a serkéket is elöli. Míg a gyermek kezelés alatt áll (a második lekezelésig - ez kb.
Ha a gyermek közösségében fejtetvességről hallunk, akkor alkalmazhatunk megelőzésre javasolt készítményeket: ezek a hajra ismételten rákerülő fejtetveket még azok megtelepedése és elszaporodása előtt elpusztítják. A megelőzéshez gyógynövény-, és/vagy illóolaj kombinációkat tartalmazó készítményeket is vásárolhatunk: a rozmaring, a levendula, a teafa-és neemolaj is természetes segítséget nyújthat a vérszívó tetvek távoltartásához.
Hacsak az éles szemű szülő véletlenül észre nem veszi gyermeke hajában az igen apró, és sok esetben még a hajszínhez is alkalmazkodó élősködőt, akkor a gyakori fejvakarás az első figyelmeztető jel. A fejtetű ugyanis naponta többször emberi vérrel táplálkozik, s minél több a fejtetű, annál több a csípés, illetve intenzívebb a vakaródzás.
Hogyan terjed? A fejtetű nem ugrik, nem repül, csupán közvetlen érintkezés útján terjed. Ehhez viszont nincs feltétlenül szükség arra, hogy a gyerekek feje összeérjen, elegendő lehet egy kölcsönadott fésű, sapka, sál, de egy közösen használt szék, fotel vagy párna is, mivel az élősködők 48 órán keresztül táplálék nélkül is életképesek maradnak.
Pedex fejtetű kisokos 4. rész: A fejtetű felismerése
Hetente ellenőrizzük! Mit keressünk?
- A fejtetű 3-4 mm nagyságú, szürkésbarnás, ovális alakú, szárny nélküli rovar. Leggyakrabban a fejbőrön találjuk, de előfordulhat a szemöldökön, szempillán, szakállban is.
- A fehéres-szürkés színű petéiket, a serkéket a nőstények erős, cementszerű anyaggal ragasztják a hajszálak tövéhez, naponta 5-10 darabot, leginkább a halánték és a tarkó tájékán. Ezekből körülbelül két hét alatt fejlődik ki az újabb nemzedék, amelyek szinte azonnal új tojásokat raknak.
- Hajmosást követően is végezhetjük az ellenőrzést: oszlassunk el a hajon egy adag balzsamot, majd sűrű fogú fésűvel alaposan fésüljük át egészen a fejbőrtől a hajvégekig.
Ellenőrizzünk mindenkit a családban, értesítsük a gyermek óvodáját, iskoláját, barátainak szüleit, hogy sehol ne maradhasson fertőző góc a környezetünkben. Ma már többféle, vény nélkül megvásárolható szer kapható a patikákban, amelyek közül a korszerűbbek nemcsak elpusztítják az élősködőket, de a serkéket is leválasztják a hajszálakról.
Minden törülközőt, ruhát, ágyneműt, plüssjátékokat mossunk ki forró (min.